Reggel Austin ébresztett.

-Még 5 perc anyu!!

-Ébresztő Csipkerózsika!!-rám ugrott és elkezdett csikizni.

-Nee!Hagyj!Felkelek.

-Oké,akkor öltözz.

-Hova megyünk?

-Gondoltam elvihetnélek vásárolni már rég voltunk csak ketten.

-Oké menjünk.Öltözök úgyhogy kifelé.-toltam ki az ajtón.

Gyorsan elkészültem aztán indultunk is.Végig röhögtük az egészet,imádok Austinnal lenni. 4órán keresztül kibirta azt amit műveltem. Felpróbáltam vagy 200 ruhát és persze a háromnegyedét meg is meg is vettem.
Megebédeltünk a kedvenc pizzázómba.Komolyan már a végére én is elfáradtam úgyhogy kezdtem sajnálni Austin mert ő már a közepénél ideges lett,amiért felpróbáltam egy ruhát 4-szer,de végül jó lett.Csak az rontotta el a végét amikor Austin rákérdezett Adamre.
Egész nap nem hívott,nem tudom,hogy most mi van. Persze erről Austin-nak nem beszélhettek,mivel Adam a legjobb haverja.Austin látta rajtam,hogy lefagy a mosoly az arcomról ezért többet inkább nem kérdezett.
Mire haza értünk én teljesen kidöglöttem.Kipakolni nem volt erőm.Végre megcsörren a telefonom,Adam nevét láttam,hirtelen pánik fogott el,hogy mi van ha már Lola tudja,eddig egész nap eszembe sem jutott.Nem vettem fel.