Nem jött a nővérem a babánkért,én meg nem engedtem,hogy Em haza vigye.Azt akartam,hogy velem legyenek.Szeretem őket.
Em kezét simogattam és néztem ahogy Will alszik.
-Haroldnak akartad hívni?
-Honnan tudod?-kuncogott.
-Megérzés.
-Hallottam azt a nevet azon a bulin,megtetszett.Most már tudom,hogy te voltál akit Liam keresett.
-Jahh ő mindig keres.
-Szívem lassan haza kell vinnem.Holnap óvoda.
-Jó édesem.Liam haza visz titeket.
Emi és Liam hazavitte Willt.Kértem Emit,hogy ne jöjjön vissza mert nem akarom,hogy ennyire ki fáradjon.
Gemma meg...Gemma meg komolyan a nevelője a fiamnak?A vizsgálatot sem tudom mikor lesz kész.m...de az biztos,hogy most mégjobban elásta magát a nővérem.
Öt nap múlva már magamtól is képes voltam felállni.Nem kellett segítség,bár Em minden lépésnél fogta a kezemet.
-Kicsim tudok járni.-kuncogtam.
-Nembaj.-rázta a fejét.Leültetett az ágyra.-Megjött...-sóhajtott.
-A menstruációd?
-Az apasági teszt.
-Honnan tudod?Anyám gondolom az ő címére kérette.
-Igen,de az előbb az orvos megállított,hogy elkészült.-dölt a vállamra.
-Mi lett az eredmény?
-Megkaptam a másolatot.-pillantott rám.Odaadta a kezembe.Azonnal kinyitottam.Elkezdtem olvasni.Szóval 100%-ban az apja vagyok.Azonnal Emiliára néztem aki idegesen tördelte az ujjait.
-Will az én fiam.-mutattam neki a lapot mosolyogva.Elvigyorodott és átölelt.
-Akkor mostantól egy család vagyunk.
-Bizony.-csókolt a fülem mögé.
Azt még magam sem tudom,hogy anyám,hogy fog reagálni,de szeretem Emit.Életemben semmiben sem voltam ennyire biztos mint ebben.Mint abban,hogy szeretem őt és ő is engem.
Kezdetlegesen is éreztem azt,hogy hirtelen minden eddigi kínom megszünt,mert már tudtam,hogy vele leszek és ennél több nem számít.
Szóval most,hogy van egy fiam és egy párom ennél jobb már nem is lehetne.
Tudom,hogy fiatalok vagyunk,de megoldunk mindent majd a maga módján.
Mindketten meglepődtünk mikor anya és a nővérem beállított.
Em arca elfehéredett.Miért fél ennyire?
-Hát ti?-álltam fel azonnal.
-Rég láttalak.-mosolyodott el a nővérem.
-Jah...-bólintottam.
-Megkaptuk az eredményeket.-bólogatott anya.-Azért meglepődtem.Sosem gondoltam volna.Persze le se tagadhatod így már..de csak puszta véletlennek gondoltam.
-Szóval akkor Emilia és te?-nézett a nővérem a lányra aztán rám.
-Igen.Nemtudom mi okból vagytok ilyen furcsák Emiliával...de ő életem mindene.Ezen semmi nem változtat.
Bólintottak.
-Örülök,hogy így szeretitek egymást és azt is,hogy semmi nem változtat ezen.Szóval akkor mindent tudsz Emiről.
-Persze.-vágtam rá.
-És megbarátkoztál a tudattal,hogy férfiaknak vetkőzött?-a szemeim kitágultak és a lányra néztem.Ő meg rám.Láttam a szemében,hogy valami nem oké.Hirtelen felállt majd egy pillantást vetett anyámékra és elment.
-Em?-indultam volna utána de a nővérem visszahúzott.
-Nem éri meg Harry.
-Miről beszélsz??Ez nem igaz.Te találtad ki,hogy ez legyen.-suttogtam.Leültem.Anyu csak a fejét rázta.Hirtelen azt éreztem,hogy tönkre akarnak tenni engem.
-De igaz.Csak ezek szerint erről te nem tudtál.Tudod mikor megtudtuk azonnal elhoztuk tőle Willt.Mert ez erkölcstelen és undorító.Ennyit a te nagy szerelmedről.
-Nem Gemma...ne hazudj.
-Harry,nem hazudik.-suttogta anya.-De nem akartam,hogy így tudd meg.
-Mi??-hirtelen azt éreztem,hogy a világ összes baja egyszerre hullik le rám.Em hazudott nekem eddig?Mi a fene ez az egész?Vetkőzött?Kinek?
A szívem meghasadt....most akkor ki is itt a rosszfiú?

Szép napot mindenkinek!🦋