Fájt,hogy így viselkedik.Mi a baja velem?A tegnap este a baja?De hát az nagyon jó volt...és neki is.Úgy érzem álmaimban Emi sokkal jobban érdeklődött irántam mint élőben.
Élőben nem is érdeklem őt.Lehet nem tetszek neki vagy szimplán nem csípi a fejem.
Nem bírtam az űrt Emi nélkül.A fejemben ott van.Az álmaimban.De mostmár nem álmodom vele.Borzasztóan hiányzik.
Annyira,hogy ismét a fehér porhoz nyúltam,hogy egy keveset de lássam őt.
Miután eltakarítottam az adagot altatot vettem be és jöhet a szép álom.
Az ajtó azonban nyílt.Kinyitottam a szemem és őt pillantottam meg.
Bezárta az ajtót kulcsra.Lassan jött felém,ágyékomra ült és az arcomra simította kezét.
-Tönkreteszel Em.-motyogtam.
-Tudnod kell,hogy ő nem szeret téged.-suttogta.
-Kiről beszélsz?-tornáztam magam ülésbe.
-De én szeretlek Harry.Annyira szeretlek!-ölelt át.Szorosan húztam magamhoz közelebb.
-Tudod,hogy énis nagyon szeretlek!Mi zaklatott fel ennyire angyalom?
Megrázta a fejét.Arca pirosas volt.Szája megint puffadt.A nyakán foltok voltak.Vissza néztem újra az arcára.Volt rajta egy ütés nyom.
Érdeklődve néztem őt.
-Bánt valaki?-nem mondott semmit csak lesütötte a szemét.-Emilia bánt valaki?
-Igen.-nézett rám.
Szívem felgyorsult.
-Ki?-kérdeztem.Az ablak felé mutatott.Oda pillantottam majd vissza rá.De már sehol nem volt.
Nagyon hirtelen ültem fel.Légzésem szapora volt.Felkeltem és az ablakhoz sétáltam.Em kinnt volt valakivel beszélgetett.
Miért álmodtam ezt?Sóhajtottam,fogtam magam és lementem.
Egy fiú állt mellette és valamiről nagyon beszélgettek.A srác azonban fogta magát és hirtelen elindult a másik irányba.Em válla rázkódott.
-Em?-a hangom most olyan volt mint aki cincog.Megfordult és beigazolódott.Könnyekkel teli szemével nézett rám.Azonnal megszüntettem a köztünk lévő távolságot.Szorosan magamhoz öleltem.Derekamra kulcsolta a kezét és hallottam ahogy halkan sírdogál.
-Sss,semmi baj Em.Mi történt?-néztem le rá.
Megrázta a fejét.
-Mindegy.
-Hogy lenne mindegy?Valami bánt téged...esetleg valaki?-érdeklődtem.
Felnézett rám egy igen rémült arcal.
-Nem Harry!-eltolt és már indult volna a kollégiumba.De megállítottam.
-Legyél őszinte.-kérlelő hangom betöltötte az egész udvart.
-Nem a te dolgod.-ezzel aztán lerázott.
Néztem formás alakját bemenni a koleszba.Ott álltam mint egy hülye.
Megráztam a fejem.Megindultam.A lépcsőnél még elkaptam.Karjától fogva rántottam magamhoz.
-Mi bajod van te neked?Nem ártottam neked!Egy rossz szót nem mondtam rólad vagy bármi.Te meg...-sóhajtottam.Nem akarok neki fájdalmat okozni.Elengedtem és felsiettem a szobámba.Az ajtót becsaptam és utat engedtem könnyeimnek.
Persze egy fiú nem sír.Egy fiú csak akkor sír,ha élete szerelme teszi őt tönkre.

Ő napokkal később sem foglalkozott velem.
Rájöttem,hogy igazából le se szar.
Túl drámázom...tudom.De ha egyszerűen szeretem?Az egyik barátom egy új tetoválást csinált nekem.
Félmeztelenül sétáltam át Amy szobájába.Zayn és Amy Puffon ültek Em meg az ágyában laptopozott.
-Naa?-vigyorogtam Zaynre.A pillangóra nézett és meglepődött.
-Nee....megcsináltattad?Esküszöm jó tesó.
-Jók a kockákon.-nevetett fel Amy.
-Tudom,hogy jó.-kacsintottam.Leültem Em ágya végébe.Éreztem végig az égető tekintetét.
-Maradt még cuccod?-kérdi Zayn.Amy arca azonnal egy grimaszba ment.
-Van hát,ne aggódj.-kuncogtam.A fűves cigijét meggyújtotta és nekemis adott egyet.
Emi egy rá nagy pólóban nyitott azonnal ablakot.
-Kis finyás.-forgattam a szemem.
Zayn felkuncogott és bólintott egyet.
-Emilia nem bírod a pofánkat tudjuk.-motyogta Zayn.
A lány csak nézett.Tiltakozóan megrázta a fejét.Arca pírbe szökött és a haját igazgatta.
-Nem bírja.-értettem egyet Zaynel.-De azt bírta mikor az ujjam mozgott benne.-vigyorogtam.Em arca teljesen lefehéredett.Hirtelen állt fel és hagyta el a helyiséget.

Mik lesznek még itt...❤️🦋
Szép napot mindenkinek!