Szörnyen megbántam mikor ezt kimondtam.
Zayn csak röhögött Amy meg rosszallóan pillantott rám.
-Úristen ezen sírok!!-dölt el Zayn a nevetéstől.
-Kussolj már...vicceltem csak.-motyogtam.
-Akkor mért rohant így el?
-Nemtudom magára vette.-sóhajtottam.Feltápászkodtam és Em megkeresésére indultam.Nem akarok odamenni csak látni a reakcióját.Vajon most mit gondol?Erre vagyok igazán kíváncsi.
Nem kellett nagyon keresgélnem mert kint olvasgatta a táblán lévő szöveget.
Innen tökéletesen láttam,hogy könnyes szemét törölgeti.Elmentem mellette egyenesen be a szobámba.
Nem is csináltam mást csak az ágyamba döltem és hagytam,hogy elaludjak.

-Annyira hiányoztál jó látni téged kisfiam.-mosolygott anya.
-Jólvan nekemis te.-bólogattam.A hátam simogatta miközben mosolyogva nézett engem.
Anya semmit nem változott ugyanolyan kedves és ugyanolyan naív is...
-Mesélj,hogy vagy?
-Nagyszerűen.-ásítottam.-És te?
-Én is fiam.Na és van valakid?-hirtelen kuncogni kezdtem.
-Most ez komoly anya?-a fejem is hátra hajtottam annyira nevettem.
-Miért ne volna komoly?Alig beszélünk.Érdekel mivan veled.-motyogta.
Sóhajtottam.Igaza van.Szinte sosem találkozok anyával.Karácsonyra se nagyon járok haza és még más családi ünnepekre sem.
Egyedül szoktam általában maradni.
Nekem senkitől sem kell ajándék és én sem szoktam venni senkinek se.
-Van egy lány.-bólogattam.
-Na mesélj.
-Semmi érdekes anya.Szeretem ő engem nem és ennyi.-rajzoltam köröket az asztalra.Anyu arca meglepett volt,de mégis örömteli.
-Szereted?-vigyorgott.Elmosolyodtam.
-Igen.Ő az a lány akiért bármit képes lennék megtenni.-bólogattam.
-Hát akkor,tegyél érte.
-Mit?-néztem rá.Talán most először keltette fel anyám az érdeklődésem.
-Talán...udvarolj neki,meg vegyél virágot.Tudod.Ezeket szeretik a lányok.
-Igen.De ő ennél sokkal különlegesebb.-bólogattam.Anya elmosolyodott.Még beszélgettünk egy darabig de aztán szét válltak útjaink.
Lassan szeltem a lépcsőfokokat.
Jobbra néztem mikor felértem.Egy férfi jött ki Emiék szobájából.Takarásban voltam így nem láttak meg.Em egy köntösben volt és feltehetőleg alatta semmi nem volt.Csak néztem ahogy a lány az ajtóban állt és a pasi pénzt nyújt át neki.
Megráztam a fejem és az eddig eltakart állapotomból kilépve néztem rá.
Hirtelen nézett rám majd a palira.Beszéltek valamit de nekem a fülem dobogott az idegtől.
Ez ugyanaz a férfi aki a minap megsíratta...
Elment mellettem és rámvigyorgott azzal a mocskos pofájával.
Emire néztem épp vissza akart menni a szobájába de nem engedtem.
-Ki ez a pasas?
-Mi közöd van hozzá Styles?-megráztam a fejem.
-Kurva vagy?-szeme kitágult és adott egy pofont.Megérdemeltem...-Nem úgy akartam!Esküszöm!-kaptam volna karja után de addigra bezárta az ajtót.-Kicsim kérlek.-kopogtam.Hirtelen jött a becézés.Most totál hülyének nézhet.
Az ajtó kinyílt.
-Megyek zuhanyozni.-akart volna elmenni mellettem de nem engedtem.
-Ne haragudj.Nem úgy értettem.Annyira hülye vagyok,ha itt vagy sajnálom.-néztem a szemébe.-Persze,hogy nem vagy az.Sajnálom.-bólintott.
-Mindegy.
-Nem nem az.-simogattam az arcát.Sóhajtott majd elindult a másik irányba.
Hogyan vágd el magad életed szerelménél?Így.......
Bementem a szobámba és egy doboz cigit elszívtam az idegességembe.
Nem lehet...nem lehet,hogy az én ártatlan kis bogaram a testét árulja ilyen undormányos embereknek.
Remélem,hogy ez nem igaz...nem akarom,hogy az legyen.De eddig Emilia egészen más mint ahogy elképzeltem őt.
De még így is marhára szeretem.....

Szép napot mindenkinek!☺️🦋