3.fejezet
Adamék ajtajában állok.
Gyorsan összeszedtem a gondolataimat és becsöngettem. Lehetett hallani a lépteket ugyhogy még egyszer felkészültem.
-Szia! Hát te?
-Beszélnünk kell.-mondtam köszönés képpen.
-Gondoltam.-válaszolta flegmán.
Ez most komoly? Neki áll feljebb? Hogy lehet valaki ilyen rohadék?
-Nehogy már neked áljon feljebb-kezdtem,de nem szólt semmit ezért gondoltam folytatom-Nem úgy volt,hogy tetszik neked Lola? Miért kellet megbántani? Tudod milyen szar érzés így látni? Mit csináltál azzal a csajjal?-ordíbáltam dühösen.
Nem válaszolt ezért gondoltam valami nagyon rosszat.
-Adam mit csináltál?-kérdeztem most már halkan,de még mindig nem válaszolt ezért most már megint ordítottam.
-Beszélj már.
Lehet kicsit hangos voltam mert kijött az anyukája.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Nem anya nincs,nyugodtan menj vissza.-mondta Ad higgattan.
Elment az anyja. Vagy 2 percig álltunk egymással szemben és egyikőnk sem beszélt. Én azért nem mert nem akartam megint ordibálni,Adam meg szerintem valami kifogást keresett. Megfordultam és már indultam volna,de visszahúzott.
-Gyere be Em. Mindent elmondok-mondta félénken.
Felmentünk Ad szobájába,nagyon jól nézett ki.
Kényelembe helyeztük magunkat és vártam,hogy megszólaljon.
-Tegnap hatalmas hülyeséget csináltam. Először csak táncoltunk meg flörtöltünk aztán 2körül felmentünk hozzá és ott..hát.
-Ezt nem hiszem el Adam.-mondtam hatalmas nagy csalódás közepette.
-Nem feküdtem le vele.
-Akkor?
-Csak felmentem és ennyi. Utána jöttem haza.
-Biztos?
-Igen. És mit mondot Lol?
-Nem beszél velem mert tegnap a kertben Justin Bieberrel beszélgettem és nem mutattam be neki.
-Mer'?
-Nem is jutott eszembe csak az ,hogy minnél hamarabb megszabaduljak tőle.
-Mivel engeszteled ki?-vigyorgott.
Mindketten tudod,hogy Lolát kiengesztelni a világ legnehezebb dolga.
-Nem tudom még nem gondolkoztam ezen. És te?
-Miattam ne agódj majd kitalálok valamit.
-Oké. Nekem mennem kell.
-Ok,akkor majd beszélünk. Szia!
-Szia! Persze kitalálok.-hagytam ott.
Kifuladva értem haza egész úton futottam.
-Megjöttem!-kiabáltam amint beléptem.
-Hallja az egész utca.-kiabált vissza Austin.
-Nem baj legalább tudják-mondtam röhögve.
Gyorsan megvacsiztam,letusoltam és lefeküdtem aludni,mert már fél12 volt. Gondolkodtam még egy kicsit és az jutott eszembe,hogy holnap felhívom Justint,hogy talizzun és viszem magammal Lol-t is. E zseniális ötletem végén elnyomott az álom.
Sziasztok!
Rosszul raktam ki a részeket úgyhogy nagyon sajnálom. Ez a harmadik rész az előző pedig a negyedik.
Mégegyszer bocsi:))
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro