Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

F O U R T Y

Nem akartam felszállni de megtörtént...aztán meg nem akartam leszállni de muszáj volt.
Utálom Los Angelest...ki nem állhatom a sok kamu ribancot a nap barnított bőrrel...
Sóhajtottam és inkább a telefonomra szegeztem a tekintetem.
Elvittek minket a hotelba ahol én azonnal az ágyba döltem.
Másnap meg elegánsan...hát mondhatom annak,szóval felöltöztem.Egy céges autó értünk jött és elvitt minket az óriási épülethez.
Izgatottan léptem be.Sokan lézengtek az épületben.
Minket felvittek a nagy főnökhöz és kezdődhetett a munka.
Én írhattam össze az összes vendég listáját ami annyira azért nem szórakoztató.
Csak írtam és írtam...
-Kisasszony,szerintem pihennie kéne.-a szívem megállt,lassan fordítottam a fejem Harry felé aki éppen hátulról hajolt közel hozzám.
Csak néztem őt ő meg egy csókott nyomott a számra.-Hiányoztál édes.
-T-te tudtad?
-Persze.-kuncog.
-Direkt nem szóltál?
-Emilia ne kezd!Nemsokára végzel és énis,ma azt csinálunk amit akarunk.-vigyorodott el.-Mondd azt,hogy nem úgy hiányoztam ahogy te nekem.-simogatta az államat.Bólogatni kezdtem.-Lennt várlak négykor.-nyomott még egy csókot a számra aztán elindult a lift felé.
A szívem hevesebben vert és egészen négyig alig tudtam mit csinálni,csak rá gondoltam.
Négykor lassan batyogtam lefele.
Elromlott a lift...Harry türelmetlen arcal nézett rám.
-Elromlott a lift.-motyogtam.
-Tudom.-fogta meg a kezem.-Gyere kicsim.-húzott maga után.Az emberek érdeklődve néztek utánunk de én csak az előttem sétáló magasságra tudtam koncentrálni.
Beszálltunk egy taxiba aztán egy ismeretlen emeletes ház elé érkeztünk.Kiszálltam és Harry után mentem.
Az ajtót kinyitotta és előre engedett.Szóval itt lakik.
-Hiányoztál.-ölelt magához hátulról.
-Nekemis.Ki volt az a nő a telefonba?
-Em...-sóhajtott.-Most komolyan??Istenem...mire is számítottam?Ne rendezz jelenetet.Tudod,hogy téged szeretlek,van egy kisbabánk is.
-Istenem...persze azért mert szültem neked egy gyereket rögtön az olyan sokat jelent??Ne az jelentsen sokat,hogy mink van hanem,hogy vagyok e neked vagy sem.Ez így nem fair Harry!
-Bocs.
-Történt valami közted valakivel?
-Nem!Téged szeretlek.-nézett mélyen a szemembe.-Sosem tudnálak megcsalni.Szerelmes vagyok beléd,csak beléd.-a combomtól egészen a fenekemig csúsztatta a kezét.
-Énis szeretlek!-kulcsoltam nyakába a kezeimet.-Nagyon!-csókoltam meg miközben ő az ölébe kapott hirtelen.Nem engedte,hogy egy percre is elválljak tőle úgy csókolt mintha az élete múlna azon,hogy engem csókolhasson.
Aznap nem beszéltünk csak a kezünkel vagy a csókunkkal.
Mikor 14 éves voltam álmodni sem tudtam aztán egyre csak érettebb lettem.
17 évesen már arra gondoltam,hogy majd lesz egy családom és majd egy házam és boldogan élünk.
Harryt néztem ahogy alszik.Olyan szomorú lettem hirtelen.A könnyeim lassan folytak le arcomról miközben arra gondoltam,hogy nem lehetek mellette minden percben.
Észre se vettem,hogy már engem néz és az arcom simogatja.
-Semmibaj szerelmem.Itt vagyok.
-Nem sokáig.-bújtam hozzá.
Nem ragozta tovább.Jobban elaltat a karjaiban,mint bármelyik altató.
Reggel az ébresztő óra hangjára ébredtem és Harry szitkozódására.
-Mmm Hazz?
-Öltözök kicsim.Nekedis kéne.
-Harry úristen elfelejtettem tegnap hívni Willt.
-Nyugi baba,írtam anyának.Minden rendben van.
-Jó.-ásítottam.Lassan felkeltem és mivel ő sunyi módon intézett nekem ruhát azt felvettem és vele indultam el a céghez.
Egy újabb borzalmasan unalmas nap.
Az órát néztem és hallgattam a cipők kopogását.Láttam néha Harryt elsuhanni papírokkal és láttam,hogy ő szereti ezt csinálni.
-Kisasszony hozzon egy kávét!-pillantott rám az egyik férfi.
-Jack,ő nem kávét hozni van itt.-jött mellém Harry.
-Akkor?Szépen ülni és bevonzani egy pár nagy kutyát?Jobban teszi a kisasszony,ha fel emeli a fenekét és hoz egy kávét.-épp felkeltem volna mikor Harry odament a pulthoz és kitöltött a férfinek kávét.
-Parancsolj.-a férfi a fejét rázta Harry meg oda jött hozzám és a fülemhez hajolt.
-Tudom,hogy unod de nemsokára vége.
-De minek vagyok itt?Ez az igazi kérdés.
-Mert szép vagy.-adott csókot az arcomra.
-Kösz Styles,sokat érek azzal.
-Hát a feleségem leszel,én sokat érek veled.
Vigyorogva néztem rá.Bár ne jöttek volna megzavarni a pillanatot....

Szép napot mindenkinek!☺️

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro