-Szóval igaz.-bólintottam.
-Fiatal voltam...
-Oh és akkor már mindent megteszel a pénzért?
-Nem magam miatt.-suttogta aztán a picire nézett.Sóhajtottam és megráztam a fejemet...de aztán csak magam hibáztattam,hogy nem voltam már akkor mellette,hogy segítsek neki.
-Le feküdtél velük?
-Nem.-rázta a fejét.
-Akkor?-karoltám át a derekát.-Mondd el.-suttogtam a fülébe.Rámnézett.Épp olyan közel voltunk egymáshoz amennyire közel mindig szeretnék lenni hozzá.Nyomtam egy csókot a szájara ő meg a homlokát az enyémnek döntötte.
-Táncoltam...ennyi.-suttogta.Bólintottam és magamhoz húztam.Willre néztem aki már aludt Em karjai között.
-De akkor mondd el miért szakítottál velem.
-Mert szégyellem magam és mert az anyád nem tudom miért utál.-kezdett sírni amit utálok.Utálom,ha sír.
-Ssss,semmi baj életem!-öleltem át.-Ne szégyeld magad előttem,mi mindent megoldunk együtt kicsim.De ne menekülj így el.Így,hogy szakítanál.
Megrázta a fejét.
-Nekem idő kell és neked is,szeretlek.De ez sok ami most történt velünk.-motyogta.De még a naplómról se tud.Mi lenne vele ha ez kiderülne?
-Megint elkezdted.Adok időt...de nekem nincs sok.
-Miről beszélsz?-ijedten nézett rám miközben felállt és Willt ringatta.
-Egyenlőre nem mondom el.-keltem fel énis és adtam egy csókot Will fejére.
-Harry mondd el!
-Nem tartozom magyarázattal.-vigyorodtam el ő meg megrázta a fejét.
-Harry!
-Nem Em.Na akkor pihenjetek Willel.Majd később jövök.-kiléptem kis kétségek között hagyva őt.
Mivel anya írt,hogy mindjárt itt van átmentem Willhez akivel megbeszéltem,hogy nem voltunk anyuval.Jó kis cinkos társam lesz.
Anya elvitte én meg elkezdtem megcsinálni azokat az online papírokat amiket küldött James.Ő az aki gyakornoknak fel akar venni.Csak kiváncsi mit tudok.Szóval nagyon sokáig dolgoztam ezen.Már csak a kopogás zavart meg.Úgy ahogy voltam egy alsóban felkeltem és kinyitottam.Meglepődtem mikor Emit pillantottam meg.
-Hát te?
-Nem tudok aludni.-bújt át a karom alatt és már be is bújt az ágyamba.Bezártam az ajtót és elmosolyodtam.Leallítottam a laptopom és hozzábújtam.
Szorosan öleltem magamhoz és ő is engem.
Tudtam,hogy a szerelem nem könnyű,de megéri.Az összes könnyet,az összes féltékenységet az egész megéri.Minden egyes perc amit vele tölthetek még akkoris,ha veszekedünk.A fenekére tettem a kezem mire kuncogni kezdett.
Az arcomra simította a kezeit és lassan megcsókolt.Elmosolyodtam és közelebb húztam.
Aznap este se aludtunk túl sokat.
Reggel meg kelhettem arra,hogy a telefonom szüntelenül csörög.
-Tessék?-vettem fel.
-Most hívott az ügyvéd.-hallottam meg anya mérges hangját.
-Neked is szia anya!-motyogtam miközben éreztem ahogy Em közelebb bújik hozzám.
-Az ügyvéd azt mondta,hogy ahogy Emilia talál lakást azonnal Will gyámságát áthelyezik.
-Mi?De hát ez nagyszerű.-ültem fel.
-Nagyszerű??Persze fiam,ha az eszedet a nadrágodban hordod.
-Anya fejezd be.Will a mi gyerekünk és nem a tiétek.Em tökéletes anya és nem az ő hibájából lett ez.Ennyit erről,ha ezt nem fejezed be akkor majd megint nem fogok veled beszélni meg kapcsolatot tartani.-letettem a telefonomat meg lenémítottam.
-Mi történt?-kérdezte az én kis szépségem.
-Az ügyvéd azt mondta,ha elköltözöl egy lakásba akkor újra a tiéd a pici.-vigyorodtam el.
-Mi?Komolyan?-ült fel ő is.
-Uhum.-öleltem át.
-Ez a legszebb napom.Akkor sok mindent el kell intézni.
-Igen de van egy ötletem szóval.Egyenlőre ne költözz sehova.Hidd el jó ötletem van.Bízz bennem.-mosolyogtam.
-Bízok benned.-mosolyodott el.
Már csak azt kéne kitaláljam,hogy adagoljam be neki,hogy előbb megyek LA-be mint gondoltam....

Szép napot mindenkinek!🦋❤️