Hajnalban arra ébredtem,hogy lent csörömpölnek. Biztos nem Austin jött, mert ő írt,hogy ma nem alszik itthon. Nem mertem kimászni az ágyból. Megcsörgettem Lolát, de ki volt kapcsolva. Aztán elgondolkoztam kit tudnék még felhívni, de senki nem jutott az eszembe. Lola az egyetlen barátom. Most már halk beszélgetést is hallottam. Többen vannak. Nagyon félek. Gyorsan beütöttem Justin számát. Még kettőt se csörgött, de már felvette.

-Mondjad Em.-szólt bele durván.

-Gyere ide kérlek. Van valaki a házban és nem Austin. Justin kérlek gyere, nagyon félek.-suttogtam.

-Ki van ott?

-Nem tudom.

-Hányan vannak?

-Többen, hallottam ahogy beszélnek. Justin siess. Nagyon félek.-tört elő a zokogásom.

-Indulok.-hallottam ahogy felbőg a kocsi.

-Ne rakj le.

-Le fogok merülni, de 5 perc és ott vagyok. Semmi baj nem lesz.

-Ne rakd le.-zokogtam még jobban.

-Nyugodj meg és maradj csöndben. Mindjárt oda érek.

-Oké. Köszönöm.-mondtam hálásan.

-Lemerültem.-szólt bele és aztán már csak a síri csönd hallatszott.

-Menjünk fel.-hallottam meg őket.

-Még itt nézzünk szét.-válaszolt a másik.

Aztán nem hallottam mást vagy két percig. Remélem Justin minél hamarabb ideér. Ez volt a végszó. Valaki elkezdte dobálni az ablakomat. Elcsoszogtam odáig, megkönnyebbültem mikor megláttam Justint. Kinyitottam az ablakot.

-Felmászok.-suttogta.

Felmászott a fára ami az ablakom mellett volt és bejött. Kitárta a karját én pedig oda siettem.

-Most már itt vagyok. Nyugodj meg.-puszilta meg a fejem.

-De még lent vannak.-kezdtek el patakzani megint a könnyeim.

-Lemegyek. Te maradj itt.-ültetett le az ágyra.

-Nem, veled megyek. Lehet,hogy fegyver van náluk..Megyek.-álltam fel.

Mióta feljött most először nézett végig rajtam. El is felejtettem,hogy csak egy top meg egy francia bugyi van rajtam. Elpirultam, de még mielőtt lehajthattam volna a fejem megfogta az államat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Elpirultál.-vigyorgott.-Gyönyörű vagy.

Megpróbált megcsókolni, de elfordultam.

-Ne most.Inkább menjünk le.

-Oké. Ad a kezed és ne engedj el. Érted?-simította a kezét az arcomra.

-Ühüm.

Lementünk a lépcsőn. A padló elkezdett nyikorogni és megfordultak. Ketten voltak. Mind ketten feketébe.

-Tűnés innen kifelé!-lépett előre Justin.

-Nocsak, nocsak.-jött közelebb az egyik.

-Tűnjenek el vagy hívom a rendőrséget. Most!-kiabált Justin mire én összerezzentem.
Megérezte. Szorosabban fogta a kezemet.

-Elmegyünk mi baj nélkül is.-mentek ki az ajtón,de még visszanézett és elhúzott egy pisztolyt.
És célzott aztán elrohantak. Csak az én sikolyom hallatszott, de szerencsére csak a falba ment. Justin bezárta az ajtót aztán visszajött hozzám. Szorosan hozzábújtam. A torkom mélyéről tőrt elő a zokogásom.

-Semmi baj.Vége,elmentek.-próbált megnyugtatni Just.

Mivel nem mozdultam felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. Lerakott az ágyra és az ajtó felé vette az irányt.

-Ne menj el. Ne hagyj itt.-kiáltottam utána.-Ne menj.-suttogtam.

-Miért ne menjek? Azt mondtad nem akarsz és számodra csak egy hülye sztár vagyok.-mondta szomorúan.

-Mérges voltam és nem gondoltam úgy. Csak olyan rossz volt, hogy azt mondtad velem leszel közben meg még csak fel sem hívtál.

-Sajnálom. Veled akarok lenni. Aludj Em..Én inkább megyek.

-Aludj velem. Kérlek.-csak bólintott és befeküdt mellém.

-Meleg van.-puszilt a nyakamba.

Levette a pólóját és visszabújt mellém. Izmos karjaival magához szorított.

-Aludj,én itt leszek.-puszilta meg a szám mellett.

Nem bírom tovább, muszáj, hogy érezzem még, ha csak egy kicsit is.

-Justin.

-Hm?-nézett rám.

-Csókolj már meg végre.-hangosan és örömtelien nevetett fel.

Meg fogta a tarkóm és kicsit megemelte a fejem. Lassan találkoztak az ajkaink, de annál szenvedélyesebben.
Nem akartam megszakítani, de már nem kaptam levegőt. Elváltak ajkaink. Visszadőlt a párnára.

-Most már tényleg aludj.

Ez volt az utolsó szó, mert utána belesüppedtem az álomvilágba.

/Annyira nem lett jó, úgyhogy várom a kommenteket hogy nektek tetszett-e☺️/