Reggel úgy éreztem magam mint aki éveket nem aludt.
Az első órám máris vele volt.Oda ültem de a legszélére.
A szemem fájt a fejemmel együtt.Borzasztóan vagyok és még köhögök is.Most vagy ennyire eláztam,vagy egyre jobban árt a cigi.
Megtámasztottam a fejemet az asztalon és próbáltam fennt tartani magam.
-Jól vagy?-csúszott közelebb.
-Hagyjál béken!-morogtam kimérten.Szerintem sejtelme sincs,hogy én láttam a pasijával.Meg arról sincs sejtelme,hogy nekem ez mennyire kibaszottul fáj.
-Harry látom,hogy rosszul vagy.Segíteni szeretnék.-motyogta.Megráztam a fejem.
-Nekem nem kell a te segítséged.-morogtam.Megrázta a fejét.A kezét hirtelen nyomta a homlokomra.
-Szerintem lázas vagy.-suttogta és a hajam kezdte simogatni.Behunytam a szemem a jóleső érzés miatt.
-Remélem meghalok a gecibe.-nyitottam ki a szemem.Ő elkomolyodott és abbahagyta a simogatást.
Megrázta a fejét.Az óra végén hamar hagyta el a termet én meg komótosan léptem ki.
Egyre csak rosszabbul lettem.

Nem tudtam,hogy kerültem oda ahova,csak azt tudtam,hogy Emilia vízes borogatást fogott a fejemhez és közben a hajam simogatta.
-Hogy kerültem ide?
-Nagyon rosszul lettél.Láz görcsöd volt.De most inkább csak pihenj.-suttogta.Az én szobámban voltunk.A függöny elvolt húzva és csak egy lámpa égett.
-Mennyi az idő?
-Hajnali fél négy.-suttogta.Csak akkor vettem észre,hogy pizsama van rajta.
-Mióta vagy ébren?
-Reggel óta.-tette a hónaljam alá a lázmérőt.-Jólvagy?
-Jobban.
-Jólvan.-ásított és fedetlen mellkasom bekente valamivel.Aztán meg a takaróval jól betakart.
Várt egy kicsit majd kivette a hőmérőt.
-37,5.Végre megy lefele.-könnyebbült meg.Miért van velem?Akartam is,hogy itt legyen meg nemis.Nem akartam vele beszélni...de olyan jól esett a közelsége.A hajamat addig simogatta,hogy aztán újra elaludtam.
Felmentem utána a szobába.Leoltottam a lámpákat és mellé feküdtem.
-Ne törödj velük,hülyék és részegek.-suttogtam.
-Nem érdekel,elterelted a szót.
-Ja.-motyogtam.Megfordult,azonnal közelebb húztam magamhoz.Felkuncogott és hozzám bújt.
-Em...
-Hm?-nézett rám.Lassan ismét közeledni kezdtem de most ő volt aki megcsókolt.
Vadul csókoltam őt és felé kerekedtem.
Hajamba túrt miközben közelebb húzott magához.
Mikor megcsókolt az mindig olyan volt,mintha a Tenger habjaiba vesznék.
Abba a Tengerbe amibe mindig vágytam,varázslatos...véget nem érő veszedelem ami teljesen boldoggá tesz.
Elvált ajkaimtól és homlokát az enyémnek döntötte,a hajamat eltűrte oldalra.Nyomtam még egy csókot a szájára majd mellé feküdtem és próbáltam szabályozni a lélegzetem.
Aznap este teljes mértékben vele akartam lenni de nem tettem meg és valamiért boldog voltam a tudattól,hogy tudja nekem nem arra kell.
Bár sosem mentem volna el mellőle.
//Scary Love/part 23//
Lassan nyitogattam a szemem.
-Rosszat álmodtál?-éreztem ahogy fülembe suttogja.Ajkai a fülemet súrolták.
-A legszebbet álmodtam.-csuktam vissza a szemem.Nem értettem miért alszok ennyit.De szinte egésznap csak aludtam.
Mikor újra felkeltem Emi éppen tálcán hozott be kaját.Meglepődve néztem rá.
-Csináltam neked levest lennt szóval egyed megfele,mert erőre kell kapj.-tette a tálcát az ölembe ahogy felültem.Hevesen bólogattam.
Az asztalomhoz ült és olvasgatott miközben én a levest ettem.
-Most hány óra van?
-Délután kettő.-ásított egy nagyot.Most komolyan ilyen regóta itt van?
-Aludtál te valamit?
-Nem,féltem,hogy megint belázasodsz.-rázta a fejét.
-Miattam nem kell aggódni.-motyogtam.Megrázta a fejét.
-Mindegy.-nézett az órájára.-Most el kell menjek.Szóltam Amynek,hogy beteg vagy.Az igazolásod itt van.Kihívtam az ügyeletet és megvizsgáltak így alvás közben.Profi volt az orvos.Nagyon csúnyán megfáztál.A gyógyszerek az asztalon.A telefonodban a számomat gyors hívora tettem.Bármi baj van elérsz és repülök.Pihenj és esetleg nézz filmet.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Szia!-lépett ki a szobámból.
Sóhajtottam egyet.Oh szerelem,miért vagy te?

Szép napot mindenkinek!❤️🦋