Reggel arra ébredtem,hogy valaki simogatja a hátam. Felidéztem a tegnap estét és mosolyogva megfordultam.

-Jó reggelt!-csókolt meg.

-Neked is.-suttogtam a szájába.-Nem kéne suliba mennünk?

-Nem.-ásított közbe.

-De, ha anyáék megtudják nekem annyi.

-Oké, az elég,ha 4. órára beérünk?-húzott magához.

-Nekem igen.

Még egy ideig egymással voltunk elfoglalva, aztán elkezdtünk készülni. Adam egész reggel engem nézett, olyan aranyos volt. Pontosan negyedik óra előtt beértünk a suliba. Fizikára kellett mennem ezért muszáj volt elválnom Adamtől.

-Órák után beszélünk.-húzott még egyszer magához.

-Oké.

Bementem órára, de már Lola ott ült a padunkba.Gyorsan mellé ültem.

-Hali!

-Szia! Hol voltál eddig? Tudod hányszor hívtalak?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Bocsi, nem néztem a telefonom.-mentegetőztem.

-Hol voltál?

-Hát...-nagylevegő-...most értem be.-hazudtam.

Nem tudom miért, talán azért mert ő is járt Adammel nem akartam neki elmondani, hogy vele voltam éjszaka.

-Ahha és ezt vegyem be?-nézett rám szúrósan, amiért próbáltam becsapni.

-Oké, hát Adammel voltam.-suttogtam, mert már vagy 5 perce becsengettek.

-És mi történt?-kiváncsiskodott.

Erre csak sóhajtottam egyet, de egy kicsit hangosra sikeredett.

-Oké, értem.-vigyorgott Lola.

-Ms. Lavigne szeretne valamit kérdezni vagy csöndben marad?-nézett rám szigorúan.

-Nem elnézést...csöndben maradok.-dadogtam.

-És milyen volt?-suttogta Lol a fülembe.

-Tökéletes. Te nem voltál vele együtt? Mármint úgy?-húztam el az utolsó szót.

-Nem!-rázta a fejét.

-Tényleg?-döbbentem le, mert olyan sokáig együtt voltak.

-Ahha.

Az óra hátra levő részében nem beszéltünk többet és csengetés után meg mondtuk, hogy majd hívjuk egymást és mindketten másfelé mentünk. Az órák unalmasan teltek. Adamnak 6 órája volt, ezért visszajött értem a hetedik után. Mikor mentem lefelé a lépcsőn megcsörrent a telefonom. Nagy betűkkel ez állt rajta: Justin.

-Szia!-szóltam bele hidegen.

-Szia Em! Találkozhatnánk? Ígérem jól viselkedek.

-Mit akarsz?

-Csak muszáj beszéltünk és amúgy sem telefon ügy.

-Oké, hol vagy?-adtam be a derekam.

-Itthon.

-10 perc és ott vagyok.-raktam le.

Az utolsó mondatott már Adam kocsijába mondtam és erre elhúzta a száját.

-Hová mész?-csókolt meg.

-Justinhoz. Elvinnél?

-Nem engedem, hogy találkozz vele.-nézett rám.

-Nem tilthatod meg.-háborodtam fel.-Oké tudod mit? Nem kell elvinni.-nyitottam az ajtót, megfogta a csuklómat és visszarántott.

-Sajnálom, nem akarok neked semmit megtiltani csak...

-Elviszel vagy nem?-néztem dühösen.

Mondtam merre menjen, de ő nem szólalt meg. Előtört a bűntudatom, hogy ilyen mérges lettem rá. Leparkolt a ház előtt. Vártam, hogy megszólaljon, de nem szólalt, szembefordultam vele.

-Ne haragudj.-húzódtam közelebb hozzá.-Sajnálom amiért olyan hamar felkaptam a vizet.

-Nem akarom, hogy találkozz vele.Elmondod mi történt tegnap mikor találkoztatok?

-Nem.-húzódtam arrébb.

-Miért?

-Mert nem akarom amúgy meg mintha te mindent elmondanál nekem.-nyitottam az ajtót.

-Mi van?-értetlenkedett.

-Semmi vágtam be az ajtót.

Becsengettem, Justin ajtót nyitott....