Reggel arra ébredtem,hogy Austin bömbölteti a zenét.Nem bírtam tovább ezért átmentem és kikapcsoltam.

-Mi van?-nézett rám.

-Mi lenne ha nem zengene az egész ház a hülye zenéidtől?-kérdeztem mérgesen.

-És mi lenne ha te meg magaddal foglalkoznál?Nem érdekel te mit akarsz.-emelte fel a hangját én meg csak elkerekedett szemmel néztem rá.

-Mi bajod van?

-Semmi csak hagyjál.-mutatott az ajtó felé.

-Tudod mit nem érdekel mit csinálsz,de legalább itthon hadj legyen nyugtom.-mentem ki és becsaptam az ajtót amit már anya sem hagyott szó nélkül.

-Mi bajotok van?Az egyik a zenét üvölteti a másik az ajtót csapkodja.-állt meg előttem.

-Nekem semmi.-és ezzel bementem a szobámba.Gyorsan letusoltam és felvettem a mai ruhám.

A táskát inkább leraktam.Ma nem vártam meg Austint.Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és úgy sétáltam a sulihoz.
A szekrényembe pakoltam amikor odajött Adam.

-Szia!-adott puszit a számra.

-Szia!

-Ma mit csinálunk?-fogta meg a kezem.

-Te nem tudom,de én otthon leszek.

És pont becsengettek úgyhogy leültünk a helyünkre.
Az óra után 5 percel Adam odacsúsztatott elém egy papírt.

Adam: Mit csinálsz otthon?

Em: Tanulok és olvasok.

Adam.???Ilyenkor tanulni???Inkább menjünk el valahova.

Em: Ma nem. De szeretnék majd veled beszélni.

Adam: Miről?

Em: Kettőnkről.Erről az egészről.

Adam: Mit kell ezen megbeszélni???

Em: Hát azt hogy nem úgy volt,hogy csak az álbarátnőd vagyok?

A tanár közbeszolt,hogy figyeljünk úgyhogy többet egyikünk se írt.Egész órán ezen gondolkoztam,hogy miért csináljuk ezt hiszen nem ezt beszéltük meg,de Adam máshogy viselkedik nem olyan mint amikor Lolával járt.Amúgy én nem fogom hagyni,hogy Lol haragudjon rám. Ma nem jött suliba ezért holnap beszélek vele. Ha az kell ahoz, hogy ne haraudjon rám akkor még Adammel is "szakítok" már ha egyáltalán járunk.
Gondolatmenetemet a csengő szakította meg.Mikor összeszedtem a cuccomat Adam megfogta a kezem és kihúzott a teremből.Kiment a suliból még mindig magával húzva engem.

-Hova megyünk?-nem szólt semmit csak beült a kocsiba.

-Adam ne menjünk el.Nem akarok beszerezni egy igazolatlant.-kihúztam a kocsiból a kulcsot.

-Te normális vagy?-nézet rám.

-Mi a bajod?

-Ad vissza a kulcsot.-nyúlt érte de elhúztam a kezem.

-Nem.Miért jöttünk ki és hova akartál menni?

-El és most akarom veled megbeszélni a dolgokat.-nem kérdeztem vissza milyen dolgokat mivel én mondtam neki, hogy beszéljük meg még ha nem is számítottam rá ilyen hamar.

-Oké.

-Ha Lola azt mondaná kibékül veled ha szakítasz velem akkor szakítanál?-nézett rám komolyan.

-Hát...ööö...i...igen-néztem ki az ablakon.

-Szuper.-a hangja tele volt hitetlenséggel és sajnálattal meg persze gúnnyal.

-Sajnálom.-néztem rá.

-Ahha persze.Ugyis ez lesz a vége.Csak tudod mit..-nézett a szemembe-...ha ennyire nem jó velem miért csináltad eddig?

-Miért te miért csináltad?

-Mindegy.-most már mindketten kifelé bámultunk.

Egy kis idő múlva nyert a kiváncsiságom és meg kérdeztem mi az a "mindegy".

-Nem fontos.

-Nekem igen.

-Oké,akkor elmondom-nézett a szemembe-nekem fontos vagy.

-Mi?De miért?-értetlenkedtem.

-Nem tudom.-röhögött fel idegességében.

-Nem akarok veled veszekedni.-néztem rá.
-Én se.-jött közelebb és lágyan megcsókolt,aztán még egyszer és mégegyszer,már az se zavart,hogy becsengettek csak Őt akartam.
-Menjünk hozzátok.-húzódtam el.
-Oké.
Azt út hátralevő részében nem szólaltunk meg.Tudtam,hogy ha most akarja megteszem.Tényleg akartam.Mikor kiszálltunk megfogta a kezem és bevezetett a házba.Amint beértünk a szobájába nekitapadt a számnak.Megfogta a fenekem és felhúzott,a lábamat a dereka köré csavartam.Letett az ágyra és elkezdte levenni rólam a pólómat,és is levettem az övét.Egy kicsit elhúzódott,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Biztos akarod?
-Mindennél biztosabb vagyok benne.
Visszatért a számhoz aztán kicsatolta az övemet.Mikor feleszméltem akkor már mindketten fehérneműben voltunk.
-Szeretlek!-suttogta a számba.
-Mond ki.-kérlelt.
-Szeretlek.-szakadtam el a szájától.
Kicsit megemelte a hátam,hogy kitudja csatolni a melltartóm.Mikor végzet eldobta a szoba sarkába.Amikor már mindkettőnkről lekerült minden fordítottam a helyzeten és én voltam felül.Végig puszilgattam aztán visszafordított és a szemebe nézett,aztán megtörtént.Halk nyögések töltötték meg a szobát.Mikor végzet mellém feküdt.Csillogott a szeme mikor rám nézet.
-Fájt?-bújt a nyakamhoz.
-Az elején kellemetlen volt,de utána jó.-csókoltam meg.
-Nem bántad meg?-simogatta a combom.
-Nem.
Még egy kis idejig egymással voltunk elfoglalva aztán zajt hallottam lentről.
-Hallottad?-toltam el.
-Mit?
-Ijj,valaki van lent.Öltözzünk fel.-álltam fel,de visszahúzott.
-Mit érdekel vannak-e lent?-ölelt magához.
-Érdekel.Lécci.
-OKé,öltözzünk.
Miután felöltöztünk lementünk és Adam anyukája csodálkozva nézett ránk,hogy mit keresünk ott.
-Nektek nem suliba lenne a helyetek?-nézett szigorúan.
-Csak hazaugrottunk,mert itthon hagytam a telefonom.-hazudott Adam.-De már megyünk is.
Miután kijöttünk elmentünk.