,,𝖠𝗓é𝗋𝗍, 𝗆𝖾𝗋𝗍 𝖺𝗄𝗂 𝖾𝗀𝗒𝖾𝖽ü𝗅 𝗋á𝖽 𝗍𝖾𝗁𝖾𝗍𝗂 𝖺 𝗄𝖾𝗓é𝗍 𝖺𝗓 é𝗇 𝗏𝖺𝗀𝗒𝗈𝗄. "

Elvágva beszélgetésünket bement a fürdőszobába. Én ezt a kis időt, amíg nem látom kihasználtam arra, hogy jobban körbe nézzek a házában. Csak még előtte kitúrtam egy pólóját, hogy ne csak fehérneműben szaladgáljak. Egy teljesen egyszerű és letisztult lakás volt. A falak fehérek. A nappalija egybe volt a konyhával. A konyha nem volt valami nagy, de a nappali már, annál inkább. A közepén egy bézs színű kanapé, asztallal és egy hatalmas TV-vel.

A hűtőhöz mentem, hogy igyak valamit. Kivettem egy flakonnyi vizet majd kivettem az egy szekrényből egy kristály poharat.

Abban a pillanatban hallottam meg, hogy a fürdőajtó nyitódik majd csupasz lábának lépteit.

- Tudod elég vicces ez a szitu. - nevettem fel - Eddig azt hittem, hogy egy éjszakánál többet nem érek neked. - fordultam meg majd a konyhapultnak dőltem és karba fontam a kezemet. - De úgy látszik még is. - mosolyodtam el majd belekortyoltam a poháramba, miközben újra feltérképeztem magamnak szemeimmel. Kócos szőke haja most vizesen állt szanaszét. Izmai csak úgy feszültek felsőtestében, miközben megállás nélkül közeledett felém. Shortja lazán lógott keskeny csípőjén. Önkéntelenül is beharaptam alsó ajkamat a látványtól. Az ő sőtét szempárja sem tétovázott. Lassan alulról fölfele végig mért majd egy gúnyos mosolyt villantott felém. 

- Ez az én pólóm. - mondta egyszerűen majd fejem felett átnyúlt egy pohárt ért. Hiába volt rajtam ez a vékony anyag érintése szinte felszántotta bőrömet, ahogy hozzám ért. 

- Mint, ahogy a bőrdzseki is a tiéd volt, amit rám adtál. - forgattam meg szememet. - Szóval? - kérdeztem számon kérőn majd kezemmel mellkasára simítottam. Idegőrlő lassúsággal kezdte el ki inni poharának tartalmát majd mikor végzett rám nézett.

- Nem is gondoltam többre. - válaszolta komolyan majd kezei derekam két oldalára siklottak. Vizes hajáról csak úgy csepegett a víz a fehér felsőmre, amit egyre jobban kezdett átáztatni. De most nem figyeltem erre. Felnevettem szavain. Egyáltalán nem hittem, annak amit mondd.

- Akkor meg miért szakítottad félbe Daniellel való kalandomat?

Egyik pillantról a másikra változott meg arca. Arany barna szemei most még sötétebbek voltak, mint eddig valaha. Most mit mondtam? 

- Úgy látszik még is van neve emberünknek - mosolygott ördögien, miközben arcomat kezdte el cirógatni ujjaival majd ellépett tőlem - Nem sokáig lesz ez így... - súgta maga elé idegesen,  mire elé állva megállítottam.

- Hagyd abba! - szóltam rá idegesen. Egyre jobban kezdett elegem lenni belőle. Most meg mi lelte? Az előbb, azt mondta, hogy egy éjszakánál nem is érek neki többet, akkor meg?

- Még is mit hagyjak abba? - kérdezte rám sem nézve.

- Ezt! - csattantam fel majd mellkasánál meglöktem. Idegesen emelte rám tekintetét. - Elegem van belőled! És tudod miért? 

- Miért? - fonta karba kezét maga előtt.

- Mert megőrjít az a dolog a fejemben, hogy valamiért te teljesen más hatással vagy rám, mint más! - kezdtem el kifakadni, amire szemei csodálkozva kikerekedtek  - Azt hittem, ha lefekszem azzal a sráccal, akkor végre te eltűnsz! - könnyek kezdték el csípni a szemeimet. Kezét lassan arcomra simította majd könnyeimet kezdte el letörölgetni, de eltoltam. - De te közbeavatkoztál! - emeltem még feljebb a hangomat majd mellkasára csaptam. - Te vagy a hibás! Mindenért! Utállak! UtÁLLak! UTÁLLAK! - üvöltöttem, miközben ököllel ütöttem. A könnyeim csak folytak az arcomon. Nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet. Csak jött és jött. Minden magától egymás után. 

Nagyot sóhajtott. Kezeit a derekamra vezette majd közelebb húzott magához és óvatosan megcsókolt. El akartam húzódni, de nem engedte. Szorosan fogott magához. Először lassan ízlelgetett majd egyre szenvedélyesebben kezdett el csókolni. A szívem csak zakatolt. Egész testem zsibbadt. Többet akartam... Hirtelen megfogott ölébe kapott, mire lábaimat dereka köré fontam majd feltett a konyhapultra. Amennyire lehetett két lábam köze furakodott, miközben ujjai már pólóm alá kalandoztak. Többre van szükségem JIMIN. Szinte könyörögtem. Minden porcikám könyörgött érte. Kezemet nyakába tettem majd ujjaimat vizes hajába túrtam. Egy halk sóhajt hallatott puha ajkai alól. Ő is többet akart. Éreztem. Éreztem, hogy szüksége van rám. 

- Jimin... - súgtam két csókunk között.

- Mhmm? - mordult fel kérdőn, miközben keze már melleimnél jártak.

- Tegyél magadévá - búgtam érzékien csókjába. Gyönyörű barna szempárját az enyémbe fúrta majd lassan bólintott. Combom alá nyúlva ölébe kapott majd berohant velem szobájába mind ezt úgy, hogy meg nem szakítva velem csókunkat. Mikor beértünk letett az ágyára majd mellém feküdt. Csodálkozva nézek rá. 

- Jimin...?

- Sajnálom, hogy ezt érzed irántam. 

- Mármint? - teljesen össze voltam zavarodva. Most, akkor csak valamit félre értettem? Még sem akar tőlem semmit?

- Azt mondtad nem rég kint a konyhába, hogy utálsz. Sajnálom, hogy így érzel irántam, de - mondta lágy hangon majd mutatóujját végig húzta alsó ajkamon. - Nem fogom hagyni, hogy bárki hozzáérjen ahhoz, ami az enyém.

Teljesen megleptek szavai.

- Akkor - fordultam felé, hogy barna íriszeibe nézhessek. Kíváncsian figyeltek engem. Lassan feltámaszkodtam majd ölébe ültem. Kezei, azonnal körém fonódtak majd közelebb húztak magukhoz. - Mi lenne, ha több is lenne köztünk, mint egy éjszaka?