Iszonyatos fejfájással ébredtem. Nem emlékszem hogyan jöttem haza és arra sem,hogy mit csináltam tegnap éjjel..Felülni is alig bírtam..Mikor odaértem az ajtóhoz megfordultam és azt láttam,hogy Lola a földön fekszik. Lementem a konyhába bevenni valami gyógyszert. Mentem volna felfelé mikor csengettek. Annyira jó,hogy félálomba kell mászkálnom. Cody állt az ajtóban.

-Szia!-jött be.-Kipihented magad?

-Nem.-rogytam le a kanapéra.

-Még csodálod?-ült le mellém.

-Mi történt tegnap?

-Hát...nem fontos.-rázta meg a fejét.

-Oké.Mit tervezel mára?

-Semmit.Te?

-Nem tudom.Visszafekszek aludni.-ásítottam.

-Oké.Én megyek.

Cody elment én meg visszamentem aludni.

1 órakor keltem fel. Lola már lent evett a konyhában mikor én lementem.

-Hogy aludtál? És egyáltalán hogy jöttünk haza?-kérdezte Lola.

-Jól aludtam és szerintem Cody hozott haza minket.-ültem le mellé és szettem magamnak egy kis müzlit.

-Justin hívott vagy 6-szor.-nyújtotta felém a telefonom.

-Mit akart?

-Nem vettem fel. Hívd vissza. Na én megyek. Majd beszélünk.Puszi-lépett ki az ajtón.

Felmentem a szobámba rendbe szedni magam. Először letusoltam és hajat mostam aztán felöltöztem. Ma kicsit hideg volt és csepergett is az eső úgyhogy jól felöltöztem esernyővel együtt.

Mivel nincs kocsim gyalogolnom kellett Justinékhoz .Annyira jó szakadó esőbe gyalogolni. Az jutott az eszembe,hogy valamikor meg kell szerveznem anyáék temetését,de ez a gondolat mindig elszomorít. Tudom, hogy nagylány vagyok és megy tovább az élet,de én még nem tudom eltemetni őket. És a legrosszabb,hogy Austin nincs mellettem,hogy segítsen. Nem tudom hol van és ez a gondolat elszomorít,mert mi mindig elmondtunk egymásnak mindent,de most. Aztán azon kezdtem agyalni,hogy mi van Adammel. Fogalmam sincs,hogy jutott eszembe. 15-20 perc sétálás után ott álltam az ajtóban. Tudtam,hogy Justin dühös lesz amiért nem hívtam vissza. Vettem egy nagy levegőt és becsengettem. Meglepetésemre Justin anyukája nyitott ajtót.

-Szia! Justin még nincs itthon,de nyugodtan gyere be.

-Szia!Köszönöm,de ha sokára jön akkor majd visszajövök.

-Nemsokára itt lesz.Gyere nyugodtan.-engedett be.

-Köszönöm.

Levettem a cipőm aztán leültem Patty-hoz a konyhába.Éppen muffint sütött.

-Kérsz valamit inni?

-Igen? Van baracklé?-mosolyogtam rá.

-Persze.

-Most nincsenek itt Jazzy-ék?-vettem el a poharat.

-De..Justin velük ment el. Tegnap óta nagyon ideges. Beszélt Selenával. Én annyira nem kedvelem azt a lányt.-rázta meg a fejét.

-Miért jött ide?Mármint Selena.

-Nem tudom.-nézett rám sóhajtva és már el is tűnt a mosoly az arcáról.

-Selena nem fogja annyiba hagyni,hogy szakított vele?-faggattam tovább.

-Nem hiszem.-húzta el a száját.-De Justin okos gyerek.Nem fog megint összejönni vele.

-Ahha.

Röhögések közepette nyílt ki az ajtó. Justinék jöttek be. Amint rám nézett abbahagyta a nevetést és elkomolyodott.

-Em!!!-futott felém Jazzy és felugrott az ölembe.

-Jazzy!-öleltem magamhoz.

-Mit keresel itt?-mondta Justin mögülem.

-Hozzád jöttem.-fordultam felé.

-Gyere fel.-és már fel is ment a szobájába.

-Játszol velem?-nézett cukin Jazzy.-Babázzunk.

-Ajj,most beszélnem kell Justinnal.-raktam le.

-Oké,de utána gyere.-szomorodott el.

-Megyek majd.

Felmentem Justin szobája elé aztán kopogtattam. Bentről csak egy "gyere be" hallatszott. Benyitottam aztán oda álltam Justin elé.

-Miért nem vetted fel a telefonod?-nézett rám.

-Ajj...hát

-Ne Em,ne próbálj meg hazudni.-nézett rám lenézően.

Leültem mellé az ágyra,de mivel nem szólaltam meg ő csak fürkészően nézett rám.

-Figyelj Justin..

-Mit csináltál tegnap?-szakított megint félbe.

-Nem emlékszem.

-Hogyhogy nem emlékszel?-kérdezte dühösen.

-Nem mindegy. Mi ez kifaggatás?.Mi közöd ahhoz,hogy kivel és mit csináltam? Ha?-kérdeztem idegesen.

-Csak tudni akarom.És talán azért van hozzá közöm mert..

-Mert mi? Ki vagy nekem?-kiabáltam rá.-Semmi közöd hozzá.

-Tehát én senkid nem vagyok?-kérdezte suttogva.

-Nem tudom.Szerinted?

-Gyere ide!-tárta ki a karját mire én odabújtam hozzá.

-Nem tudok rólad semmit.

-Oké elmondok mindent,ha nem szólsz bele. De minden hülyeség érdekel?-kérdezte mosolyogva.

-Ahha.

-Oké,Van két haverom Kanadába akik már nagyon kíváncsiak rád Ryan és Chaz. Két évesen kezdtem el dobolni,szeretem Grace klinikát,szeretek korizni,ki tudom rakni a Rubik-kockát ez nagyon fontos,koncertek előtt a többiekkel szoktunk imádkozni,a kedvenc színem a fekete és a lila,szeretem az olasz konyhát,a spagettit és a pizzát,1994 március 1-jén Stratfordban születtem.Ennyi.

-Húú ez most sok volt.Túl hamar jött. Amúgy meg Grace klinika?

-Ahha.Ja és szeretem a kosarat meg a hokit.És jól csókolok.

-Oké.De ezt honnan tudod?-röhögtem ki.

-Miért szerinted nem?-kérdezte pimasz mosollyal.

-Na,jó de.-adtam egy puszit az arcára.-El kell mondanom valamit.

-Hm?

-Tegnap az mondtam Cody-nak,hogy nem szeretlek és,hogy nem tudom miért vagyok veled.-nem tudom miért mondtam el,de ...áá nem tudom.Tök hülye vagyok.

-És ez igaz?-nézett a szemembe.

-Nem tudom,de szívesen megismernélek és...

-Ahha persze,de akkor miért engem hívtál fel amikor ott voltak a házadban,miért vagy most itt és a legfontosabb miért engedted,hogy megcsókoljalak? Ha nem is szeretsz.-ült fel.

-Én szeretném megpróbálni.

-Mit?-rázta meg a fejét.

-Ezt.-mutattam kettőnkre.

-Ez kezd bonyolult lenni.

-Próbáljuk meg! Kérlek.-ültem az ölébe és a lábammal körbefontam a derekát.

-Oké,próbáljuk meg.

Rásimította a kezét a csípőmre,mire én beletúrtam a hajába. Elkezdte csókolgatni a nyakamat aztán áttért a fülem mögötti érzékeny bőrre. Elhúztam a fejét és rátapasztottam a számat a az övére. Szenvedélyes csókolt miközben a combomat simogatta. Nyelvét átcsúsztatta az én számba mire elmosolyodtam. Nyelveink harcoltak egymással. Végül levegő hiány miatt elhúztam a fejem így megszakítva a csókunkat.

-Szerintem működni fog.-nézett aranyosan Jus.

-Szerintem is.-néztem a szemébe aztán éreztem,hogy néz minket valaki az ajtóból.