24.fejezet
6ig néztem a tv-t aztán elkezdtem készülni.Először letusoltam, aztán felöltöztem,kilakkoztam a körmöm és kivasaltam még egyszer a hajam.
Pont mire kész lettem megjött Lola.
-Hali!Na milyen?-kérdeztem.
Ő egy kivágott top-ba volt és egy szakadt nadrágba.
-Hát visszafogott,de nem baj még most elfogadom..Amúgy hoztam neked ruhát és azt fogod felvenni.
-Ne már.-nyávogtam.
-De,na gyere a kocsiba átveszed.-parancsolt rám.
-Ez nem ér.-dünnyögtem magamba.A kocsiba ide adott egy szatyrot. Gyorsan átnéztem és felvettem az új ruhámat. Szerencsére a cipőmet megtarthattam.
-Csini.-nézett végig rajtam Lol.
Még vagy 15 percet kocsikáztunk aztán megérkeztünk. Bementünk a helyre,nem tudom minek nevezni. Bent büdös cigi szag volt ami keveredett az emberek izzadságával és az alkohollal. A zene viszont jó volt.
-Táncoljunk!-kiállotta Lol a fülembe,de még így is alig hallottam a zenétől.
Átadtam magam a zenének. Nem figyeltem semmire. Két kezet éreztem meg a derekamon. Nem figyeltem arra ki az,csak mozgattam a csípőmet. Tényleg jó érzés volt végre nem törődni semmivel és végre kikapcsolódni.
Fél óra múlva abbahagytam a táncolást és otthagytam a fiút. Leültem a bárpultra.
-Mit adhatok Szépségem?-jött oda a pultos.
-Valami erőset szeretnék.-mosolyogtam rá.
-Azonnal hozom.-ment el.
2 perc múlva megkaptam az italom. Az alja lila volt és fent egyre rózsaszínűbb. Elkezdtem kortyolgatni. Valaki rásimította a kezét a derekamra és a mellkasa nekem feszült aztán megéreztem leheletét a fülemnél.
-Táncolj velem.-kért meg lágy hangon.
Megfordultam és Justinnal találtam szembe magam.
-Veled soha.-mentem el,de elkapta a könyökömet.
-Táncolj velem még szépen mondom.-fenyegetett meg..
Éreztem az erős alkohol szagát. Nem tudom hol van Lol. Nem akarok vele táncolni.
-Gyere!-húzott maga után.
Elkezdtem mozgatni a csípőm,de neki ez nem volt elég.
-Táncolj,úgy mint azzal a másik sráccal.-fordított maga felé.
Elkezdtem neki táncolni és egyszer csak annyira közel húzott magához,hogy a hátsóm érintette az ágyékát amitől felgyorsult a lélegzésem. Elkezdte csókolgatni a nyakamat és a vállamat.
-Ne!-fordultam felé és hátráltam két lépést.
-Menjünk ki a a hátsó kertbe.-megfogta a kezem és kivezetett.
Leült az egyik székbe és megpaskolta a másik széket,hogy üljek le.
-Mit akarsz?-kérdeztem dühösen,mert nekem nem volt kedvem kijönni.
-Beszélgetni?
-Miről?
-Rólunk.
-Olyan nincs.Vagyunk te a nagy Justin Bieber akit mindenki szeret és vagyok én, én egy senki.
-Te nem vagy senki.-nézett mélyen a szemembe,de elkaptam a pillantásomat.
-Ahha.-csak ennyit tudtam kinyögni.-Miről is akarsz beszélgetni?
-Szakítottam Selenával.
-Sajnálom.-néztem magam elé.
-Tudom,hogy nem sajnálod.-fogta meg a kezem.
-Nem érdekel mit történik veled.-húztam el a kezem.
-Azt akarom,hogy többet ne keres,ne ismerj. Nem akarlak látni.-álltam fel indulatosan.
-Mit tettem?-nézett rám szomorúan.
-Mit tettél?Ez most komoly?Komolyan kérdezed?-löktem hátrébb a mellkasánál.
Ettől a mozdulattól mind ketten meglepődtünk.
-Nem tudom miért vagy rám dühös. Érted? Fogalmam sincs.
-Megígérted,hogy mellettem leszel.
-Kidobtál a házadból.-emelte fel a hangját.
-És? Miért nem próbálkoztál? Nem érek neked semmit. Azt se tudom miért vagy most is velem. Én nem vagyok híres,nem vagyok sztár csak egy hétköznapi lány.-emeltem fel én is a hangomat még jobban,erősnek akartam lenni,de a végén egy könnycsepp kicsúszott a szememből.
-Te nem csak egy hétköznapi lány vagy.-törölte le a könnyem.
-De igen Justin.Jobb,ha békén hagyjuk egymást.-fordultam az ajtó felé.
-Ne csináld már. Miattad szakítottam Selel.-fogta meg a csuklóm és visszarántott.
Felment bennem a pumpa. Mi az,hogy most meg engem hibáztat? Azt mondta nem érez iránta semmit. Hirtelen lendült a kezem és az arcán csattant.
-Akkor menj vissza hozzá!-kiáltottam rá és bementem.
Nem akartam,hogy bárkinek feltűnjön, hogy történt valami. Beálltam a táncparkett közepére és elkezdtem táncolni..Justin előttem termett és magához húzott.
-Ennyivel nem úszod meg.-hajolt a fülemhez.
-Hagyj békén.-folytak a könnyeim.-Nem akarok tőled semmit.Kérlek hagyj.
-Veled akarok lenni.-csókolta meg a nyakamat.
-Nem. Felejts el Justin. Megígérted, hogy velem leszel. Hazug vagy.És én nem állok össze hazugokkal.-hagytam ott.
Megkerestem Lolát. Nem volt könnyű,de sikerült.
-Menjünk.-indultam a kijárat felé.
-Még ne.-állt elém.
-Légy szíves menjünk.-könyörögtem.
-Miért mi történt?Valaki bántott? Mert,ha igen akkor én leütöm.
-Hazamegyünk és holnap mindent elmondok.Gyere.
Nem szóltunk semmit az úton. Mindketten a gondolatainkba merültünk. A házunk előtt elköszöntem Lol-tól és bementem. Senki sem volt otthon vagyis Austin nem volt otthon,de ezt már mostanában megszoktam.
Letusoltam és lefeküdtem aludni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro