Reggel már korán fent voltam, azon gondolkoztam,hogy hívjam el Lolt sétálni,hogy tudjunk beszélni.
Elég sokat agyaltam és azt vettem,hogy anyáék már lent vannak. Összeszedtem magam és lementem.

-Reggelt.-köszöntött Austin.

-Szebbet.-mondtam egy ásítás közben.

Csöndesen megreggeliztem aztán felmentem a szobámba. Hallgattam a lépcsőn,hogy anya kérdezi Austin,hogy mi bajom.

Mikor beértem a suliba Lola a szekrényemnél állt.

-Hali!-köszöntött puszival mintha nem is haragudna rám.

-Szia! Figyelj nem akarsz délután eljönni velem a parkba? Tudod dumcsizni meg minden. Na?-reméltem ,hogy igent mond ezért érezhető volt az idegességem.

-Hát oké,de 5-ig nem jó utána meg 6-tól röpi edzés.

-Oké akkor 5-re legyél nálam.

-Oksi akkor majd talizunk. Puszi.-és elment.

Bementem az órámra. Sajnos ma nincs Lollal közös órám. Leültem egy padhoz és csengetésre nagy meglepetésemre Adam ült le méllém.

-Mizu?

-Kibékültettek Lolával?

-Nem, de tudom,hogy segíthetnél.

-És hogy? Ebben rám nem hallgat.-ráztam meg a fejem.

-Mi lenne ,ha féltékennyé tennénk?-mondta ki gyorsan.

-Kivel?-kérdeztem értettlenül.

-Veled.-röhögött idegesen.

-Miért velem? És miért?-ráncoltam a szemöldököm.

-Azért mert ha tényleg nem szeret már akkor nem lesz kiadva,de ha szeret akkor féltékeny lesz.

Miután elmondta egész órán egyikünk sem szólalt meg. Átgondoltam és mivan ha nem válik be? Akkor én leszek a szemét barátnő aki elvette a pasiját. De ha kibékülnek és azt hiszi,hogy én ébresztettem rá, hogy nem éri meg vele szakítani? Nem is tudom olyan sok a kérdés?
Kicsengettek.

-Na? Kérlek Em.-nézett boci szemekkel.

-Oké legyen.-adtam be a derekam.

-Akkor meg egyeztünk?-nyújtotta a kezét.

-Miben?

-Hogy leszel a barátnőm.

-Nem.-le is engedte.

-Mi? De most...

-Én csak az álbarátnőd leszek.-jelentettem ki.

-Akkor az. Leszel?-kérdezte reménykedő mosollyal.

-Igen.-mosolyodtam el én is.