2.fejezet
Reggel kómásan ébredtem alig volt erőm kimászni az ágyból. Legalább már csak 2 hét és nyári szünet.
Ma el kell mondanom Lolának,hogy találkoztam Justin Bieber-rel. Tuti kiakad amiért nem mondtam neki hamarabb.
-Emy, készülj!-mondta anya.
Bejött Austin is.
-Halli,hugi! Miért rángattál el tegnap olyan hamar?-ásította Aus.
-Hát....az mindegy,köszi,hogy hazahoztál.-néztem hálásan.
-Ki miatt kellett eljönnöd?
-Nem értem.
Mármint kivel beszélgettél a kertben?
-Senkivel?
-Mond már!-nézett boci szemekkel.
-Nem fogsz leszálni a témáról ugye?
-Nem még el nem mondod? Na? Bántott? Lerugjam a fejét?-játszotta a féltő testvért.
-Nem kell. Na jó elmondom. Odajött hozzám egy srác aztán elhívott táncolni, de meguntam és ennyi.-rántottam vállat.
Szuper az én drága bátyám gondolkozó fejet vág. Ez nagyon vicces.
-Akkor ne rugjam le?
-Ne!!-kiáltottam rá nevetve.
-De ki volt az?-Kérdezősködött tovább.
Elmondom neki vagy egész nap ezt hallgatom? Elmondom.
-Justin Bieber.-ledöbbent.
-Nem úgy volt ,hogy utálod?
-De. Utálom.-húztam el a szám.
-Oké. Öltözz már mert elkésünk.-ez a gyors téma váltás tetszik.
Gyorsan letusoltam, megmosakodtam, kentem magamra egy kis sminket, felöltöztem, kivasaltam a hajam és készen is voltam.
-Sziasztok!-köszöntem Lolának és Adamnak.
-Hali!-köszöntek egyszerre.
Láttam ,hogy nincs köztük valami renden ugyhogy inkább elhívtam Lolt.
-Mi a baj?-kérdeztem félve.
-Ez egy barom!-jelentette ki.
-Tegnap amikor elmentél Adam egy másik csajjal táncolt meg flörtölgetett és olyan undorítóan jól elvoltak. Még akkor sem vett észre mikor mondtam,hogy megyek.-tiszta könny volt szegény szeme.
-Ugye nem rendeztél jelenetet?
-Nem,de Adam még maradt azzal a csajjal.-mondta dühösen és már potyogtak a könnyei.
Mekkora egy szemét, ezt nem képzeltem volna róla.
-Mit csináltak miután elmentél?-kérdeztem.
-Nem mondott semmit.-zokogta.
Miután megnyugtattam és megigértem ,hogy beszélek Adammel elmentünk órára.
-Várj!-állt mag Lola hirtelen a folyosó közepém-Kivel beszélgettél tegnap a kertben? Olyan ismerős volt.
-Hát...Lol akartam beszélni veled erről,de tuti mérges leszel-kezdtem félve.
-Halgatlak. Amúgy ennél jobban nem tudok kiakadni.-mondta szipogva.
-Oké,elmondom a termbe.
Elindultunk,de ezzel csak az időt akartam húzni,mert muszáj volt gondolkoznom. Nem akarom megbántani, azt már Adam megtette.
-Em mondjad már! Ne keljen mindent harapófogóval kihúzni belőled.-kezdte komolyan de a végén elmosolyodott.
-Oké,de halgass végig.-ültem le a helyünkre.
-Jó, befogtam.
-Tegnap Justin Bieberrel voltam.
-Mi? Te most..ez komoly?-kérdezte boldogan.
-Ahha.-és most jött a dühös arca.
-Hogy lehetsz ilyen rossz legjobb barátnő? Miért nem mutattál be neki? Válaszol!-kiabált.
-Én el akartam mondani már tegnap,de olyan idegesítő a gyerek,hogy inkább hazamentem.-nem mertem a szemébe nézni.
Bejött Mr.Kingston a fizika tanárunk. Az óra közepén megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.
-Kinek a telefonja csöng?-kérdezte Mr. Kingston.
Feltettem a kezem.
-Az enyém. Elnézést tanár úr.-mondtam halkan.
-Órán nem engedélyezett a telefon. Kifelé.-mondta szigorúan.
-De én....-kezdtem.
-Nincs,de én. Kifelé.-emelte meg a hangját.
Mire kiértem megint csöngött. Felvettem.
-Halló!-szóltam bele.
-Szia! Emily?-kérdezte az ismeretlen hang.
-Igen.
-Justin Bieber vagyok.-mondta.
-Honnan tudod a számomat?-kérdeztem durván.
-Ööö,az mindegy.
-Mit akarsz?
-Nem jönnél el velem valamikor sétálni?-kérdezte.
-Elmegyek,ha szeretnéd-nem tudom miért mondtam igent-de mi lenne ha nem óra közben hívnál?
-Bocs,elfelejtettem,hogy suliban vagy.-mondta bocsánatkérő hangon.
-Mindegy.-feleltem megenyhülten.
-De ha óra van miért telefonálsz?-éreztem,hogy mosolyog.
-Kiküldtek.-mondtam dühösen.
-Sajnálom ,hogy miattam....
-Hagyjuk,nem baj-vágtam közbe.
-Oké akkor mikor érsz rá?
Nem tudom miért mondtam igent nem is kedvelem. Hogy lehetek ilyen hülye? Ahj ez nem igaz.
-Itt vagy?-kicsit elkalandoztam.
-Persze.
-Akkor?
-Mi akkor?-kérdeztem,tuti hülyének nézz és még ki is nevett.
-Ne neves már!
-Oké, bocs.
-Holnap 5re gyere értem. A HodRoad 32re.-mondtam és gyorsan leraktam.
Megkerestem Lolát
Éppen a szekrényébe pakolt.
-Lola beszéljük meg-kértem.
Meg se halgatott csak becsapta a szekrényajtót és elment. Lödöbentett. Most komolyan megharagudott azért mert nem mutattam be Justinnak? Hirtelen valaki megragadott hátulról én meg egy akkorát ugrottam.
-Austin a frászt hozod rám. Mi bajod?-kérdeztem utálatosan.
-Beszéljünk.-húzott el.
-Igen?- vontam fel a fél szemöldökömet.
-Mit tudsz Adamről?
-Hogy egy idióta állat.-mondtam dühösen.
-Mi? A te drágalátos barátnőd se egy szent.
-Persze védjed csak Adamet.
Már indultam volna,ha vissza nem húzz.
-Bocs,hugi-ölelt meg.
-Nem baj csak elmondtam Lolnak a Justinosat és szóba se áll velem,de közben Adam is megbántotta és sajnálom. Ugyhogy elmegyek hozzá és beszélek vele. Mármint Adammel.
-Elviszlek.
-Köszi.
10perc múlva Adamék ajtajában álltam.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro