Miután gyorsan letusoltam, felöltöztem és begöndörítettem a hajam, elindultam. Nagy meglepetésemre Lola állt az ajtóban. Először azt hittem káprázik a szemem, de utána odajött mellém és megölelt.

-Szia,Em!-szorított még jobban magához.

-Szia,Lola! Mit keresel itt?És hogyhogy....

-Gyere Em, útközben mindent megbeszélünk.-karolt belém.

-Miért jöttél ide?-néztem rá.

-Nem birom tovább. Eleinte nagyon fájt és....hát rosszul eset amit csináltál,de...-állt meg és szembenézett velem-....hiányzol. Próbáltam úgy felfogni mintha nem is léteztél volna és csak egy hülye tyúk vagy aki elvette a barátomat, de nem ment és állandóan ezen gondolkoztam és a végén már egyáltalán nem érdekelt Adam csak, hogy te vagy a legjobb barátnőm és hiányzol.-csordult ki egy könny a szeméből és végigfolyt az egész arcán.

-Én úgy sajnálom.-húztam magamhoz.

-Amúgy mi van veled? Ez a izé...dolog komoly közted és Adam között.-tolt el és megint belém karolt.

-Hát tegnapig minden jól ment aztán...

-Aztán mi?-fürkészte az arcomat.

-Megcsaltam.-böktem ki nagy nehezen.

-Mi?De miért és kivel?

-Hát az úgy volt,hogy...

-Hogy?Jaj,Em mond már el.

-Tegnap Justinnal voltam és hazahozott és az ajtó előtt megcsókolt. Én el akartam tolni, de olyan volt mintha húznám magamhoz, de ez nem igaz.

-És ezt Adam honnan tudja?

-Ott állt mögöttünk.-nyöszörögtem.

Mire elmeséltem már odaértünk a sulihoz.

-Ezt nagyon elcseszted.-nézett rám szomorúan.

-Amúgy te tudtad,hogy bunyózik?-álltam meg előtte.

-Ahha.-húzott befelé.

-Ez szuper akkor csak én nem tudtam.-mérgelődtem.

Az első óra előtt elváltunk Lol-lal egymástól és mentem bioszra. Ezen az órán Adam mellett ülök és kicsit feszengtem a dologtól, hogy mi lesz. Pont mikor csengettek Adam becsusszant mellém a padba. Pár perc múlva elémtolt egy papírt.

,,Most akkor mi van velünk?˙˝

Ennyi volt a papíron,de ezek a pár szavak amit mindent eldöntenek. Én nem akarok elválni tőle,de ahogy ő akarja. Justinnal is szeretek lenni és még jól is csókol. Úristen ez most komolyan gondoltam?.Nekem nem lehet jó Justin csókja. Ááá, mindegy, gyorsan vissza kell írnom.De mégis mit? Inkább megkérdezem őt mit javasol.

,,Nem tudom, szerinted megtudsz bocsátani?
Én tényleg megpróbáltam visszatartani˝˝

Nem tudom miért írtam az utolsó sort,de jobb volt lehúzni. Fél szemmel rásandítottam és komolyan megkönnyebbültem mikor láttam,hogy mosolyog. Aztán megint elé tolta a papírt.

,,Megbocsátok,de muszáj visszaférkőznöd a bizalmamba.
Hány igazolatlanod van?˝˝

Az első mondat tetszet,de a második hát nem is tudom...tuti megint lógni akar. Ez előtt is kaptam, de végül is miért ne?

,,Visszafogok férkőzni és még csak 2 igazolatlanom van.
Hova megyünk? Vagyis kövi óra után menjünk,mert még beszélnem kell Lolával.˝˝

Ez után nem írt. Hátradőlt a székén és olyan pimasz mosollyal nézett rám amit annyira, de annyira szeretek.
Miután kicsengettek Adam megfogta a kezem és kihúzott a teremből. Mikor már a tanár szeme elől eltűntünk rátapadt a számra és neki nyomot a falnak. Mindenem azon volt,hogy minnél közelebb legyen hozzám. Adam belemarkolt a fenekembe, próbáltam elnyomni a nyögést ami kitörni készült a torkomból és sikerült egy sóhajtássá tennem ami Adam szájában kötött ki.

-Azért nem kell megerőszakolni! Tudjuk, hogy a csajod!-kiabált valaki nekünk vagyis inkább csak Adamnek.

Adam hirtelen hátrafordult és készült odamenni ahhoz aki beszólt nekünk.Gyorsan megfogtam a csuklóját és visszahúztam.

-Hagyd!Ez egy hülye,meg se halld amit mond.-húztam még erősebben.

-De az a rohadt...

-Tudom,de ne foglalkozz vele inkább keressük meg Lolát.

-Nem is tudtam,hogy kibékültettek.

-Pedig ki, ma reggel.-mosolyogtam.

Már láttam a folyosó végén Lolát amikor megcsörrent a telefonom. Justin hív. Megálltam és Adamre pillantottam. Látta rajtam,hogy az idegességem hirtelen jött. Félre húzott az útból mivel pont a folyosó közepén dermedtem kővé. A telefonom még mindig csörgött.

-Mi a baj?-húzott magához.

-Semmi csak...haragudnál ha most elmennék?

-Hova és kivel?-húzta fel a szemöldökét.

-Nem tudom hova és Justinnal.-nem akartam a szemébe nézni ,mert tudtam olyat látnék amit nem akarok.

-Ha akarsz menj, szabad vagy, nem érdekel.-mondta dühösen, szinte fájdalommal teli hangon.

-Muszáj vele beszélnem.-suttogtam.

-Mondtam szabad vagy,csinálj azt amit akarsz.-muszáj volt felnéznem, de amit láttam egyáltalán nem volt jó, az arca dühtől, fájdalomtól volt teli.

Aztán hátrált egy lépést és elment. Gyorsan felvettem a még mindig csörgő telefonomat.

-Halló.-szóltam bele rekedtes hangon.

-Szia,Em.Tudunk találkozni?-tudtam,hogy ezt akarja.

-Ahha. Értem jönnél a suliba?

-Igen, 2perc és ott vagyok.Gyere ki.

Futólépésbe mentem be a terembe,hogy összeszedjem a cuccomat. Egy pillanat múlva már kint álltam a parkolóban. Justin pár másodperc múlva ott állt előttem az autójával. Kinyitottam az autót és beszálltam.

-Szia Justin!

-Hali!

-Hova megyünk?-csatoltam be magam.

-Hozzánk, most nincs otthon senki és tudunk beszélgetni.

Az út további részében nem szóltunk egy szót sem. Mikor megérkeztünk Biebs kinyitotta az ajtót és egyből a szobájába vezetett.

-Na miről van szó?-ültem le.

-Láttad az újságokat?-dobot egyet nekem.

-Nem miért?

-Nézz bele.

Gyorsan átfutottam az oldalakat aztán meg akadt a szemem egy....egy cikken. Hatalmas nagy betűkkel ez állt ott:

Justin Bieber véglegesen is túl lépet az ez előtti szerelmén. A sok csalódás és bántalmak ellenére végre hosszú idő múlva talált valakit. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

-Ezt nem hiszem el!-álltam fel dühösen.

-Te nem vagy normális Justin.Miért kellett megcsókolnod?Miért tetted?-álltam meg előtte csípőre tett kézzel.

-Én nem tudom miért csináltam,egyszerűen csak....mindegy.-halkult el.

-Nekem nem mindegy.Justin légyszíves mondd el.-váltottam át könyörgősbe.

-Nem.-rázta a fejét.

-Kérlek.Justin.-mentem hozzá még közelebb.

-Oké.-simította hátra az egyik hajfürtömet.-Ezért.

Még közelebb jött aztán rátapasztotta a száját az enyémre. Először ellenkeztem,próbáltam eltolni,de túl erős. Végül feladtam. Nem tudok ellen semmit sem tenni. Valami vonz hozzá. Nyelve bejutást kért a számba amit egyből meg is adtam. Közelebb húzott magához és így már mindenét éreztem. Belemarkolt a fenekembe és hátradöntött az ágyon. Szenvedélyesen csókolt aztán megéreztem a kezét a melltartom körül. Bevallom,hogy vágytam rá,de nem tehetem. Hirtelen eszembe jutott minden,hogy mekkora szemét vagyok. Először Lolával aztán Adammel. Lelöktem magamról Justint és felpattantam.

-Ezt nem szabad.Justin kérlek ne hívj többet.-a szemem megtelt könnyel és elhagytam a szobát.

-De te is élvezted Em.Ne tedd ezt.-nézett a szemembe.

-Ég veled Justin.-mentem ki az ajtón.

Miután kiléptem az ajtón írtam Lolának egy S.O.S. sms-t. Hazáig rohantam. Muszáj volt kitisztítani a fejem. Mire hazaértem reszketem a zokogástól és sajnos ezt Austin is látta mivel már otthon volt. Amint meglátott odarohant hozzám.

-Mi a baj?-zárt a karjába.
Nem tudtam megszólalni mert most még jobban rám tört a zokogás.
Azt sem tudom mikor vált ilyen jó báttyá. Mi mindig csak basztattuk egymást. De amikor kell mostanában itt van és ez olyan megnyugtató. Olyan jó érzés,hogy van valaki akivel megoszthatom a bajaimat.

-Nyugodj meg.Semmi baj.-csitított Austin.

-Jól vagyok.Tényleg, inkább felmegyek, de amikor már a lépcső elején jártam csengettek....

Justin

Tudom,hogy amit most csináltam azt nem kellett volna,de mióta megismertem Em-et jobb az életem,hogyha vele vagyok boldog leszek. Tudom,hogy alig ismerem,de szeretném megismerni. De mint mindig most is mindent elbasztam. Csak egy kicsit akartam belőle,de ha hozzányúlok nem birok megállni és muszáj belőle több. Ilyet még soha nem éreztem, de a legrosszabb mégis az,hogy most utál sőt lehet,hogy rosszabb. Én nem csak egy barát akarok neki lenni, hanem más. Tudom,hogy önzőség,de azt akarom,hogy csak az enyém legyen. De ez nem fog soha megvalósulni.

Emily

Gyorsan kinyitottam az ajtót és beengedtem Lolát. Felmentünk a szobámba és mindent elmeséltem neki. Örülök, hogy megint itt van, mert ha most nem lenne már tuti valami hülyeséget csinálnék. Nem tudom,hogy mondtam el neki,de szerintem egy szuszra,mert a végénél már levegő után kapkodtam.

-Most telefonálnom kell.-állt fel Lol és kiment a szobából.
Döbbenten néztem utána, semmit sem értettem.
Mikor visszajött az arca nyugodt volt,de láttam,hogy igazából ideges.

-Pakolj gyorsan össze és egy szót se.-próbált szigorúan nézni.

-Oké.De mégis...

-Nem.-vágott közbe.

Gyorsacskán összepakoltam aztán lementünk. Adam kocsija állt a házunk előtt. Benne Adammel. Döbbenten néztem Lolára.

-Imádlak.-öleltem meg.

Beszálltam a kocsiba és Adam mosolygós arcával találtam szembe magam.

-Hali Hercegnőm!-csókolt meg.

-Hova megyünk?De először is már nem haragszol?-néztem rá félve.

-Rád nem lehet.Tudod nem sokáig bírom ki nélküled.-vigyorgott rám azzal a gyönyörű mosolyával.

Csöndben, a gondolatainkba merülve töltöttük az út hátra levő részét. Oda vitt ahol az első csókomat kaptam tőle. Kiszálltunk hozta a cuccunkat és bevezetett a házba..Felvezettet a hálószobába és elhelyezkedett az ágyon.

-Na mi lesz?Nem jössz ide?-kérdezte pimasz mosollyal.

Ez most komoly?

-Csak azért hoztál ide,hogy megdugj és ennyi? Te komolyan hülyének nézel?-kérdeztem dühösen.

-Dehogy Em. Csak kicsit kettesben akartam veled lenni. Mióta összejöttünk még nem is voltunk rendesen ketten. Csak szeretnék veled lenni és tudod miért?-könyökölt fel az ágyon és a szemembe nézett.

-Miért?-sóhajtottam.

-Mert szeretlek.

Még soha egyetlen fiúnak sem mondtam,hogy szeretem. És most sem. Csak néztem rá. Néztem ahogy az izmos hasa kirajzolódik a szűk fekete pólóban, ahogy a göndör haja a szemébe lóg, a vágytól csillogó szemét,a bugyinedvesítő mosolyát és azon gondolkodtam,hogy miért szerethet engem egy ilyen tökéletes fiú.

-Nem baj,ha nem mondod ki. Majd teszek róla,hogy kimond.-odajött hozzám,átölelte a derekam és a fejét a nyakamba temette.

-Héé csak meg akarsz dugni?-mostmár csak viccesen mondtam.

-Nem, nem megdugni akarlak. Szeretkezni akarok veled és azt akarom,hogy te is élvezd,azt akarom,hogy tökéletes legyen az első alkalom. Velem.-nézett mélyen a szemembe.

Oké. Hát még a szavam is elakadt. És most jöttem rá,hogy én is teljesen belezúgtam.

-Oké.-suttogtam a szájába.

-Oké?-ráncolta a szemöldökét.

-Ahha. Akarlak Adam. Azt akarom,hogy szeretkez velem.

Mosolyogva nézett rám aztán megcsókolt. Úgy,mint soha senki. Nyelve táncot járt az enyémmel. Megfogta a fenekem mire felugrottam az ölébe. Nekinyomott a falnak és úgy csókolt tovább. Gyors mozdulattal vettem le róla a pólót.
Nem tudom,hogyan de azt vettem észre,hogy már az ágyon fekszem miközben Adam szívja a nyakam. Halk nyögések szakadtak fel a torkomból. Fordítottam a helyzetünkön és már én voltam felül. Ledobtam magamról is a pólót aztán végigcsókoltam az egész felsőtestét.
Adam egy morgás kíséretében visszafordított alulra. Megfogta a nadrágom gombját és kérdőn nézett rám. Egy apró bólintás volt a beleegyezésem. Lehúzta rólam a rövidnadrágom aztán a bugyimon keresztül kezdett puszilgatni. Apró sohajok hagyták el a számat. Mikor megunta nemes egyszerűséggel kettétépte a bugyimat.

-Az volt az egyik kedvencem.-nevettem.

-Nekem is.-vigyorgott fel rám.

Mostmár meztelen bőrömet puszilgatta.

-Cica, ennyire tetszik?-motyogta a lábaim között.

Tudtam,hogy arra gondol,hogy már tiszta lucsok vagyok. De annyira akartam.
Hirtelen egyik ujját éreztem meg magamban. Nagyobb nyögés hagyta el a számat. Ki-be huzogatta az ujját miközben ajkaival a csiklómat kényeztette.
Aztán bedugta még egy ujját. Egyik kezével le kellett fognia a csipőm,hogy ne mozgassam az ujjaihoz. Éreztem egy erős szorítást a hasamban mikor kihúzta az ujjait.

-Öhhhmmm.-nyávogtam.

-Nem így fogsz elmenni.

Ledobta a nadrágját meg a boxerét aztán elhelyezkedett fölöttem. A hasamnál éreztem a férfiasságát.

-Istenem.-szorítottam össze a szemem mikor mindenét hozzámnyomta.
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Én is.
Mikor egyenletessé vált a lélegzése én is elaludtam.