délután volt, az idő langyos, nemecsekék pedig fociztak a folyóparton. a csele nem játszott, hosszú, sötét haja mögé rejtőzött, és onnan figyelte a fiúkat (és nemecseket), mintha nem is lenne része a társaságnak, pedig mindenki tudta, hogy igen.

három jól ismert alak jelent meg mellettük, és mintha sötétebb is lett volna az ég hirtelen, mintha tudta volna, hogy mi készül.

a labda nemecseknél volt, szőke haja repült a szélben, szemei ragyogtak az örömtől. szeretett focizni, a kedvence volt, és soha nem értette, hogy a csele miért nem áll be közéjük.

nemecsek jó nagyot rúghatott, mivel a labda csak úgy szállt, és mindenki arrafelé rohant, a folyó felé, és amikor már nemecsek is odaért, világossá vált, hogy beleesett a vízbe. sodorta magával az ár, mint a faágakat.

a három másik fiú odaért a csapathoz és kárörvendően nézték a víz tetején úszó labdát.

-        fogadjunk, hogy nem mersz beugrani érte. – nézett nemecsek kék szemébe áts feri, és nemecsek már akkor tudta, hogy ő ma bizony úszni fog.

-        fogadjunk, hogy igen. – mosolygott rá, és a folyó felé lépett, de az örvénylő, kiszámíthatatan víztömeg fenyegetően sodorta tovább a labdát. már messze volt, nem lehetett utolérni.

a többiek nem tudták, mit mondjanak. addigra már a csele is kiért a folyópartra, de a csele úgysem ugrott volna be a vízbe, mert a csele kényes, és vigyáz a ruhájára, nem úgy, mint a nemecsek, aki ijedten bár, de egyre közelebb ért a folyó legszéléhez.

-        mi lesz már? – kérdezte az áts feri, amikor nemecsek hátrálni kezdett – segítség kell?

és a következő, amit szegény nemecsek észrevett, hogy két erős kéz meglökte a hátát, és a vízben van, viszi az magával, mint a focilabdát, és nem kap levegőt, és nyomja a víz a mellkasát, be akar jutni, egészen a tüdejébe, és hiába hadonászik és kapálódzik, nem megy semmire, úszik csak tovább, mint az ágak és a focilabda, ami már rég eltűnt, és azóta sem látta senki többé.

nemecseket valahogy mégis sikerült kiszedni, két másik erős kéz húzta őt ki, és nemecsek azóta nem járt többet a folyóparton.

a/n
guten tag
word count: 336