Egész este a hátát simogattam,hogy megnyugtassam.Amy meg minket nézett.
Emi gyorsan elaludt.Ahogy ő elaludt Amy megszólalt.
-Nem gondoltam,hogy ennyire fontos neked.
-Szeretem őt Amy.
-Mostmár tudom.-bólogatott.Megrázta a fejét.-De Harry...Emi..ő nem szerelmes beléd.
-Miért?Azthiszem kedvel engem.
-Mindegy.-rázta a fejét.
Kezdett elegem lenni...mi van ezekkel?Szerintem Emi igenis kedvel engem.Nem hiába fekszik a karjaim között most is.
-Harry?-hallottam meg nyűgős hangját.
-Itt vagyok kicsim.-suttogtam a fülébe és szorosabban magamhoz öleltem.Amy leoltotta a villanyt.Alig tudtam aludni.Ki az a fiú?Miért bántja Emit?Csak találkozzak vele...szét verem.
Reggel már a legszebb kócos hajra és nyitott szájra ébredtem.
Nekem tökéletes így is,ilyen reggeli kinézettel.
Végig simítottam hó fehér arcán,olyan békés így.Annyira szeretném vele tudatni,hogy a karjaim közt mindig otthon van és mindig biztonságban.A függöny lassan lengedezett.
Résnyire nyitva maradt az ablak.Csak néztem miközben Emi kezét simogattam.
Azonban ő lassan keledezni kezdett.A kéz amit még az előbb simogattam,már a nyakam ölelte.
-Jól vagy barack?-suttogtam a fülébe.
Bólogatott.Jobban rámmászott és közben a hasam kezdte simogatni.Arcán csak most látszódott a piros folt,száján a heg.
-Adok gyógypuszit.-ültem fel,hogy egy magasságba kerüljünk.Lassan csókolgatni kezdtem a piross bőrt és a heges ajkakat.
Ő közben teljesen átölelt.
-Harry...-pillantott rám.
-Mondd csak.
-Most mennem kell a suliba.-kelt fel rólam.Furcsán néztem rá.-De...később találkozunk.-csókolt meg.
Felkapkodta a ruháit magára és se szó se beszéd távozott.Érdekes egy személyiség az biztos.
Én a saját szobámba mentem és elvégeztem a teendőimet.
Tanultam is és előkészültem azokra a dolgozatokra amit már most szíveskedett megosztani velünk a tanárnő.
Este aztán fogtam magam és elindultam egy kisit kikapcsolódni.A haverjaimmal elmentünk az egyik srác egyetemi bulijába.A szövetségi háznál már most sokan voltak.Mindenki részegen táncolt.Akik eddig utánnam koslattak azok most is égető szempárral figyeltek engem.
A házba mentünk ahol az első volt,hogy igyunk valami töményet.Sikerült is találni,szinte azonnal.
Hiányzott ez a fajta kikapcsolódás mert már három hete csak Emilia után kóslatok,sőt négy hete.
Kimentünk a nappaliba ahol a sok új arc azonnal feltűnt,aztán két ismerős arc is.Elvigyorodtam majd az én királnyőmet azonnal hátulról magamhoz húztam.
-Nocsak kit látnak szemeim?-vigyorodtam el.Megfordult és egy aranyos mosollyal nézett rám.
-Engem?-Kuncogott.Néha őszintén meglep az ártatlansága.
-Hogy hogy itt?-adtam csókot a szájára.Akik eddig engem bámultak most csak kikerekedett szemmel néztek.
-Amy elrángatott...elkezdett barátkozni azthiszem.-simította kezét a bicepszemre.
-Nembaj.-mértem végig.-Gyönyörű vagy.-csókoltam meg újra,vissza csókolt és közben a nyakamba kulcsolta mindkét kezét,én az enyémmel meg a fenekétől fogva húztam közelebb.
-Nagyon pia ízű a szád.-vállt el fintorogva.Kuncogtam.
-Milyen legyen csillagom?
-Jó kis mentolos mint alapból.-nézett boci szemekkel.Féloldalas vigyorra húztam a számat.-Mindjárt olyan lesz jó?
Bólogatott.Amy felénk tartott két pohárral.
-Tessék kostold meg.-adta át az italt Eminek.Átkaroltam az alacsony lány derekát birtoklóan magamhoz húzva.
Rámpillantott én meg rá.
-Te döntésed kicsim.-kuncogtam.Hirtelen húzta le az italt amin Amy meg én meglepődtünk.
-Fúj...-ment át az arca egy savanyú grimaszba.
-Hát nem egyszerre kell.-simogattam a pofiját.
Lassan indult be a buli de miután Emilia teljesen kiütötte magát azzal az egy pohár sőrrel,haza vittem.
Benyitottam a szobámba ő meg már alig várta meg,hogy becsukjam az ajtót máris letámadott és úgy csókolt mintha az élete múlna rajta.
A buli és a vad éjszaka óta két nap telt el.
Nekem dolgozni kellett,szóval futtában láttam csak Emit ami nagyon rossz volt.
De ma végre láthatom őt rendesen,mert semmi dolgom.
Már a szobája ajtaján kopogtattam készen állva,hogy elhívjam egy randira.
Az ajtó nyílt.
-Oh szia!-pillantott rám.
-Szia!-vigyorogtam.-Hiányoztál.-adtam arcára egy csókot.
-Nekemis...-sóhajtott.Beljebb léptem.Emilia engem nézett én meg őt.
-Szóval arra gondoltam,hogy tudod...elmehetnénk randizni.-mosolyogtam és sejtettem,hogy fülig vörös vagyok.
-Harry...beszélnünk kell.-suttogta.
-Mondd csak.Baj van kicsim?-suttogtam.Megrázta a fejét.
-Figyelj.Jól érzem magam veled,de nem folytathatjuk ezt tovább.Sajnálom.-szemeim kikerekedtek és csak néztem.
-Mi?De hát...miért?
-Azért Harry mert nekem van barátom!

Mik kinem derülnek...🤭