A doktornő megvizsgált és kiderült,hogy már nem él a baba.
Borzasztó érzésem támadt.
-Műtétre nem hiszem,hogy van szükség.Ön műtétet óhajt?Kockázatos,azután nem biztos,hogy lehet még gyereke.-megráztam a fejem.
-Nem.-szólaltam meg.
-Rendben.Akkor hagyjuk,hogy a természet végezze a dolgát.Azért én szeretném,ha legalább mára maradna a kórházban.Erős görcsök esetén itt jobban tudunk segíteni.
-Rendben,de most mi fog történni?
-Rengeteg vérrel távozik a méhlepény és vele az embrió is.-bólintottam.-Adok egy vastag betétet,tegye be és a nővérke elintézi a szobát.
Ahogy elhagytam a szobát már azt sem tudtam mit mondjak Harrynek.
Engem okolhat.Nem vigyáztam eléggé a kisbabánkra és most halott.Meghalt miattam.Miattam,mert én nem tudtam rá vigyázni.
A sírás kerülgetett de tartottam magam.
A folyosón megláttam Harryt ülni az egyik széken.Csendben ült és nézett ki a fejéből.
-Bennt tartanak egy éjszakára.-lépkedtem elé.Arca hirtelen reménnyel teli lett.
-Akkor ugye megvan még?Biztos csak valami más a baj.Jól van?-állt fel és a hasamra tette a kezét.
-N-nem.Már nem él.-suttogtam.Szemei feketévé válltak.Bólintott.
-Jöjjön kisasszony felkísérem a szobájába.
-Haza megyek a cuccaidért.-indult meg a másik irányba.
Üresség öntött el.A szobában egyedül voltam egészen sokáig.
Görcsöltem nagyon és a kínok kínják éltem meg.Párszor bejött a nővér,hogy kérek-e gyógyszert de nem kértem.
Harry egy pár dologgal tért vissza de rám sem nézett.A telefonjába merülve ült le az egyik székre.
-Véres az öklöd.-suttogtam.
-Tudom.-emelte rám a szemeit.
-Mitől.-nyúltam volna a kezéért de elhúzta.
-Bevertem a tükröt otthon.
-Értem.-könyököltem fel és behunytam a szemem.-Istenem...ez annyira fáj!-az ágy sarkát szorítottam miközben egyre inkább ott tartottam,hogy sikítani fogok.
-Akkor kérjél gyógyszert.-csattant fel.
-Nem,nem fogok!-kezdtem sírni.-Tudom,hogy az én hibám!Nem vigyáztam eléggé a kicsire...de most együtt kéne érezned velem és nem tudatni mégjobban,hogy elbasztam.
-Nem hibáztatlak.Magamat hibáztatom!-ült az ágy szélére és a hátamat kezdte dörzsölni.-Sajnálom.Annyira sajnálom.-rejtette fejét a mellkasomba.Éreztem,hogy sír és nem akartam feszegetni.
-Nem vagy hibás te sem!-adtam csókokat a fejére.-Szeretlek.-szipogtam.
-Én is szeretlek.-nézett fel rám.-Nagyon fáj édesem?
-Szörnyen.-potyogtak a könnyeim jobban.
-Hívok valakit.-motyogta.Elment szólni az egyik ápolónak.
Sietősen jöttek vissza én meg vénásan kaptam gyógyszert is.
Meg sem szólaltam.Fél óráig csendben Harry karját ölelve feküdtem.Nem akartam semmit sem csak,hogy vége legyen ennek az egésznek.
-Nem kell pisilni?
-De.-sóhajtottam.
-Gyere.-még pisilni is segített.Mint akit megkéseltek...
Az ágyig már nehezen jutottam vissza az újabb fájdalmak miatt,de Harry segített.
-Próbálj meg aludni.-suttogta.Betakart és a hajam kezdte simogatni.
-Nem megy.
-Menni fog szívem.Itt vagyok melletted.-bólintottam.A kezemet fogta és folytatta a hajam simogatását.
Segített is ugyanis nagyon gyorsan elaludtam.
Reggel úgy ébredtem,mint ahogy lefeküdtem.Harry kezét szorongatva.
Ő is aludt még.A kézfejét simogattam és közben őt bámultam.
Remélem nem haragszik már magára.Nem akarom,hogy okolja magát a történtek miatt.
Délután is még a kórházban voltunk.A fájások nagy része elmúlt.Nagyon sok vér jött ki belőlem.
Harry végig mellettem volt aminek örülök,egyedül nem ment volna ez az egész.
-Jobban vagy?-simogatta a hajamat.
-Picit.
-Rendben.-mosolyodott el mire én is.
-Kisasszony,a doktor megvizsgálja,hogy minden kijött-e.
-Ezt nem értem.
-Ha nem tisztult ki rendesen akkor orvosi beavatkozás vagy akár műtétre is sor kerülhet.Ne aggódjon,ha minden rendben van akkor akár haza is mehetnek.-ettől egy kicsit jobb kedvem lett.Nagy nehezen de lementünk a nőgyógyászati részre.Volt egy pár ember.
-Soron kívűl megyünk be.-nyitotta ki az ajtót.
Már csak egyre vágytam,hogy otthon legyek...

Szép estét mindenkinek.💗💗