Reggel úgy ébredtem,hogy teljesen hozzásimulok Justinhoz. Nem tudom,hogy tudtunk így összegabalyodni! Jus erősen szorított magához úgyhogy gondoltam már fent van. Az állát a fejem búbján támasztott és nézett a semmibe. Mikor felnéztem rá egy gyönyörű szép mosollyal ajándékozott meg.

-Jó reggelt!-puszilta meg a homlokom.

-Neked is!Éhes vagyok.-nyöszörögtem.

-Akkor menjünk le.-felült és engem is felhúzott.

Lementünk a konyhába és csináltunk magunknak egy szendvicset.Leültünk a nappaliba tv-t nézni.

-Ilyenkor hol vannak a szüleid?
-A turnékat intézik, de azt nem tudom hogy apáék minek mentek.-vont vállat.

-Van testvéred?-nézett rám és kikapcsolta a tv-t.

-Ahha egy bátyám,Austin.Most én kérdezek.

-Oké.

-Milyen érzés szupersztárnak lenni?

-Jó.

-Bővebben?

-Szeretem a rajongóimat,de nincs saját magánéletem és nem mehetek el sehova úgy,hogy valaki ne jönne velem,állandóan hazugságokat mondanak és ez fárasztó,de azt imádom amikor felhívnak,amikor 5 perc alatt elfogynak a jegyek. Tényleg szeretem őket,de azért néha nem jó.-nézett komolyan.

-Sajnálom.-erre nem tudom mit kell mondani.

-Ne sajnáld,nincs szükségem rá!-nézett lenézően amit nem tudtam hova tenni.

Ezek után nem szóltunk semmit,én elnéztem máshova,ő meg az arcomat fürkészte. Hirtelen megváltozott a hangulat, eddig soha nem nézett rám így és lehet,hogy hülyeség,mert még nem ismerjük annyira egymást,de ez most tényleg rosszul esett. Felálltam,felmentem a szobába a ruhámért és bementem a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és felöltöztem..Mikor kimentem már Jazzy is felkelt.

-Szia Jazzy!-vettem fel az ölembe.

Justin kiment a konyhába.

-Miért veszekedtetek Justinnnal?-bújt a nyakamhoz.

-Nem veszekedtünk.

-Akkor?-nézett rám-Rossz kedve volt.Nem szeretem,ha Justin-nak rossz kedve van.-nézett szomorúan.

-Beszélek vele.-raktam le.

-Jó.

Kimentem Justin után a konyhába,ott ült a pulton nekem háttal. Tudom,hogy hülyeség volt,mert úgy volt,hogy csak barátok vagyunk,de nem akartam,megbántani vagy bármi..Csöndben odamentem és átöleltem a derekát a fejemet meg a hátába fúrtam. Először meglepődött,de ami a derekán volt kezemet megfogta és megfordult.

-Sajnálom.-ölelt szorosan magához.

A fejét a nyakamhoz nyomta és elkezdett puszilgatni. Egy ideig hagytam, bár nem szabadott volna,de mivel azt hitte én is élvezem, szorosabban fonta körém a karját és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Nem mondom, hogy nem volt jó érzés,de neki ezt nem kell tudni. Hülye vagyok,mert van barátom,de Justin....ő más. Ez alatt az idő alatt megismertem és nem olyan amilyennek hiszik,nagyon durván félreismerik az emberek. De ezt akkor sem lehet amit most csinálunk.

-Justin?-próbáltam eltolni,de nem sikerült.

-Hm?-nyomott neki az asztalnak.

-Ne csináld.Nem lehet.-bújtam ki az öleléséből.-Vigyél haza.Most.

-Em én tényleg sajnálom!Ne menj!-jött közel hozzám,már csak egy lépés választott el tőle.

Két választásom volt: vagy haza megyek ahol Adam-mel kell veszekednem, a második,hogy maradok azzal akivel nem kell veszekednem és azt akarja,hogy itt legyek. Aztán rádöbbentem nekem nem elég Justinból ennyi, eddig azt hittem Adam az akit akarok,de az csak nem is tudom minek lehet nevezni mi volt. Nem ismerem őt, van egy csomó titka mit nem fog és nem akar velem megosztani. Én nem vagyok szerelmes belé,nem ébrednek fel a lepkék a gyomromba mikor meg látom Adamet. Hogyha Justin hozzámért elöntött valamiféle melegség. Ha ránézek hevesebben kezd verni a szívem,ilyet még nem éreztem senki iránt. Még meg nem ismertem Justint azt hittem Adambe vagyok szerelmes,de nem. Be kell vallanom magamnak,hogy én Justint szeretem. Hirtelen felindulásból átszeletem azt az egy lépést ami kettőnk között volt és megcsókoltam.
Először nem tudta mire vélni,de visszacsókolt. Egyre hevesebben csókoltam. Jus felemelt és felrakott a pultra,lábamat a dereka köré fontam. Azt vettük észre,hogy valaki megköszörüli a torkát. Szétváltak ajkaink és a hang felé néztünk. Justin anyukája és a menedzsere állt az ajtóban és minket néztek. Éreztem,hogy elönt a pír. Justin magába káromkodott,de alig lehetett érteni.

-Helló!-köszönt nekik és közbe levett a pultról.

-Sziasztok!-köszöntem én is.

-Justin beszélhetnénk?-nézett dühösen Pattie.

-Előbb hazaviszem Em-et.-húzott ki az ajtón.

Az úton Justin nagyon csöndben volt,próbáltam vele beszélgetni,de nem volt valami jó hangulatban. Inkább én is csöndben voltam és néztem ki az ablakon. Nem fordultam felé,mert tudtam,hogy engem néz. Mikor leparkolt nem mozdultam.
-Mi a baj Justin?-néztem a szemébe.

-Semmi.-szállt ki.

Nem vártam meg még mellém ér mentem a házunkhoz.Mikor mentem volna befelé megfogta a könyököm és magához húzott. Beletúrtam a hajába és nem érdekelt,hogy valaki megláthat. Szorosan öleltük egymást,Jus egy hevesebben csókolt, szenvedélyesen. Levegő után kapkodva szétváltak ajkaink. Megtámasztott a homlokát az enyémen.

-Majd hívlak.-adott egy puszit a számra.

-Oké.Akkor menj,várnak.

Gyorsan bementem és felszaladtam a szobámba