-Oh bébi,ha tudnád mennyire szeretlek.De megvagy kergülve.Olyanokat feltételezel rólam ami te is tudod,hogy nem úgy van.Ittam a haverokkal nagy dolog,haza jöttem egy enyhén spiccesen.Nem hagynálak el,az életem értelme vagy.Szeretlek ne legyél ilyen.-simította az oldalamra a kezét.
-Jó...sajnálom.Nem gondoltam komolyan.
-Tudom,hogy nem gondoltad komolyan.-csókolt meg,ami nagyon hosszúra sikeredett mert észre se vettem,hogy már az ölében tart.Nem igazán adtunk mostanába a szenvedélynek,szóval ezt bepótolva teljesen lefárasztott engem.
De nem panaszkodtam érte.Szorosan öleltem,a hajam simogatta megnyugtatóan.
-Willel aludtál?
-Uhum.-vigyorodott el aranyosan.-Úgy alszik,mint te.Rám feküdt és nyitott szájjal aludt.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Szeretlek cica.-kezdte sinizni a hasam.
-Én is téged.-bújtam a nyakába.Addig simogatott,hogy a végén bealudtan.Mikor felkeltem már sehol sem volt.Az órára néztem.Öt óra.Elment Willért az oviba.Összeszedtem magam egy kicsit,letusoltam meg ilyenek.Mikor meghallottam,hogy jönnek Harry köntösébe totyogtam ki.
-Sziasztok!-vigyorogtam.
-Szia anya!-szaladt oda hozzám Will.A két fiúval csináltam vacsit amit együtt fogyasztottunk el és közben Will az oviról számolt be.Szeretem vele megbeszélni mi történt az oviban.Harryvel vigyorogva néztük ahogy beleéléssel mesél.
Együtt megfürdettük aztán lefektettük aludni.Meghitt volt,hogy ezt most ketten csináltuk.
Szeretek velük lenni így.
-Gondoltam,hogy a közeli könyves boltba jó volna dolgozzak.
-Nem hiszem,hogy jó volna,Pihenned kéne inkább.
-De kicsim csak azt csinálom.
-Tudom Em...csak féltem az egészségeteket.-simogatta meg a kézfejem.
-De szerelmem jól vagyok.A baba is.Nem lesz baj ígérem.-vigyorodtam el.Bólintott és elkezdte a nyakamat puszilgatni.
-Örülsz,hogy itt vagyok?
-Nagyon.-öleltem át a nyakát.Vigyorogva pillantott le rám.
-Tudod sosem mertem arra gondolni,hogy egyszer valaki szeretni fog,úgy ahogy vagyok.Nem akarsz megváltoztatni csak a jót akarod nekem.Van egy családunk is már,szörnyen örülök ennek.
-Ohh kicsim.-vigyorogtam.-Örökké nagyon foglak szeretni!
-Én is téged életem!-ölelt át szorosan.
Az esténk jól sikerült és végig beszéltünk minden dolgot amit eddig nem mertünk megbeszélni.
Az alvás valamiért nekem nem ment.Rosszakat álmodtam.Mindig a 17 éves énem láttam aki kényszerült egy klubba lengetni magát csak azért,hogy elég pénze legyen.Hirtelen elöntött a düh és nem tudtam,hogy mit akarok csinálni.
Szó szerint nem tudom mit akarok csinálni.Igaza van Harry anyjának...tényleg semmire nem vagyok jó azon kívűl amit a szajhaságnak hívnak.
Harry szinte rajtam feküdt már és nagyon mozogni sem tudtam tőle.
Bárcsak előbb ismertem volna meg.Biztos vagyok benne,hogy nem akartam volna gyereket sem.Csak legyünk meg ketten,legyünk fiatalok.Segített volna kihátrálnom a fájdalomból amit azért éreztem,mert senkim sincsen. Azt se tudja,hogy mennyi család fogadott örökbe de egyiknél sem maradtam meg.Sosem éreztem azt,hogy tartozok valakihez.Nehéz volt Harryhez is kötődjek azonnal,de hozzá valamiért nagyon hamar kezdtem kötődni.
Úgy éreztem,mintha egy lelkünk lenne és szinte hallja a gondolataimat.
-Mmmm miért nem alszik az én kis hercegnőm?-lenéztem rá mire elvigyorodott ahogy én is.
-Túl sok minden van a fejemben.
-Miért bébi?-könyökölt fel.Tekintetét csak nekem szentelte.Elhatároztam,hogy elmondom hát neki.
-Anyád megbántott a valamelyik nap.Rájöttem,hogy igaza van.Nem igazán vagyok bárki is,csak egy senki inkább.Eszembe jutott az,hogy milyen marha nehéz volt mikor ott dolgoztam ahol nem kellett volna.Egy buta tehetetlen lány voltam és fogalmam sem volt semmiről,csak arról,hogy van egy kisbaba a hasamban és ameddig nem látszik addig gyűjtenem kell pénzt.Ott találkoztam az exemmel is.Nem voltam vele együtt akkor.A babám születése után elköltöztem és egy kicsit összeszedtem magam.De aztán amikor Will olyan egy éves volt ez a srác valahogy úgy jött.Egyébként sosem találkoztak.Tudod nevelő szülei voltak,és én ugyanúgy a klubban kötöttem ki.Szerintem jól elcsesztem.Ha előbb találkozunk akkor talán jobb lett volna.-sóhajtottam.
-Sajnálom.Az én hibám,hogy terhes lettél.
-Nem.
-De,bébi miattam dolgoztál ott,de ha tudom,hogy az lettél vagy valami...akkor biztos segítettem volna.De ne idézd fel magadban.Nem vagy senki.Több vagy mint gondolnád.Szeretlek nem akarom,hogy kevésnek érezd magad.Csodás vagy.-ölelt magához szorosan.
-Szeretlek.-mosolyogtam rá.
A lelkem megnyugodott és egyszerűbben aludtam el.
Azonban még én sem tudtam,hogy Harrynek is van egy kis titka amit nem mer nekem elmondani...tehát az univerzum működik.

Sziasztok!Minden kedves olvasómnak(réginek és újnak) boldog és sikerekben gazdag Új évet kívánok!❤️❤️❤️❤️