Pozitív....persze,hogy az találkozol a pasiddal aztán azt meg elfelejtetek használni.Jaaaaa....így lettem terhes Willel is...milyen meglepő....
Mérgesen léptem ki és másztam be Harry mellé.
Istenem miért vagyok ennyire elcseszett?Tudom tudom...mert nem volt elöttem egy példa,hogy ne ess ilyen egyszerűen teherbe.
Korán ismét a reggeli rosszullétre ébredtem.
Mikor újra az ágyba akartam tévedni addigra Harry már nem volt bennt.
Kimentem és ott állt a szemét dörzsölve a nappali közepén.
-Bae.-öleltem meg hátulról.
-Szia szerelmem,téged kerestelek!-vigyorog.
-Mosdóban voltam....
-Mi a baj?-fordult felém.-Nagyon sápadt vagy.
-Hánytam...
-Teszt?
-Pozitív...-sóhajtottam.
-Huuu...
-Igen.Nem a legjobb időzítés.
-Hát nem.-rázta a fejét.-De nembaj.Szeretlek,őt is szeretni fogjuk már most imádom.Most,hogy teljes fizetést kapok eltudjuk tartani a két gyereket.Ne aggódj jó?Kicsim semmibaj.
-Jó.-öleltem át.-Sajnálom.
-Istenem bébi...ne sajnáld jó?-vigyorodott el.-Ez egy ajándék.
-Igazad van.A mi pici ajándékunk.-mosolyogtam.
-Igen és most eszembe jutott,hogy hogyan készült.-vigyorodott el perverzen.
-Olyan vagy!-nevettem fel.-Így szeretlek.
-Én is szerelmem,tökéletes vagy nekem.
Hárman vagyis négyen reggeliztünk.
Harry annyira bezsongott,hogy elindultunk egy kórházba,hogy megnézzék a babát.
Will ebből semmit nem érzékelt,mert elvolt foglalva egy mesekönyvel amit nem olvasni kell,hanem a képek szó szerint beszélnek.
Senki nem volt a váróban nőgyógyászati vizsgálatra így várni sem kellett.
-Jöhetnek is!-szólt ki a hölgy.Szerencsére tudom,hogy ruhában egyszerűbb jönni ilyesmire.Mivel Harry annyira be akart jönni és ilyenkor nem tudsz hol hagyni egy gyereket a nővérke volt olyan kedves és Willt a másik szobába vitte,amíg a doktornő nem az ultrahanggal szórakozik.
Elmondtam a panaszainat és már vizsgált is.Ami a legkellemetlenebb dolog...
-Igen tényleg terhes.De még nagyon az elején.-mosolygott kedvesen.-Akkor megnézzük az ultrahangon is.-Harryre pillantottam aki eddig mindenfele nézett csak ide nem.Ezen persze most jót nevetnék,hogy mennyire zavarban van,hát ő akart bejönni...
Az ultrahangnál csak egy kis golyót lehetett még látni,egy pici golyót.
-De édes,istenem egy kis gömböc.-olvadozott ahogy én is.
-Igen még egy elég kicsi gömböc.Most három hetes.Semmi baj nincsen,növekszik rendesen.Felírok pár dolgot a reggeli rosszullétekre.
-Rendben.-letöröltem a zselét aztán mivel már a bugyim sikeresen felhúztam a ruhámat megigazítottam és Harryre néztem.
-Megkeresed a gyereket?
-Hat ott van a hasadban.
-Nem,úgy értem a másik gyereket.
-Jaaaaa,persze.-kuncogott.Átment a másik szobába én meg addig folytattama beszélgetést a doktornővel.
-Na és van szülésze?
-Igazából nincsen.
-Rendben,nos akkor felvehetem ide az adatait?
-Persze.-bólogattam.Az adataim leadása után feszengtem,hogy biztos megvan a véleménye de nem tűnt olyannak,mint akit ez annyira érdekelne.
-Február közepére van kiírva a baba születése,de aztán majd kiderül,hogy egy pár héttel előbb vagy korábban szeretne kibújni.Egy három hét múlva találkozunk,ha bármi van telefonáljon.
-Rendben.-mosolyogtam.
Harry visszajött Willel akinek a kezében rengeteg matrica volt.Elköszöntünk és már mentünk is ki.
-Anya kaptam rengeteg matricát,meg színeztünk a nénivel!
-Hát örülök,hogy jól szórakoztál.-mosolyodtam el és megfogtam a kezét.
-Na és mikor jön?
-Februárba.-kacsintottam Harryre ő meg szélesen elmosolyodott.
-Ki jön?-nézett ránk Will.
-Tudod.Anya és apa nagyon szeretik egymást és mikor két ember szereti egymást akkor...-folytattam volna az idétlen beszédem ha Harry nem vág közbe.
-Kistesód lesz!!-emelte fel Willt aki láthatóan örült.
-Mii???Majd játszhatok vele??
-Persze.-bólogattam.
-Egyszerűbb volt ezt mondani,mint amibe belekezdtél.-nevetett fel Harry én meg összeszűkített szemekkel néztem rá.
-Te gonosz.
-Valld be,hogy tudod milyen hülyeségbe kezdtél bele,de még magad sem tudtad,hogy mondd el.
-Jó bevallom.-kuncogtam fel.
Még sétáltunk egyet és elvittük Willt játszótérre is.Legalább ilyenkor nincsenek sokan.
Egésznap együtt voltunk,mint egy igazi nagy család.Már hiányzott Harry közelsége,szóval kifejezetten örültem neki,hogy haza jött.
Este igen fáradtan estünk az ágyba.Rádöltem ő meg rám.
-Kicsit hiányzik az egyetem.Micsoda szép idők.-nevetett fel.-Bár akkortól volt szép mikor megláttalak az egyetem udvarán.Aznap tudtam,hogy az enyém leszel.Bár sokszor komolyan azon tanakodtam,hogy mi a francért nem akarsz velem lenni.-pillantott rám.
-Hát de akartam.De volt az a pöcs....de azt leszartam hát alig ismertelek mikor olyan jól elvoltunk a szobámban.-nevettem fel.-Féltem,hogy megbántasz és csak kihasználsz.De szeretlek nagyon.-adtam csókokat az arcára.
-Sose tettem volna ilyet.Nagyon szeretlek te nő.
-Aww,olyan cuki vagy.
-Ki kell találni,hogy most hogy dolgozzak és legyek itt.Azthiszem van egy Londoni cégük is.Megpróbálom ide kéretni magam.Jó?-nézett rám.
-Szerintem te tervezted ezt a babát,hogy legyen okod ide kéretni magad.
-Neeeem....dehogy.-rázta a fejét és elmosolyodott.-Aztittem nem akarod,hogy itthon legyek.
-Dehogynem!-másztam az ölébe.-Csak nem akartam,hogy miattam elcseszd az életed.Mikor Zayn egyszer úgy kiborult...mikor engem ócsárólt...hogy neked már az anyuka kell akkor kiakadtam...azt gondoltam igaza van neked nem kell ez és...ez azóta eszembe jut.
-De leszarom ő mit mondd.
-Tudom csak,nem akarok az álmaid elé állni.
-Nem álltál elé,ugyanis te vagy a legnagyobb álmom.Senki más.
-Aww...-a szemem is bekönnyezett.-Te is nekem.

Jó reggelt mindenkinek!❤️🌞🌞