Megérkeztünk,a vendégség vagy 200fő lehetett. Adam megfogta a kezemet és húzott maga után.Alig lehetett elmenni az emberek között.Mikor megálltunk Adam anyukája előtt találtam magam.

-Szia anya.-köszönt Adam és amikor adott 2 puszit neki az anyukája, megforgatta a szemeit.

-Sziasztok!

-Szia Lisa.-öleltem meg.

-Jó estét.Nagyon szépen fel van díszítve a ház.

-Köszönöm.

-Oké. Na megyek érezétek jól megatokat.

Én elmentem kajálni, Adam meg valami csajjal beszélt.Kimentem a kertbe, az is csodaszép volt.Sétáltam egy kicsit aztán kezdett hüvös lenni úgyhogy bementem.Már léptem volna át a küszöbött amikor Adam hirtelen megcsókolt.Próbáltam ellökni magamtól,de túl erősen fogott magához.Mikor elengedett egyből rátámadtam.

-Te normális vagy?Nem megmondtam,hogy nem leszek az akivel kiélvezheted magad?-kezdtem ordíbálni.

-Mi?De...

-Nincs semmi de nem vagyok a barátnőd,nem vagyok senkid.Nem csinálom ezt tovább.-nem tudom mi ütött belém nem szoktam sírni,de most folytak a könnyeim és a legrosszabb,hogy mindenki engem nézett.
Indultam az ajtó felé,de Adam megfogta a karomat és felvonszolt a szobájába,próbáltam tőle szabadulni,de túl erős volt.A szobájában felém nézett és szomorúság volt a szemében.

-Mi a baj?

-Semmi.-még mindig nem bírtam abbahagyni a sírást.

-Na Emy ne csináld ezt.-kérte.

-Haza akarok menni.-néztem a szemébe.

-Előbb had mondjak valamit.-még mindig a szemébe néztem.-Én ezt már rég nem Loláért csinálom.Már az első csókunk óta csak rád tudok gondolni.Azóta téged szeretlek.Mindig azt hittem,hogy ez soha nem történhet meg,de most már tudom,hogy ez nem igaz.Én azt hiszem beléd szerettem.

Nem szóltam semmit.Én is belé szerettem,de Lola nem bocsátana meg soha.

-Szólalj már meg.Kérlek.

-Én is beléd szerettem. De Lola a legjobb barátnőm. Nem tehetem ezt.

Nem szólt semmit csak szenvedélyesen megcsókolt.