T W E N T Y - F O U R
Érdekes volt az egesz.Emivel megfürdettük a kis srácot.Sosem láttam Emit ilyen boldognak mint most.
Miután feladta a babára az alvó ruhát rámnézett.
-Olyan csendes vagy órák óta.-simogatta az arcomat.
-Fáradt vagyok.-suttogtam és ölembe vettem Willt,annyira nyújtózkodott,hogy ide akar jönni.Em csak bólintott de egészen mást láttam a szemében.
-Akkor pihenj.
-Majd.-simogattam a vállát.Lassan megcsókoltam amit viszonzott.-Lemegyek,elszívok egy cigit aztán jövök.-adtam oda neki a pici fiút.Em csak bólogatott.
Kezembe vettem a cigi dobozt majd a gyújtot és lesiettem.
Sms-ben Liamre írtam aki a közelben volt szóval idejött.
Leültünk a padra miközben rágyújtottunk.
-Nagyon kivagy.Látom Harry,mi történt?Össze kaptatok Emivel?-megráztam a fejem.
-Nem haver...nem mondott el valamit.Ha elmondom ugye nem mondod el?-sóhajtottam.
-Nem dehogy.
-Eminek van egy kisfia és most itt van velünk.Most fürdettük meg.-döltem hátra.
-Mivan?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.
-Huuu...Harry ez...ugye tudod mekkora felelősség egy gyerek?
-Most ugye viccelsz velem Liam?
-Jó bocs,most akkor együtt maradsz Emivel így?-hirtelen nagyon meglepődtem.Furcsán néztem Liamre.
-Hogy így Liam?
-Így,tudod mostmár nem csak Emire kell figyelj,hanem eg kis kölyökre is.Ez egészen nehéz feladat főleg úgy,hogy tudod milyen vagy.-felment bennem a pumpa...
-Te most ugye csak viccelsz??Szeretem Emiliát akkoris szeretni fogom,ha hat gyereke van.Megfogok birkozni a tudattal,hogy van neki a kisfia,egyébként meg jól kijövök a kisgyerekkel.Nem tudom mit vagy úgy oda,direkt neked mondtam el...te meg még inkább kétségeket ébresztesz bennem.-álltam fel.
-Jó haver,bocs.De ha kétségek vannak benned akkor...az szar.Gondolkodj mielőtt összekötöd az életed Emivel úgy mint egy pár.Utána a kisgyereknek is hiányozni fogsz nem csak neki.Jobb lett volna,ha nem kezdesz ezzel a csajjal.-megráztam a fejemet és inkább nem szóltam semmit.Vissza ültem Liam mellé.Túl nagy lett a csend hirtelen.A gondolataim kezdtek megenni....
-Harry nem jössz fel?-hallottam meg Em hangját.A következő percben meg már itt volt elöttünk a kisfiúval a kezében.
-Sziasztok!-mosolyodott el Liam.
-Szia Liam!-mosolygott kedvesen az én angyalom.
Liam szinte elfehéredve nézett Willre.
-Miabaj?-kérdeztem.
-Semmi csak olyan szép kisfiú.-mosolygott.
-Köszi.-Em arcán olyan vigyor volt amilyen még soha.A büszke anya mosolya.Újra rámnézett.
-Egy picit még beszélgetünk,aztán megyek ígérem.-mosolyodtam el.Em mosolyogva bólintot majd elköszönt és felment kicsivel.
Annyira szép a fiával,teljesen más lesz az arca.Látom mennyire boldog és Emilia felelősség teljes.Megérdemli,hogy visszakapja a kisfiát.Tudom mennyire szereti.Egyszerűen borzasztó,hogy elvették tőle...de látom mennyire harcol azért,hogy újra egy család lehessen az ő egyetlen kisfiával.Anya jut eszembe róla.Mennyi mindent megtett azért,hogy a nővérem és én az ővé maradjunk.Dolgozott éjjel nappal,hogy eltartson minket,hogy nekünk jó legyen.
Emilia pont úgy néz a kisfiára,mint ahogy anya nézett rám kicsinek.De szerintem mai napig úgy néz rám,hirtelen olyan hiányt éreztem amit még sosem.Hiányozni kezdett anya aki este mielőtt lefeküdtem aludni megnézte,hogy nincsen szörny az ágyam alatt.Vagy mikor elestem felsegített és egy puszival mindent elintézett.
Liamre pillantottam aki még mindig sokkosan nézett rám.
-Liam jól vagy?-kuncogtam fel.Bólogatott de láttam,hogy valamin nagyon jár az agya.
-Tuti?Nagyon fehér vagy.
-Semmi Harry.Csak....annyira hasonlít rád Em kisfia.
-Ja tudom.Biztos csak véletlen.-ásítottam.Liam bólogatott de aztán hirtelen újra lefehéredett és úgy nézett ki mint akinek az egész élete lemegy előtte.
-Tesó,okés vagy?-löktem oldalba.
-Jah...p-persze.-bólogatott hevesen.-Harry nekem sietnem kell el.Majd ütközünk.-indult meg az autójához ahova beszállt és olyan gyorsan elindult,hogy csak egy sziát se tudtam mondani.
Mi a szar ütött Liambe?Mi ez az egész?Megráztam a fejemet.Elkönyvelhetjük dilisnek.
Vissza mentem a szobába ahol Emi a kisfiúval aludt az ágyamban.Emin a pólóm volt amin elmosolyodtam.
Levetköztem és bebújtam,Emhez simultam amennyire csak tudtam és szorosan öleltem.Annyira szeretem...
Szép napot!🦋❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro