Justin ajtót nyitott.

-Szia!-pusziltam meg.

-Hali! Gyere be.-fogta meg a kezem.-Nem baj, hogy Jazzy-ék itt vannak?

-Nem, úgyis megígértem neki, hogy játszok vele.

Bementünk a nappaliba, Jazzy-ék ott nézték a tv-t.

-Sziasztok!

-Szia Em!-futott oda hozzám Jaz.

-Jaxon nem akarsz köszönni Em-nek?-fordult hozzá Justin úgy mintha mérges lenne, de nem bírta és elmosolyodott.

-Szia!-suttogta a párna mögül.

-Szia! Na Biebs mit fogunk csinálni? Miért hívtál?-néztem rá miközben Jazzy a hajamat fonta be.

-Hát gondoltam segíthetnél vigyázni rájuk-mutatott a kicsikre-mert anyáék csak holnap jönnek és gondoltam itt is aludhatnál.-nézett rám félve.

-Oké vigyázok rájuk, de azt nem tudom mennyire jó ötlet, hat itt alszok és cuccom sincs.-húztam a számat.

-És mi lenne ha én adnék neked pizsamát?-vigyorgott.

-Aludj íít!-ölelgetett Jazzy.

-Oké itt alszok.

-Szupi! Akkor gyere nézd meg a szobámat.-állt fel.

-Várj ti együtt laktok?-néztem Jus-ra.

-Nem, de sokat szoktak itt lenni ezért van mindenkinek külön szobája.-magyarázta el.

-Ahha.

Felmentünk a lépcsőn és aztán megálltunk Jazzy ajtajában. A szobája tökéletes volt, olyan szép, ilyeneket még csak a filmekben láttam. Középen egy hatalmas nagy ágy, előtte egy óriási tv és mindenhol játékok, a szoba mindenhol fel volt díszítve. Meg se tudtam szólalni.

-Tetszik?-mosolygott rám Jazzy, de szegénykére rá se néztem.
Gyorsan összeszedtem magam és válaszoltam.

-Ez gyönyörű.-mosolyogtam vissza Jaz-re.

-Játszol velem?-húzott be a szobába.

-Persze.-ültem le az ágyára.

A fiúk kimentek és Jazy elkezdte sorolni, hogy miket játszhatunk. Mire kiválasztottuk, hogy mit játszunk eltelt egy csomó idő, de végül mindent játszottunk amit Jaz akart. Jazzy-vel  nagyon jó lenni, olyan aranyos és sokat lehet vele viccelődni, de ahhoz képest, hogy csak 6 éves nagyon komoly kis csaj. Észre se vettük, hogy megy az idő,  Justin szólt, hogy menjünk vacsizni és akkor már 8 óra volt.

-Mi a kaja?-ültünk le Jazzy-vel az asztalhoz.

-Pizza.-rakta elém Jus.

-Az jó, már éhen haltam.-haraptam bele.

Mindenki megvacsorázott aztán vállaltam, hogy elmosogatok. Jazzy-ék leültek tv-t nézni ,nekem meg Jus segített.

-Köszönöm.-mondta egy hosszú hallgatás után.

-Nincs mit, amúgy imádom Jaz-t olyan aranyos...

-....mint a bátya?-vágott bele a mondatomba és kajánul elmosolyodott.

-Ja persze, mint a bátya.-hagytam rá.

Miután végeztünk Justin elküldte a kicsiket aludni.

-Gyere velem Em.-húzott Jazzy.

-Oké megyek.-nevettem.

Jaz-t betakargattam és még ültem az ágyán egy kicsit.

-Justinnal alszol?-nézett rám.

-Nem tu...

-Igen velem alszik.-állt meg Jus az ajtóba.

-Oké.

-Jó éjt.-nyomtam egy puszit a fejére aztán kimentem Justin után.

-Megyek letusolok, de ha akarsz jöhetsz velem-vigyorgott rám-vagy a folyosó végén van még egy fürdőszoba.

-Kösz, de inkább az utóbbi.-vigyorogtam vissza.

-Oké.-ment be a fürdőbe.

-Várj már Jus.

-Mi az mégis velem jössz?-fordult meg vigyorogva.

-Nem, de kéni valami amibe tudok aludni és a másik, hogy hol fogok?-húztam fel a szemöldököm.

-Velem alszol és mindjárt hozom a ruhád.-indult a szobájába én meg követtem.

Justin adott egy rózsaszín boxert meg egy pólót. Gyorsan letusoltam és felvettem azt a ruhát amit Jus adott. Közben azon gondolkoztam, hogy nem helytelen-e amit csinálok, végül is barátom van én meg egy másik fiúval készülök ágyba bújni még ha nem is fog történni semmi és ez biztos, semmi nem fog történni. Visszasétáltam a szobába és megálltam Jus előtt.

-Milyen?

-Szexi! Na, gyere ide.

-Ajj nem tudnál adni egy melegítőt?-ültem le az ágy szélére.

-Ne csináld már! Csak barátok vagyunk.-ez úgy hangzott mintha nehezére esne kimondani és még csak rám sem nézett.

-Tudom.-adtam neki egy puszit mire elmosolyodott.

-Meddig jársz még suliba?-ölelte át a vállam.

-Még hét napig, de nem kell minden nap és aztán szünet.

-Az jó. És mit tervezel a szünetre?

-Nem tudom. Kiolvasom az egész könyvlistámat.-mosolyogtam rá.

-Az hány könyv?-forgatta a szemét.

-Vagy 50.

-Kérhetek valamit?-fogta meg a kezem.

-Mit?

-Velem is legyél majd. Gyere velem mindenhová, koncertekre, sétálni, ide, mindenhova.

-Nem  tehetem.-vettem el a kezem.

-Kérlek. Csak úgy mintha barátok lennénk.-szorított magához.

-De Justin mindkettőnknek meg van a saját élete. Adam így se akarta, hogy ide jöjjek.

-Szeretném, ha velem lennél.

-Jó, oké, de csak barátok.-öleltem vissza.

-Nem oké.

Mikor elengedtük egymást még vagy 1-ig néztük a tv-t és beszélgettünk. Lehet, hogy Adam mérges lesz, ha találkozgatni fogok Justinnal, de tényleg megkedveltem és szeretek vele lenni. Úgy aludtunk el, hogy Justin magához ölelt és kivételesen nem bántam, de az agyamba egy kis részecske azt suttogta ,hogy ezt nem szabad, de a másik fele azt, hogy miért ne lehetni hiszen csak barátok vagyunk. A gondolatmenetemet az szakította meg, hogy félig már álomvilágban voltam.