Adam már vagy 2 perce csörgettet.Kis idő múlva meguntam és inkább felvettem.

-Szia!

-Mi történt?Baj van?-idegességet észleltem a hangjában.

-Semmi bajom,itthon vagyok.Miért?

-Mert nem veszed fel a telefont.

-Adam,beszélnünk kell.

-Megbántad ugye?-ideges volt a hangja és éreztem benne némi szomorúságot.

-Nem erről van szó csak...

-...csak mégis,inkább lennél Bieber-rel,igaz?

-Mi?Nem.Mindegy majd holnap után talizunk a suliba.

-Átmehetek?

-Ha akarsz nincs, itthon senki.

-Oké,indulok.-ezzel lerakta.

Gyorsan átöltöztem,hogy azért nézzek ki valahogy.

Aztán csengettek.Lerohantam ajtót nyitni,nem is én lettem volna,ha közbe nem botlom meg,de nem estem el.

-Szia!

-Szia!Gyere be.

Leültünk aztán Adam csak nézett előre olyan volt mintha nem is itt lenne.

-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg végre.

-Ahha.
-Anyám rendez egy nem tudom minek nevezhető bulit és szeretném megkérdezni eljönnél-e velem?Tudom,hogy nem szereted az ilyeneket,de...

-Szívesen elmennék veled.-vágtam közbe.

-Tényleg?

-Ahha,de mikor lesz?

-Ma 7től.

-Mi?Ilyen hamar?

-Ja,de ki is kéne öltözni.

-Ruhám van.Gyere.

Felmentünk a szobámba.Adam leült, én meg bementem a gardróbomba felvenni a ruhámat.Ezt a ruhát már rég megvettem,de nem szoktam járni ilyen kiöltözős bulikra.Én inkább az otthon olvasós lány vagyok nem a illuminált állapotban feküdjünk le minden pasival és fényképezkedjünk meg ugrabugráljunk típus.

Még gyorsan csináltam egy füstös sminket aztán megálltam Adam előtt.Ő csak bámult,meg akart szólalni de nem jött ki hang a torkán ez kezdet vicces lenni.Felállt és egyre közelebb jött hozzám,már majdnem összeértek az ajkaink amikor megszólalt.

-Gyönyörű vagy.-suttogta szinte a számba.

Egyre közelebb jött,ölelte a derekamat aztán szorosan a számra nyomta a száját.Átkulcsoltam a derekát a lábammal,ő egyre csak lépkedett az ágy felé.A kezét felcsúsztat a hátamra és olyan gyengén rakott le mintha azt hinné,hogy el tudok törni.A szájával bejárta a nyakam minden négyzetcetméterét aztán visszatért a számhoz.A keze a combomat simogatta aztán eszembe jutott,hogy én ezt nem akarom.
Leszedtem a kezét a combomról aztán félre húzódtam. Adam nem értette miért csinálom.

-Én ezt nem akarom.-suttogtam és kerültem a szemkontaktust.-Nem értem miért csinálod mikor nem is járunk.Ez olyan mintha csak kihasználnánk egymást.Ne folytassuk. Még most elmegyek veled aztán ne találkozzunk.

Nem szólt semmit csak még egyszer lágyan megcsókolt,én meg hagytam ,mert ez lesz a vége ennek az egésznek. Mikor elváltan ajkaink már idő volt és menni kellett.

-Mennünk kell.-ő csak bólintott.

Egyikőnk sem szólt semmit aztán beültünk a kocsiba és elindultunk.