EMILIA

A hajnali órák kiszámíthatatlansága úgy tért be az ablakon ahogy még sosem.
Én lassan sétáltam át Harry szobájába.
Az ajtóban nem lepődött meg,hogy én kopogtattam.
Szörnyen néztem ki ő mégis beengedett.Egymás mellett ültünk az ágyon.
-Nem tudom ez az egész mivel kezdődött...csak csak tudtad ki vagyok.Sosem gondoltam,hogy véget ér.-pillantottam rá.
-Em...ez sosem ér véget.
-Egyszer minden véget ér.Úgy érzem a világnak is vége lesz amint elmész.-a kezét az ölembe tettem és úgy szorongattam.
-Nem kicsim.Itt leszek attól még.-megráztam a fejem.
-Az nem ugyanaz.
-Egyszer azt mondtad találkoztál már velem álmodban.-suttogta.
-Uhum.
-Én minden alkalommal ahogy álomra hajtom a fejem téged látlak.-ajkaim elnyíltak.Felkelt majd két füzetet helyezett a kezembe.-Csak akkor olvasd,ha már nem vagyok itt.Sosem leszel egyedül.
-Rendben,hagyjalak aludni?
-Ne.Maradj velem.-adott egy csókot a számra amitől a pillangóim azonnal mozogni kezdtek.
Jobban megcsókoltam.Ő közben az ölébe húzott és lassan cirógatni kezdte a derekamat.Minden alkalom mikor hozzám ér olyan érzés,mintha kis szikrák ugrálnának a bőrömön.Ha gondolok is arra,hogy hozzám ér azonnal libabőrös leszek.Imádom amikor a bőre az én bőrömhöz ér.
A keze lassan egyre feljebb csúszott és kibújtatott a pólómból.Eltoltam egy picit,hogy a szemébe tudjak nézni.
Elmosolyodott.
-Hiányozni fogsz!-öleltem ahogy bírtam.
-Édesem...tudom.De te méginkább nekem.-csókolt a fülem mögé.
Nem akartam Harryvel tovább beszélni arról,hogy mennyire is fáj ez.Inkább a bánatunkat teljesen más dologba folytottuk....
Még mielőtt az órája megszólalt volna egy nagy csókot nyomtam a szájára,néztem őt egy picit aztán bezártam az ajtót.
A szobám ablakában ültem egy órát mire megpillantottam Harryt és Liamet.
Ő ide pillantott és elidőzött rajtam.
Intettem egyet neki ahogy ő is nekem.Beszállt az autóba és elment.
A szívem az üres földön hevert néhány ruhával és füzettel együtt.
Nem gondoltam volna,hogy ennyire fog fájni az elvesztés.
Aztán valaki kopogni kezdett.Felálltam és azonnal kinyitottam.Gemma állt ott Willel.
Nem mondtam semmit csak hirtelen öleltem át a kisfiút aki olyannyira hasonlít Harryre,hogy csukott szemmel kitapintanám az arcvonásait.
Szorosan ölelt a pici kezeivel.
-Apa hova ment?Azt mondta majd hív.
-Apa egy darabig távol lesz.-motyogtam a picinek akit aztán ölbe vettem.
-Gondoltam segítünk pakolni.-pillantott rám Gemma.
-Liam azt mondta majd jön és segít.
-Rendben.Willt itt hagyhatom neked?
-Igen.-bólogattam.Gemmával nem beszéltünk többet csak elköszönt és ment.
-Anyával leszel mostmár.
-Meg apával.-vigyorodott el eszelősen.
-Igen.-bólogattam.-Adtál neki nagy puszit mielőtt elment?-tettem az ágyra Willt.
-Adtam neki nagy puszit.
-Jólvan
-Aztmondta,hogy adjak nekedis nagy puszit helyette is.-elmosolyodtam.
-Akkor hol a puszim??-Will összepuszilgatta az arcomat én meg mosolyogva néztem rá.
Segített összepakolni.Mármint amennyit tud segíteni pakolni egy 3 éves kisgyerek.
Készen lettünk.Sosem láttam a koli szobát ilyen üresnek.Pedig itt kezdődött minden.
Úgy hiányzik.
A telefonomra néztem.
Harry:Itt vagyok...hiányzol.
A szívem hevesebben kezdett verni.Gyerünk Emi írj neki.Gyerünk képes leszel.
Nem...ne írj semmit...nem lehet.
Az angyalok is vissza próbáltak tartani ettől...éreztem,hogy egyre melegebb a hely.A pokol sem ilyen.
Harry:Haza megyek mindjárt :D
Nekemis....nem ok arra,hogy ezt tedd.
Harry:De.
De nem.Ezzel lezártam.
A telefonom az asztalra tettem.
-Ne bánkodj anya,szeret téged.
Elmosolyodtam és átöleltem Willt.
Már csak ki kell találjam mit kezdjek magammal most,hogy itthagyom az egyetemet.

Szép napot mindenkinek!Remélem jól telt az első sulis nap,mivel nekemis elég sok dolgom lesz ezért a részek csökkenek,próbálkozok hozni majd minnél hamarabb de nehéz vizsgák mellett erre is időt fordítani,de igyekszek majd!Sok puszi mindenkinek!❤️🦋