Moyna elgondolkodva nézte a fiút, a szavai jegesen őszinték voltak és árnyékot vetettek az egész lényére. Alig hallhatóan suttogta, szinte megrettenve, hogy ő más mint a többi Égi Ember, gondolta Moyna, És fél éppen ezért. Murphy érezte, hogy nem kellett volna ilyet mondania, a saját balgaságát kezdte szidni, nem is értette miért nyílt meg egy vadidegen Grounder lánynak,  arról nem is beszélve, hogy a lány csapdájában van. Csak nyelvbotlás volt, nyugtatta magát, semmi köze sincs a lányhoz. Murphy soha sem nyílt meg senkinek. Senkit sem érdekel egy szörnyeteg. Egy pillanatig egymásra néztek, Moyna és Murphy tekintete találkozott, a pillantás váratlan volt, nem keresték egymás tekintetét.  Murphy kissé bosszúsan félre nézett, a lány mély barna szemei nyugtató hatással voltak rá, éppen ezért ijedt meg, gyorsan félre utasított minden pozitív gondolatot a lánnyal kapcsolatban,  például, hogy az arca túl szép egy mocskos Grounderhez képest.  Murphy ugyan elforditotta a fejét, Moyna továbbra is a fiút nézte. Még mindig lenyűgözte a fiú kinézete, a fakó és élettelen bőre, ahogyan elüt a közeledő éjszaka sötétjétől. Tényleg nem ide való, állapitotta meg Moyna, hanem inkább mint egy Égi teremtmény. 

-Mi vagy?

Murphy sejtette, hogy a lány inkább arra volt kiváncsi hogy ő ki és nem mi. Egyszerű tévedés, a lány nem beszéli helyesen a nyelvet, de a kérdés ettől még sem veszit értékéből, sem erejéből. A kérdés még jó ideig közöttük lebegett, Murphy nyelt egyet és lassan a lány felé forditotta a fejét. Úgy is tudta mit fog látni egy elkerekedett, kiváncsi szempárt aki éhesen issza be minden szavát, kellemetlenül minden részletre figyel és minden érdekli. Murphy éppen ezért találja kifejezetten bosszantónak a lányt. Fújt egyet az ajkába harapott.

A fiú néhány pillanatig csak nézett maga elé, a keze a kötéllel játszott.  A saját kezére meredt, arra, amivel embereknek ártott, embereknek okozta a halálát. Pisztollyal a kezében csak játszotta a katonát,  de mindvégig érezte belül, hogy ő csak egy antihős még a saját életében is. Akármennyit is mosta a kezeit, úgy érezte, sohasem tudta lemosni igazán a vért a kezéről, mindig,  akármihez ért menthetetlenül úgy érezte,  mintha egy meleg, nyálkás folyadékkal lenne bevonva a keze. Sok rossz dolgot tett, ezzel tisztában volt, de nem akarta tudomásul adni a lánynak,még talán meggondolja magát és sorsára hagyja, mondván megérdemli a halált.  A lány viszont nem  tetteire kíváncsi, hanem csupán a nevére. De a név adja az embert, gondolta a fiú keserűen. Eszébe jutott ahogyan a szülei mindig John-nak hívtak, ő pedig szívből gyűlölte ezt a nevet. Mindig is Murphy-nek hivatta magát.A szülei emléke egy fájó pont volt, amire nagyon ritkán bukkant rá, mert nem akarta újra és újra

 Hogyan tudná megmagyarázni a nevét úgy, hogy a lánynak is kielégítő választ adjon?  Mutasd a tetteid és én megmondom milyen ember vagy, szólt egy hang belül, Murphy pedig még egyszer megpróbált valami válasszal szolgálni. A kiváncsi barna szemek továbbra is őt fürkészték, Murphy pedig érezte, hogy mint a többi választ, ezt sem fogja megúszni. A torka száraz volt és az ujjai hidegek voltak. Murphy ökölbe szoritotta a kezét, hogy ne lehessen látni mennyire remeg. 

-Azt jelenti 'Rossz Ember'.

A lány nagy szemeket meresztett rá, a fejét oldalra döntötte, hogy jobban rálásson a fiú arcára. Murphy nem szándékozta felemelni a tekintetét a kötélről.Nem értem, ráncolta Moyna a szemöldökét, már megént nem értem ezt a fiút. Közelebb kúszott a földön hozzá, halkan, már-már lopózva, habár tudta a fiú úgysem tudna elfutni.

-Miért hívnának bárkit is így ? - kérdezte óvatosan a lány

Moyna ráncolta a homlokát és elgodolkodva nézte a fiút. Miért kell az Égi Embereknek ilyen bonyolultnak lenniük? A lány Murphy keserű arcát nézte, ahogyan a fiú összeszoritja az ajkát, nehogy megszólaljon. Ez a fiú egy két lábon járó rejtély.  Murphy egyre rosszabbul viselte a lány tolakodó pillantásait és mordult egyet mikor megpillantotta közeledni.  Idegesen pislogott, majd megadta újra amire a lány várt: választ.

-Mert tudják mit tett.- válaszolta halkan és végre felnézett a lány mély barna szemébe

A lány tekintete először esett a görcsösen reszkető, fehér kezekre. Az ajkai eltávolodtak egymástól a meglepődéstől. A fiú minden egyes dimenziója is újabb ismeretlen számára. Moyna számára olyan ismeretlen ez az érzés amit látott a fiún, ez belső harc amit Murphy saját magával viv, mind olyan szokatlan. Ha jobban végiggondolja, talán arra a következtetésre jutna, hogy sohasem beszélt még senkivel igy, nem látott még senkit igy harcolni a démonjaival. Senki a környezetében nem mondhatni, hogy foglalkozna különösebben a másikkal, vagy talán a saját lelkével. Moyna olyan elmélyülten nézte, hogy észre sem vette és a térde a fiúéhoz ért. A fiú viszont észrevette. Nem tudta nem észrevenni, hiszen mióta ezzel a lánnyal van, úgy érzi folyton résen kell lennie, a kérdések és maga Moyna egész lénye vigilanciát követelt tőle. Murphy próbálta minél sztoikusabbá, érzéstelenné tenni az arcát, hogy a lány ne is sejtsen semmit  a belsőjében lévő háborúról. De érezte legbelül, hogy az álcája nemsokat ér, a lány szemei mintha átlátnának a falakon amit maga köré épitett. Sohasem akarta azt a belső háborút kivülre hozni, sohasem akarta, hogy bárki is tudja mit érez, gondol. 

Ez a fiú nem egy szent. , állapitotta meg, ám még maga sem tudta milyen érzésekkel néz a fiúra, De nem is egy szörnyeteg, ahogyan azt ő gondolja magáról.  Vagy esetleg mások gondolnak róla. Moyna azon kezdett gondolkodni vajon mi kényszeritette a fiút, hogy elhiggye, ő maga is azt vallja: szörnyeteg? Mert biztosan a környezete állitotta ezt róla, senki sem kel fel azzal a gondolattal reggel, hogy ő maga egy szörnyeteg. Még mi, Grounderek sem.

Moyna kezdte úgy érezni túl régóta nézi Murphy-t és a fiú túl régóta néz rá. A barna irisz kékkel nézett farkasszemet. Murphy azon kapta magát, hogy nem akar félre nézni, a szemkontaktus nyugtalanitotta, de mégis egy ponthoz szögezte: Moyna sötétbarna szemeihez. A sötét Grounder szemek most kevésbé tűntek ellenségesnek vagy fenyegetőnek, inkább egy hallgató közönséghez hasonlitott. 

-Te tényleg nem olyan vagy mint a többiek. - jelentette ki hirtelen, a fiút tátott szájjal hagyva

Mire Murphy meg akarta kérdezni, hogy ezt miből gondolja, de a lány tüstént felállt és a tegezét a vállára akasztva körülnézett. Már alaposan besötétedett. Moyna visszaforditotta a pillantását a földön ülő fiúra. Hirtelen nem is tűnt olyan fontosnak visszaérni a táborba.

Author's note: Észrevettétek, hogy maximum nyolc párbeszédem van egy fejezetben? Eszméletlen milyen sokat tudom osztani a semmit és filózni rajta :))  Komolyan, ezt tanitanom kellene. 

Köszönök minden olvasást, hiszen már lassan 100 megtekintésnél járunk, ami több mint amire számitottam. Úgy szintén megköszönöm kyrakovacs -nak a dijat a történetemre, ami valami eszméletlen hirtelen jött nem is számitottam rá. Köszönöm szépen! De nem csak a dijat, hanem, hogy ilyen jókat lehet veled beszélgetni. :D