nemecsek a földön kuporgott, zokogott, az olló a foltos csempéken hevert, a combját égette a fájdalom. érezte, ahogy langyos folyadék csorog végig a lábán, de még csak rá sem nézett.

szétszakítottam egy családot — gondolta — a hülyeségemmel. apának igaza volt...

és ugyanekkor boka is sírt, és nemecsekre gondolt, hogy ő vajon most mit csinálhat, hogy neki milyen élete lehet, hogy most mit érezhet, és ő, boka csak azt remélte, hogy nemecsek jól érzi magát, és hogy minden rendben van vele.

ekkor vette fel nemecsek ismét az ollót, és összeszorított ajkakkal a saját véres halálára gondolt.

és boka ismét felidézte magában nemecsek szemeit, és a hangját, ahogy mondja: „biztos, hogy ne."

— jános... nyisd ki... kérlek...! — mondta boka édesanyja — kérlek... nem viszed így semmire...

mintha ő lenne az áldozat.

a/n
word count: 126
idk i think ez a legrövidebb part :') amúgy rn i have a huge writers block és a már megírt részeket teszem ki hi