Sziasztok! ❤️
Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket! ❤️❤️
Jó olvasást! 😘
xxxEsztyTomlinson

Louis Tomlinson

Reggel nagy kapkodásban vagyok, mert gyorsan rendet rakok a szobámba, mivel délután nem lesz időm. Nem akarom, hogy Lily lássa ezt a rendetlenséget. Miután ezzel kész vagyok felkapok egy fehér-piros csíkos pólót, és egy bézs barna farmert. Hajamat oldalra fésülöm és felteszem a szemüvegemet.

-Jó reggelt BooBear! – köszönt anya egy hatalmas mosollyal, ahogy a konyhába lépek.

- Szia anya! – nyomok egy puszit az arcára. – Ma délután átjön egy osztálytársam és matekozunk. – tájékoztatom őt délutáni terveimről. Elveszek egy tányért, amire anya már elkészítette a palacsintát.

- És kiről van szó? – kérdezi, jogosan, mert ha egy barátomról lenne szó, akkor nem jelenteném be így előre, tudja, hogy valaki különlegesebbről van szó.

- Lily Styles. Tegnap Mrs. Peterson megkért, hogy segítsek neki matekból az év végi nagy dolgozathoz. – magyarázom meg, miközben a reggelimet majszolom.

- Szóval Lily jön. – mosolyodik el anya mindentudóan. Nos, ha tegnap Liam-re azt mondtam, hogy a legjobb barátom, akkor anyára ki kéne találnom egy másik szót. Én nem az a fajta kamasz srác vagyok, aki igyekszik mindent eltitkolni az anyukája elől, hanem az ellenkezője, aki az anyukáját tartja a legnagyobb bizalmasának. – Most már értem a kora reggeli rendrakást. Már azt hittem beteg vagy, hogy magadtól neki álltál takarítani. – szurkálódik kedvesen.

- Haha. – mosolyodok el én is. – Indulnom kell, mert el fogok késni. – nézek a karórámra. – Akkor délután jövünk. – a mosogatóba teszem a koszos tányéromat és már rohanok is.

A kapu előtt Liam és Eleanor vár, ahogy minden reggel, most is együtt megyünk suliba. Mi gyalog járunk mindig és ennek azon egyszerű magyarázata van, hogy Liam-nek és El-nek nincsen jogsija, nekem pedig hiába van meg, kocsim nincsen még. Így egészséges életmódot folytatunk.

A folyosó teli van vidáman cseverésző diákokkal. Még mielőtt a szekrényemhez mennék és kivenném az első órához való felszerelésemet leválok Liam-éktől és a mosdók felé veszem az irányt. Nincs bent senki más csak én. Miután elvégeztem a dolgomat kicsapódik az ajtó és Zayn csörtet be a helyiségbe. Mikor meglát szélesen elmosolyodik és én tudom, hogy ez a beszélgetés nem lesz kellemes számomra.

-Tomlinson. – lép felém és még mielőtt kitérhetnék előle a ruhám nyakánál fogva a falnak nyom. Semmi esélyem, hogy valaki a segítségemre sietni, mivel most is tuti a bevált módszerüket alkalmazzák, azaz Harry kint áll az ajtó előtt és „őrködik".

- Mit akarsz Zayn?- igyekszem összeszedni a magabiztosságomat, hogy ne lássa rajtam mennyire rettegek attól, hogy megüt.

- Nocsak, de kinyílt a szád. – mosolyodik el gúnyosan. – Engem nem érdekel, hogy a matekban hogyan segítesz Lilynek, de ha csak egyszer is úgy nézel rá, ahogy nem kéne vagy teszel felé olyan gesztust nem úszod meg. Szarrá verlek! – fröcsögi bele az arcomba, majd elenged és most már nyugodtabban hagyja el a WC-t. Hát örülök, hogy ezt rendeztük.

Megigazítom a ruhámat és a hajamat. Főleg ilyenkor utálom a legjobban, hogy alacsony vagyok fiú létemre és még gyenge is. A futás megy a legjobban, szóval általában elfutok az ilyen helyzetek elől, már ha van lehetőségem.

Valószínűleg Zayn is sejti, hogy Lily nem közömbös számomra, de azért ez finomabban is a tudásomra adhatta volna. Különben se mernék kikezdeni Lilyvel, sőt nem is akarom, hogy megtudja a titkomat. Úgyis csak kinevetne. Hiszen hol vagyok én Zaynhez képest? Jobban teszem, ha csak egy plátói szerelemnek tartom ezt meg, így nem sérül egyikünk sem.

Lily Styles

Utolsó óra után a szekrények közt bolyongok, és próbálom megtalálni Louis-ét. Napközben azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk órák után. Őt nem látom sehol se, de sejtem, hogy az ő szekrénye lehet az egyik, amelyikre rá van graffitizve a „stréber" szó. Megállok az egyiknél, mivel a három így is egymás mellett van. Nem sokkal később Louis és Eleanor fordulnak be a folyosó sarkán. Mosolyogva beszélgetnek, vagyis inkább Louis beszél és Eleanor csüng minden szaván. Aranyos pár, bár nem tudom mit csinálhatnak együtt, biztos matek példákat oldanak meg fejben.

-Sziasztok! – köszönök nekik, amikor odaérnek hozzám.

-Hali. – köszön vissza Louis, míg Eleanor bosszúsan biccent felém. Ha tudná, hogy semmi oka féltékenynek lenni, mert nem akarok semmit a pasijától. – Indulhatunk? – kérdezi Louis, miután elpakolt néhány könyvet a szekrényéből a táskájába.

- Persze. – rántok egyet hátizsákomon és hárman indulunk meg kifelé a suliból.

Úgy tűnik Eleanor is velünk tart, mivel kiérve az utcára is egy irányba fordulnak. Igazából nekem fogalmam sincs, hol lakik Louis, így csak csendben kullogok mögöttük és próbálok nem feltűnően ásítani, bár nagyon untat a téma, amiről beszélgetnek. Valami fizikai kísérletről van szó, és bár egy órákra járunk fogalmam sincs miről beszélnek, de annyi a szerencsém, hogy az én labortársam Liam Payne és ő mindig megcsinálja helyettem is a beadandókat és hasonlókat. Egyszer csak megállunk egy ház előtt és elbúcsúznak egymástól, pontosabban Eleanor felpipiskedve ad egy puszit Louis arcára, de a fiú arcán egy enyhe fintor jelenik meg, amitől majdnem elnevettem magamat. Szép kis kapcsolat, mit ne mondjak.

-Jössz? – néz felém kérdőn Louis, miután Eleanor tovább sétál az utcán.

A vörös téglás házra nézek, ami olyan kicsinek tűnik innen kintről. Fogalmam sincs Louis magánéletéről - miért is lenne, sose beszélünk - , így fogalmam sincs, hogy ebben a pici házban hányan laknak. 

-Persze. – indulok meg a nyomába.

- Menj csak előre. – nyitja ki előttem udvariasan az ajtót.

Belépve a házba az első, amit érzek az a levegőben terjengő sütemény illata. Olyan isteni illata van, hogy a nyál összefut a számba. Leveszem a cipőmet és lerakom a többi közé, amíg Louis becsukja az ajtót. Hirtelen egy kedves arcú nő tűnik fel, csak ránézek és tudom, hogy ő Louis anyukája, annyira hasonlítanak egymásra.

-Hát megjöttetek! – mosolyodik el kedvesen. – Te biztos Lily vagy. – nyújtja felém a kezét.

Kicsit megzavarodok, hogy tudja a nevemet, de biztos Louis megemlítette, hogy egy hülyét kell korrepetálnia matekból. Elfogadom a kézfogást.

-Igen, Mrs. Tomlinson. - válaszolok illedelmesen.

- Oh, ugyan drágám, hívj csak Jaynek. Nem vagyok én olyan idős. – legyint nevetve.

- Anya! – mordul fel mögöttem Louis hangja, mire meglepődve fordulok felé, de az arcán csak egy kedves mosolyt látok.

- Jó tudom, kezdek sok lenni. Menjetek nyugodtan tanulni majd, ha kész lesz a süti viszek fel nektek. – mondja, és már vissza is tér a konyhába, ahonnan a finom illatok terjengenek.

Louis felkapja a hátizsákját és én is így teszek, aztán követem őt az emeletre. A folyosó legvégén lévő ajtóhoz megy, amin egy banda poszterre szerepel. Kinézetre nem ismerem meg őket, de a felírat szerint ők a The Fray. Még sose hallottam róluk. Mikor belépek a szobába majdnem leesik az állam, de igyekszem tartani magam. Egyáltalán nem olyan szobája van, mint amit elképzeltem róla. Nincsenek kint matek képletek meg őrült tudós fejek és hasonló stréber dolgok, hanem mint egy sima srácé, aki úgy tűnik elég sokféle bandáért oda van. The Fray, Green Day, Arctic Monkeys és Oasis. Jobb oldalt egy francia ágy, sötétkék ágyneművel, vele szembe egy falra felszerelt TV, az ablak előtt egy íróasztal és mellette egy nagyobb ruhás szekrény.

-Hűha! – szalad mégis ki a számon váratlanul.

Louis összeráncolt szemöldökkel néz rám, amit meg is értek.

-Tetszik a szobád. – mondom őszintén.

-Köszi. – mosolyodik el egy kicsit, mintha jól esne neki. – Na, akkor milyen példákkal kezdjük? – veszi elő a matek könyvét a táskájából.

-Könnyűekkel? – nyikkanok egy kicsit.

-Oké, hol veszítetted el a fonalat körülbelül? – néz fel és kicsit feljebb tolja a szemüvegét az orrán.

- Hát valahol ott, amikor elkezdtünk foglalkozni a másodfokú egyenletekkel. – gondoltam végig, hogy inkább mely feladat típusok nem szoktak menni. – Na meg a függvények és számításaik. – tettem még hozzá.

Láttam Louis-n, hogy kicsit ledöbbent, pedig hát ő is ott van matek órákon és látja, hogy miket szenvedek minden egyes órán.

-Azokat tavaly év végén vettük. – néz rám gondterhelten.

-Akkor inkább nem is mondom, hogy a kilencedikes anyagból is csak az alapok maradtak meg. – húzom el a számat kínosan.

- Oké, akkor írok neked pár példát és megnézzük a folyamatot, hogy hol bonyolódsz bele. – közben elővett egy üres kockás füzetet és kitépett belőle egy lapot és elkezdett a könyvből kimásolni öt példát. – Nyugodtan ülj le az íróasztalhoz.

Én leültem és a lap felé görnyedtem kezemben egy számológéppel, Louis pedig egyszerűen felpattant az asztal sarkára és onnan nézett le a lapomra. Nem tudom miért, de teljesen zavarba jöttem. Sose szokta senki figyelni azt, hogy én hogyan oldok meg egy matek példát. Odáig sikerült eljutnom, hogy felírtam a képletet és behelyettesítettem, de aztán elvesztettem a fonalat, mert mindig negatív szám jött ki a gyökjel alá. Már másodszorra írtam be a számológépbe hátha csak félre ütöttem valamit, amikor Louis rábökött a lapra.

-Nem emelted négyzetre az első számot és rosszul használtad az előjelet. – magyarázta.

- Tényleg. – csodálkoztam. Hogy lehetek ennyire figyelmetlen?

Mikor kijavítottam a hibáimat egyből kijött a jó eredmény. A következő példáknál már igyekeztem mindenre figyelni, de az utolsó példánál megint megakadtam. Szemem sarkából Louis-ra pillantottam, aki egyből értette a helyzetet és elmagyarázta.

Már jó pár másik példán túl voltunk, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és Jay lépett be egy tálca sütivel, ahogy ígérte. Csokis kekszet készített, ami már az illata alapján nagyon finomnak tűnik.

-Vegyél csak drágám. – biztat kedvesen és elém tartja a tálcát.

-Köszönöm szépen. – veszek el egyet és rögtön bele is harapok. – Ez nagyon finom. – dicsérem meg.

- Anya a legjobb ebben. – vesz el egy sütit Louis is.

-Köszönöm. – pirul el egy kicsit. – Na hagylak is titeket. Hamarosan Lottie és Fizzy is haza érnek. – mondja még, majd kimegy.

-Vannak tesóid? – nem akartam, hogy ennyire meglepettnek hangozzak, de valóban meglepett a hír.

-Két húgom, de mindketten még alsóbb évesek és más suliba járnak. – mondja, és egy szeretetteljes mosoly jelenik meg az arcán. Biztos nagyon jó kapcsolatot ápol velük.

Mindig is szeretem volna egy húgot, mert bár vannak előnyei, ha az embernek bátyja van, de Harryvel elég nehéz lányos témákat megvitatni.

Körülbelül öt órakor fejezzük be a tanulást, és indulóba vagyok, mert tudom, hogy hatig a fiúk is hazaérnek, és nem akarom, hogy Zayn problémát csináljon ebből. Néha elég féltékeny tud lenni alaptalanul is.

-Köszi a segítséget. – mondom neki, még mielőtt kilépünk a szobája ajtaján.

-Igazán nincs mit. Akkor jó, ha keddenként és csütörtökönként tartunk korrepetálást? – kérdezi.

-Aha.

A lépcsőn leérve egy szőke lányba futunk, akinek felcsillannak kék szemei. Talán 10 éves lehet. Hirtelen megjelenik mellette egy barna hajú lány, aki még fiatalabb, talán 8 éves.

-Hű Louis! – szólal meg a szőke. – Anya mondta, hogy lány van nálad, de azt nem, hogy ilyen szép! – csacsogja lelkesen nem is zavartatva magát, hogy én is ott állok és hogy kellemetlen helyzetbe hozza a bátyját, aki égővörös fejjel áll mellettem. – Azt hittem megint Eleanor van itt. – forgatja meg a szemeit, amitől kénytelen vagyok elnevetni magamat.

- Szia, Lily vagyok. – nyújtom felé a kezem, ezzel megszakítva, hogy még jobban kellemetlen legyen a helyzet. – Ti pedig...? – nézek rájuk felváltva.

-Lottie és Fizzy. – bök először magára szőke majd a barna hajú kislányra.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket.

-Ugye majd jössz még? – kérdezi hirtelen Fizzy.

-Igen, mivel a ti okos bátyátok tanít engem matekból. – válaszolom.

-Igen, Louis nagyon okos és nagyon büszke rá mindenki a családban. – öleli meg Louis-t, aki eddig lefagyva nézte az eseményeket, de most megszólal.

- Na lányok, Lily-nek mennie kell, titeket meg vár a tea délután nem?

- De ugye te is csatlakozol? – kérdezi Lottie.

-Persze, mindjárt megyek utánatok. – küldi őket az emeletre.

Louis kikísér az ajtón, majd egy sima elköszönés után én útnak is indulok haza. Érdekes volt megismerni őt erről az oldaláról, de ettől függetlenül ő még mindig az osztály egyik stréberre, okostojás kinézettel, aki valószínűleg Harry helyére hajt a csapatban, de nem tudja, hogy ahhoz a pozícióhoz nem csak jól játszani kell tudni.

Otthon összepakolom a táskám és segítek anyunak a vacsora elkészítésében. A srácok is hamarosan hazaérnek, és úgyis farkaséhesek lesznek, hiába ettek pizzát a csapattal nemrég.

-És milyen volt a korrepetálás? – kérdezi anyu-

-Jó. Louis nagyon jól el tudta magyarázni azokat, amiket nem értettem. Majd legközelebb csütörtökön megyek hozzá. – mondom el a lényeget.

-Ennek örülök. Nem akarom, hogy a matek veszélyeztesse a jövődet. – veszi ki a sütőből a tepsit, amiben a húsok vannak.

-Én sem. – válaszolom, és csak bízom benne, hogy Louis tényleg segíteni fog.