bárcsak nemecsek apja is olyan jól fogadta volna az igazságot a fiáról.

— én ezt nem vagyok hajlandó elviselni! — kiáltotta a férfi — a lányom... az egyetlen kislányomból mi lett...

és nemecsek az ajtókeretnek támasztotta a fejét, onnan nézte a veszekedő szüleit.

— hogy mondhatsz ilyet! — nézett a szemébe nemecsek édesanyja — hiszen a saját gyerekedről van itt szó!

— ez? ez többé nem a lányom. — apja úgy ejtette ki a szavakat, mintha hányingere lenne — vagy én, vagy ő lép le innen, mégpedig most. mégegyszer mondom, én ezt nem tűröm el!

nemecsek édesanyja halk zokogásban tört ki.

— hogy mondhatsz ilyet...! — nyúlt papírzsebkendő után — hiszen nem tehet róla...

— még, hogy nem tehet róla... — nézett undorodva feleségére a férj — persze, hogy tehet, ő akar fiú lenni. de lábynak született — állt fel — és ez így nem helyes.

ezután az előszoba felé indult, és bevágta maga mögött az ajtót. lépteit elnyelte a ház csendje, és pár perccel később a halk zokogás hangját a bezáródó bejárati ajtó tette fájdalmasabbá.

nemecsek is sírt.

— pont mint egy lány, — gondolta — apának igaza volt... ezt nem lehet megváltoztatni.

majd elindult vissza a fürdőszobába, az ollóhoz, és egy jobb élet reményében bezárta maga mögött az ajtót.

és bár a csempe is vörös volt, nemecsek vére mégis foltott hagyott a fényes felületen.

a/n
word count: 206
egyre rövidebbek smh
amúgy nem is most írtam hanem 2 hete 😎😎
oké oké mégegy amúgy izé @/anne_is_confused (instáról) rajzolta a fanartokat és itt van mégegy

smh they're better than literally anything than
tbh everything that has ever existed