Elkezdtem gyógyulgatni.Öt nap elteltével szinte új embernek éreztem magam.Emit megint nem láttam egy hete.De persze én ki sem mozdultam.
Sejtettem,hogy a barátja nem engedi más palikkal el.Én sem tenném.
Furcsa volt,hogy két napon keresztül ápolt engem.
Ki voltam merülve ő meg végig mellettem volt.Haragudtam...de mégsem.Ott volt bennem mindkettő.
Egyszerre tudtam volna leüvölteni és ellökni őt magamtól és egyszerre éreztem azt,hogy szörnyen kell nekem.
Mivel már jobban voltam,reggel lementem és futottam egy nagyot.Jól esett a friss levegő.
Meg jó volt mozogni.
A kollégiumhoz visszatérve őt láttam meg ahogy a fiújával sétál vagy tudom is én...nem érdekel engem.
Mentem volna vissza mikor Em meglátott és rámköszönt.
-Szia!Jobban vagy ugye?-kérdezte.
-Csá,ja.-indultam is be az ajtón.
A szobámba rosszkedvűen mentem be.
Elindítottam a kedvenc zeném és közben már tekertem a fűvet.
Teljesen ellazultam a zene hatására és a fűre.
Éreztem az adrenalint magamba.
Átöltöztem és lesiettem a motoromhoz.Nem messze még mindig a kis gerlicék beszélgettek.
Én meg csak a mocimra az én szerelmemre ültem és gyorsan elindultam vele.
A szabadságom a motorom.Akkor tényleg úgy érzem magam mint a világ királyának.
Olyan érzés,mintha repülnék.
Később érkeztem vissza az egyetemre.
Leparkoltam,ezután komótosan lépkedtem a kollégiumi szobám felé.
Ott ismét csak zenét hallgattam.Nem volt kedvem máshoz.
Lement egy egész album a lemezlejátszón.
Levettem a lemezt és épp a másikat tettem volna fel de az ajtón elkezdtek dörömbölni.
Sóhajtottam.
-Harry!!!!!-hallottam meg Emilia hangját.
-Most nem érek rá!-kiabáltam.
-Harry kérlek!!!!- hisztérikusan síró hangja megijesztett.
-Ajjj istenem.-sóhajtottam majd kinyitottam neki.A szemem kitágult mikor megláttam.
A földön ült már,és véres volt a ruhája.A kezei is.-Em!-a lábaim remegtek.A lányt felhúztam és akkor szembesültem,hogy a hasából egy pillangó kés áll ki.
A sírást nem tudta abbahagyni.Az ágyra fektettem és hívtam a mentőket.
-Kicsim semmibaj!Itt vagyok.-fogtam a kezét.A kést benne hagytam mert azt mondták.Így csak fogtam a kezét miközben én is csak egyre jobban sírtam.
-Megfogok halni.-motyogta elcsukló hangon.
-Nem fogsz!Ne butáskodj.
-É-én csak!T-tudod ugye?-kérdezte.Megráztam a fejem.
De már nem válaszolt.

Ott vártam a kórházban egy órát mire kijött az orvos.
-Stabilizáltuk az állapotát.Jobban lesz,de az idő.
-Be mehetek hozzá?
-Alszik,de felőlem.
Nem kellett ismételnie mert azonnal bementem.Ott feküdt sápadtan.Sóhajtottam.Mi történt vele?Valaki bántotta őt...
Megfogtam a kezét.
-Em szeretlek,sosem foglak elhagyni.Mindig ott leszek neked.-suttogtam és nyomtam egy nedves csókot arcára.
Annyira fájt így látni őt.Ilyen gyengének.Ennyire élettelennek.Oda húztam az egyik széket az ágyhoz és leültem.A kezét el sem engedtem.
Nem is aludtam egész éjjel,csak néztem ahogy alszik és vigyáztam rá.
Szemei folyton megrebegtek,sejtettem,hogy rosszat álmodik.A kezét olyankor nyugtatóan simogattam.

-Harreh?
-Mmm fennt vagyok.-próbáltam minnél gyorsabba kinyitni a szemem.A szabad kezemmel amivel nem Em kezét fogtam,megdörzsöltem a szemem.
-Szia.-suttogtam.Biccentett.-Fáj a hasad?
-Mhm.-hunyta be a szemét.
-Hívjam ide az orvost?-megrázta a fejét.-Em...
-Ne hívd ide,most csak maradj itt.-suttogta.Bólintottam és megcsókoltam a kézfejét.
-Ki tette ezt veled?
-Véletlen történt.
-Akkor hogy történt?
-Az ex barátom pipa lett és ellökött.Akkor estem a földön el és belém állt a kés.Ő elment én meg hozzád.
-Istenem....miért lökött el?
-Mert azt mondtam neki,hogy nem vagyok szerelmes belé és én többé nem tudom ezt folytatni...mert engem más érdekel.-motyogta nehezen a fájdalomtól.
-Ki?-a gyomrom hirtelen ugrott fel a torkomba.
-Te...

Szép napot!🦋❤️