A reggeli nem a nap fénypontja. Nem Reed lesz az akit először "barátnak" nevezhetnék. Általában a jóképű rossz fiúk soha nem változnak.
Felmegyek a szobámba az ágyamon pedig Henry vár szintén hiányos öltözetben akár csak testvére. A srác kinyír azokkal a felemás szemekkel. Nagyon jóképű, ahogy az összes fivére. A gén állományuk elég durva. Kíváncsi lennék a felmenőikre.
-Vigyázz mert csöpög a nyálad!- virít egy gonosz mosolyt, amire észre veszem magam és nagyot nyelve nem bámulom tovább. Ülő helyzetbe kerül és csak mereszt a különböző bociszemeivel.
-Mit szeretnél Henry?-visszafogottan beszélek hozzá, de Henry hirtelen feláll majd a falnak szorít a válamnál fogva, az egyik lábával pedig bezárja az ajtót. A szívem majd kiugrik a helyéről. A fiú teljesen bekerít a karjaival, és úgy néz rám mint aki azonnal képes lenne megölni. Akár mennyire is megrémiszt, nagy levegőt véve megpróbálom eltolni. -Henry, nem tudom mire készülsz de szerintem...-azzal befogja a szám és feldúltan pillant le rám. Sikítani se lenne erőm a döbbenettől csak dörmögök halkan de mégis eléggé halhatóan ahhoz, hogy az agyam kapcsoljon. Ez nem egy poén, vagy ha igen akkor nagyon beteg.
-Mit szólnál ha játszanánk? Talán felavathatnánk az ágyadat húgi!-erre a kijelentésre talán még a szívem is egy pillanatra megállt dobogni az undor és a félelem hatalmába kerített, fémes-savas ízt érzel a számban. Talán még el is hányom magam... ő viszont a döbbent fejemet látva elröhögi magát. Megragadva az alkalmat ágyékon rúgom ami következtében össze roskad. Gyorsan kinyitom az ajtót és fejjel előre kilököm Henryt aki már lassan felegyenesedett. Azonnal rácsapom az ajtót és kulcsra zárom. A srác káromkodik majd az ajtót üti de ennyi. Egy percre se kép se hang. Semmi nem történik még nem zsongást hallok aztán pedig egy párbeszédet egyenesen az ajtóm előtt.
-Nem csináltam semmit...-ez Henry.-Esküszöm csak szórakoztam a csajjal... -nem értem a másik embert.- csak azt amire meg kért, kicsit ijesszek rá!-jelenti ki már nevetve. Mély durmolást hallok de mást nem és a hangok egyre távolodnak. Megkönnyebbülve csúszok le az ajtón, de nem tart sokáig. Remegek az adrenalintól, és már nem kell sok, a fémes íz újra feltör a torkomból viszont most nem tudom visszafogni, a reggelim is követi. Éppen csak hogy kiérel a mosdóba és kiürítem gyomrom tartalmát. Fáradtan dőlök a hideg csempének. Nem tudok gondolkozni. Remegek az idegtől és a méregtől
Ez nekik vicces. Engem kínozni? Megijeszteni? Valaki megkérte rá... de ki? És miért?
Talán mégse kellett volna itt maradnom...

❁❁❁

Egész nap a szobámban voltam, készültem egy-két dologgal, holnap az első iskolanapomra. Iskola... sosem tartottam magam butának de géniusznak sem. Az életem nem éppen úgy alakult, hogy lehetőségem legyen rendes oktatásra vagy éppen nyugis családi háttérre de a tőlem telhető legtöbbet próbáltam kihozni abból, hogy ne legyek egy butus kislány...
-Kop-kop. - zökkent ki egy hang mire hirtelen fordultam egyet annyira hogy majdnem elbotlottam.- Jaj ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni.- torpan meg Gina.- Kopogtam egyébként, kétszer is.- kuncog fel kínosan és füle mögé tűri előre eső hajtincsét. Annyira érdekes. Nagyon hasonlit édesanyjára de közben mégis a teljes ellentéte. Szőke haja a válláig ér, barna szemei pedig kedvesen csillognak anyja sötétkék iriszei helyett. Csinos, nagyon is. Irigyelem C kosaras melleit a vékony derekával együtt. Magamat se tartom vaskosnak de magasségomhoz képest azért nem vagyok olyan vékony mint egy model. Csinos vagyok de azért van mit rajtam fogni, na persze nem pont a melleim azok.
- Oh, nem semmi baj.- szedem össze magam és idegességembe körbe körbe nézelődök a szobában. - Igazából csak nagyon elgondolkoztam a holnapi nappal kapcsolatban.
-Izgulsz?- kap hirtelen a szavamba így magára vonva a tekintetem. Értetlenül nézek rá.- Mármint az iskola miatt.- tesz egy lépést előre mire automatikusan én hátra lépek. Észre vette az idegességem ezért inkább vissza is lépett az ajtóhoz és választ nem kapva tereli is a témát. - Igazából szólni szerettem volna, hogy kész a vacsora esetleg ha már éhes vagy... akkor szívesen látunk lent.
-Oh köszönöm. De nem igazán van étvágyam.- Hát én csak azt gondolom, hogy ha az összes ördögfajzat a szobájában lesz akkor én is lemegyek eggyet vacsorázni.
-Ahogy gondolod. - fordul meg és kilép az ajtón de mielőtt bezárná maga után visszafordul és egy kedves mosolyt ejt felém.-Tudod nem mind vagyunk ám szörnyek. Lehet, hogy ezt mutatják de csak addig még nem ismertek ki. - Gina nagyon kedves. Igazából eléggé kedvelem de sajnos nem bízok benne sem... ezért erre a kijelentésére nem igazán tudtam mit mondjak "hé a tesód enyhén szexuális kijelentéseket tett felém erőszakosan anélkül hogy én szerettem volna majd ágyékon rúgtam". Na igen, ezt nem mondhattam így inkább csak kínosan mosolyogtam mire ő inkább el is tűnt.

❁❁❁

Egy órával később lassan ki nézek az ajtómon, és sehol senki. Semmi zaj, semmi veszély, így elindulok le a lépcsőn a konyhába és megnézem, hogy mit találni az óriási konyhában. Hatalmas csillár, és a teraszra nyíló ajtó ahol már csak sötétség szűrődik be a kertet megvilágító lámpákon kívül. Márvány csempe borítja be a padlózatot ami a pulttal egyszínű. Egy gigantikus asztal is itt virít ami tíz szék ölel körbe. Fekete fa szekrények a pult fölött, szépen sorban. A hűtő és a sütő a szekrények színével egyeznek meg. Apropó sütő. Ahogy elnézem ott van egy kis tepsi letakarva. Kiemelem és alánézek. Sült pulyka, krumplipürével és zöldségekkel. Le sem ülök csak a pultnál egy pár falatot eszem.
Az ízek összekeverednek a számban. Nem tudom ki csinálta de isteni finom. Annyira tökéletes fűszerezés. Nem ettem még ilyen jót. Többet is eszek a kelleténél, hisz alig bírom megállni, hogy ne faljam. Végül miután végeztem egy joghurttal indulok fel a szobámba.  Éppen nyílik a mellettem lévő ajtó amikor a lépcső tetejére érek. Gyorsan beszaladok a szobámba de az ajtóm résnyire nyitva hagyom, így a sötét szobába elbújva mindent látok. Ez Reed szobája, de Beka lép ki rajta feldultan. Még csak nem is pizsama van rajta hanem farmer és ing, a haja kissé kócos. Idegesen trappol a szobája felé majd jó hangosan becsapja maga után.
Ez... furcsa volt. Vagy ez lenne a normális? Biztos csak én nem tudom mire vélni a hisztérikus megnyilvánulását.
Elkönyvelem magamban hogy ebben a családban mindig is lesznek furcsa dolgok, így ellépek az ajtótól de mielőtt bezárnám újjabb ajtónyitásra leszek figyelmes. Egy fekete trikóban és melegítőnadrágban szambázik ki az ajtaja mögül ő.
A reggeli után nem beszéltünk, nem is találkoztunk. Nekem azzal mindent elmondott ahogy beszélt velem.
Megtür mert muszály. Ahogy mindenki ebben a házban.
Szerintem egy szemét láda akinek nincs szíve, de amikor a konyhában végig néztem rajta, és a csúnya sebeken a testén, egy pillanatra mégis... mintha...
Hirtelen kopogás szakítja félbe a fejemben cikázó gondolatokat. Nem vette észre hogy az ajtó résnyire nyitva így amilyen gyorsan csak tudok elhúzódok a nyílástól mielőtt észre venné, hogy kukkoltam.
-Ki az?-szólalok fel erőtlenül. Tudom hogy ő az, de olyan gyorsan vágtam rá, hogy még gondolkozni se volt időm.
-Reed!-mondja fáradtan, de mégis normálisan. Erre ödszekapom magam, és érzelem mentes arccal kitárom az ajtót teljesen. A fiú csak a szemeimet nézi, én viszont jó alaposan végig mérem mire nagyot sóhajtva belekezd a mondani valójába.-A reggeli után Henry bent volt nálad...- elképedve nézek rá. Düh és csalódás szikrája lobban bennem. - Tudod én...- erre a szavába vágok.
-Te kérted hogy csinálja azt amit csinált?!-hül meg az ereimben a vér. A fiú meglepődik és a pupillái azonnal akkorák lesznek mint egy cseresznye.
-Miért? Hozzád nyúlt?-szorul ökölbe a keze. Amikor észre veszi hogy azt nézem azzal a lendülettel a háta mögé is rejti és feszülten mered rám.-Válaszolj!- halkan de erőszakosan szűri ki a szavakat fogai közül.
- Nem!-mondom ijedten majd összeszedem magam és most hangosabban beszélek.- Vagyis... nem. Csak rám akart ijeszteni! De engem nem ebből a fából faragtak úgyhogy bekaphatjátok mindannyian! -csapom rá az ajtót, de ő kitámasztja azt a lábával, majd beljebb löki azt és még mielőtt a szekrényemnek csapódik az ajtó elkapja, hogy ne csapjon zajt. Mind eközben hajmeresztően mered rám mint aki azonnal meg tudna folytani egy kanál vízben.
-Azért jöttem hogy megkérdezzem, jól vagy-e nem azért hogy hisztérikázz!
-Úgy mondod mintha érdekelne!-vágom oda nem túl kedvesen.
Ideges vagyok.
Fàradt.
És főleg nincs most ehhez kedvem!
-Engem nem-nevet fel cinikusan-, csak nem akarom, hogy bármelyik fivérem olyat tegyen amit később megbánna!- mosolyog rám mindent tudóan. A parasztja. Dühösen elkiáltanám magamat és melegebb éghajlatra küldeném, de csak egy kedves mosolyt erőltetve az arcomra, válaszolok frappánsan vissza.
-Félted az öcsikéd nehogy nemibeteg legyen?- Reed fáradtan megforgatja a szemeit majd ellöki magát az ajtótól.
-Nem tudom mire fáj a fogad de nem kapod meg Rose!-próbál kiismerni. Várja, hogy elszólom magam az itt létem valódi okáról de igazából nem tudok neki semmit mondani. Nincsen hátsó szándékom, se kedvem a civakodáshoz.
-A boldog, és bonyodalom mentes életre... arra fáj már a fogam, és nem érdekel, hogy te, a fiúk meg az önelégült húgod mit akar. Nem izgat Reed! Csak élni akarok, és leérettségizni. Hidd el, ha annyira egy pénzéhes picsa lennék mint aminek elképzelsz, akkor nem próbálnék meg a "rém rendes család" egy újabb kis tagja lenni.-zúdúl ki belőlem minden a fiúra. Teljesen nyugodt hangnemben mondtam el neki mindent, csak mégis valahol dühösen. Reed egy pillanatra sem mutat semmi döbbenetet az arcán, csak elismerően bólint, és az ajkaiba harapva lágy mosolyt ejt. Nem tudom mire venni a reakcióját, főleg mikor egyre közelebb hajol, egyenesen a fülemig.
-Nem bízok benned.-suttogja majd mikor megint megtekinthetem a penge éles arcélekkel ellátott tökéletes arcát, csalódottan veszem észre, hogy újra egy arckifejezéstelen Reed bámul vissza rám, mint pár másodperccel ezelőtt. Tehát mindegy mit mondok, én leszek a rossz.
-Majd meglátod, hogy nem vagyok az ellenséged.- próbákozok tovább bár tudom hogy teljesen értelmetlen csak mégis... Nem vágyom a befogadásukra csak arra, hogy ne cseszegessenek.
-Te meg inkább zárd kulcsra az ajtód!-mondja halál komolyan, majd hátat fordítva távozik a szobájába. Nem gondolkozok. Azonnal úgy cselekszek ahogy mondta... nem akarok meglepetés vendéget...

❁❁❁

Reggel az ébresztőm pontosan 6 óra 20 perckor szólal meg amire azonnal felkelek. Nem aludtam sokat. A második éjszakám itt és még mindig nem érzem otthonosan magam.
Nehezen de kikúszok az ágyból egyenesen a fürdőmig. Nyúzott tekintet bámul vissza rám a tükörből miközben a fogamat mosom. Olyan minta sírtam volna. Dió nagyságúra vannak dagadva a szemeim és borzalmas vöröses feketés karikák ékeskednek a szemem alatt. Fogmosás után a kis piperés szekrénybe kutakodok... itt tényleg mindent megtalálni az arckrémektől a gyantáig mindent.
Valami korrektor félét matatok amivel kicsit eltüntetem a sötét foltokat aztán egy fekete szempillaspirált előkapva, gyorsan végig fésülöm vele sűrű pilláimat. Nincs is szükségem nagyon másra hála a génjeimnek, ami mint kiderült arany vérből származnak...
Nem tudom mit hordanak a gazdagok iskolába de én hű maradok magamhoz és a farmernél maradok tornacipővel meg trikóval. Éppen táskák között  kutatok a "táskás szekrény"-ben de itt csak retikülök meg csicsás pláza táskák és színes minden féle márkás "bohóc kellékek" vannak. Pff. Nagy szerencsémre leghátul találok egy elfogadható kék színű converse hátizsákot. Mégegyszer körbenézek a szobámban mindent elraktam-e amire szükségem lehet aztán kifordulok az ajtómon.
Amint kilépek Hugo szemei nevetve mérnek végig, Josh-é val együtt. Utánuk Henry lép ki az ajtón fáradtan, utána pedig Reed már gyógyultabb fejjel néz ki az ajtón aki dühösen mér végig... ez mikor nem gurul dühbe?
Nem értem... A fiúkon sincs egyenruha, bár mégis elegánsabbak, de nem tudok ezzel tovább foglalatoskodni mert Rebeka szambázik el mellettem engem meglökve amire csak egy ideges mosollyal válaszolok.
-Oh neharagudj! Nem vettelek észre!-tetteti mintha láthatatlan lennék. A lány flitteres szoknyát visel fekete hozzá simuló spagettipántos trikóval amin egy csinos bordó blézer ékeskedik, ugyancsak egy olyan színű a térdig érő csizmával.
Aha... már értem az öltözködésem hibáit bár ez nem azt jelenti hogy változtatok is rajtuk.
-Ah semmi gond!- dobom vissza a vállamra a táskám amit levert. A fiúk feszülten figyelnek minket de egyikük sem mer közbe avatkozni.
- Már hozzá szoktam a béna emberekhez.- mosolygok édesen. Josh és Henry felkacagnak, Hugo próbálja visszatartani, a belőle kiszűrődő köhögés alapján, Reed pedig csak a szemeit forgatja. Mielőtt a lány bármit is mondhatna Gina jelenik meg hasonlóan elegáns öltözetben mint testvére csak rajta bőrnadrág van bokacsizmával és semmi blézer.
-Elég lesz Beka! Menjünk!-mondja halkan, majd le indul a lépcsőn. Rebeka egy lépést tesz felém majd halkan suttogja, hogy csak én halljam.
-Még nem végeztünk!-azzal hátat fordít nekem és hátra dobja hosszú szőke haját mintha a kifutón dobogna, úgy megy le a lépcsőn, a fiúk pedig utána liba sorba kivéve Reedet aki egy pillanat erejéig tetőtől talpig, vesétől tüdőig át tanulmányoz majd egy apró rezzenés a szája sarkában arra enged következtetni, hogy mosolyogni akar de Josh szól oda neki.
-Reed elkésünk!- a fiú a szemeimbe néz. Semmi érzelem nincs már az arcán. Egy szó nélkül indul a testvérei után. Én pedig az össze-vissza dobbanó szívem nyugtatásával indulok utánuk.
Jo vár minket a halban.
-Gyerekek! Szeretném ha segítenétek beilleszkedni Rosenak, és ha kedvesek lennétek!-nyomatékosítva az utolsó szavait Reedre és Rebekára mered figyelmeztetőn akik drámaian felsóhajtanak. -Nagyszerű! Mivel nem tudtam lemondani a megbeszéléseim ezért sajnos nem tudlak elkislrni Rose.- néz rám elnézést kérő mosollyal, majd hirtelen vissza fordul a gyerekeihez és összecsapja a két tenyerét.- Tehát ki viszi ma iskolába?-teszi fel a nagy kérdést.
-Oh Jo... szerintem nem szükséges...-kezdek bele de a nő csendre int és továbbra is várja a választ.
-Bocsi anya!-ezt a szót úgy ejti ki Rebeka mint aki undorodik.-De mi tele vagyunk Ginaval!-mondja a lány, és elindul ki az ajtón kishúgával a nyomában aki kifelé menet egy bocsit suttog el nekem.
-Majd én!-szólal fel vidáman Henry amire a szívem zakatolni kezd megint, de most az ijedtségtől. Reed érzelem mentes arca hirtelen sápadt lesz majd megrándul és szemei is vérben forognak öccse kijelentésétől, de Henry mitsem törődik ezzel és mosolyogva várja a válaszom, de hangom valamiért sehol sem találom.
-Inkább én! Hisz neked edzés előtt dolgod lesz, nem Henry?!- a fiú lassan fordul testvére felé. Henry kiváncsian néz miütött Reed-be de csak nagyot nyelve bólint és elindul az ajtó felé. Josh furán méreget minket de nem kommentálja testvérei viselkedését és Hugo-val együtt kisétálnak az ajtón.
-Akkor legyen szép napotok!-mondja Jo, majd egy puszit ad Reed arcára aki ellazul ettől és kedves mosollyal búcsúzik a nőtől. Talán mégis le lehet csillapítania valakinek a nagy fenevadat. Ezek a srácok is sokat vesztettek az életükben mégis úgy szeretik ezt a nőt mint saját anyjukat. Erre a gondolatra elágyulva, mosollyal nézem végig őket még Reed ki nem zökkent, azzal hogy induljunk.

❁❁❁

Már vagy öt perce kocsikázunk síri csendben. Reed a kanyaroknál fordul csak felém de, azt is csak, hogy körbe nézzen, eközben érzem a tekintetét magamon. A hideg futkos a hátamon ha belegondolok, hogy itt ül mellettem. Nagyon kimért és tárgyilagos, egy árva szót se szóltunk még egymáshoz.
Egy darabig néztem, ahogy elmélkedik vezetés közben de most csak az ablakon bambulok ki, és nézem, ahogy még a szeptember, nyárként tündököl. Mindenhol virágok, élénk zöld gyep és langyos kellemes levegő. Bármennyire is próbálok a tájra vagy akármi másra koncentrálni csak a fiú jár az eszemben, az hogy itt ül mellettem, az ahogy tegnap veszekedtünk és az, hogy ezek ellenére is furán biztonságban érzem magam mellette.
Hirtelen felindulásból én töröm meg a nagy csendet.
-Miért hoztál el?-kérdezem továbbra is kifelé bámulva de, mivel nem ad választ rá nézek. A fiú elfehéredett ujjakkal szorítja a terepjáró kormányát de válaszra nem méltat.
-Ha megszólalsz abba nem fogsz belehalni.-de erre se kapok semmi választ se reakciót. Sóhajtva adom fel és újra a gyönyörű tájat nézem mikor egy hatalmas épület jelenik meg. Olyan érzésem támad, mintha a Roxfortban lennék. Esküszöm, hogy ahhoz tudnám hasonlítani nagyságra. Na persze azért kissé modern kinézettel de hasonló. Óriás keretes üveg ablakok minden oldalon. Az iskola fala kék kívülről. Királykék.
A tető téri termek nagy részébe belátni a sok üvegtől. Néhol az egyszerű barnacseréptetőt szintén üveg tetőrész váltja fel.
Sajnos több mindent nem tudok megfigyelni mert folyamatosan haladunk de biztos vagyok benne hogy lesz időm bebarangolni az egész iskolát.
Ha jól tudom, amit Gina mesélt az egyik fele egyetemként működik, szóval szinte egy kampuszra járok gimibe. Elég érdekes hangzik.
Ahogy bekanyarodunk az utcába egy csomó diákot látok ahogy beszélgetnek, a füvön ücsörögnek vagy a padokon reggeliznek és egy hatalmas nyitott medencét ahol most éppen fiúk edzenek.
Amikor Reed leparkol már menekülnék is de lezárja a kocsit. Bele törődök a sorsomba és próbálom ideges szívverésem lenyugtatni, ahogy rá emelem barna őzike szemeim az ő sötét szempárjaira.
-Azért mert egyikkőjükben sem bízok!-jelenti ki a korábbi kérdésemre válaszolva. Értetlenül nézek végig a fáradt fiún, de akkor sem engedi, hogy megtörtnek lássam akár mennyire is tudom hogy az. Főleg a rajta ékeskedő sebek engedik meg nekem, hogy ezt gondoljam.
-Te senkiben sem bízol!- erre a megszólalásomra hirtelen rám néz. Rémisztő, mint mindig de a szemei nyugodtságot sugallnak. Lehet, hogy csak én veszem észre a pitypangok között az ibolyát de akkor is, engem nem megijeszt, nekem teljesen valami mást sugall.
-Talán meg van rá az okom. Benned nem bízok, mert nem ismerlek, bennük meg nem bízok, mert túlzottan ismerem őket.
-Nem mondtam, hogy nem értelek meg. Én sem bízom senkiben.- jelentettem ki egyszerűen.
-Kérlek kímélj meg a lelkizéstől.- bunkózik tovább amire felkapom a vizet.
-Akkor baszódj meg jó?-mosolyogtam rá teli szájjal.
-Köszönöm a jó kívánságaid Rosie.-kacag fel egyet kissé cinikusan. Rosie... hmmm ez olyan jól hangzik az ő.... nem Rose! Fejezd be. Kelj fel!
-A nevem Rose, és ha most megbocsáltasz.- nyúlok a kézifék melletti kis gombhoz amivel szabadulást nyerek az autóból. Amint kilépek rajta és visszanézek az autóba Reed hideg tekintete járja át az arcom ismételten.
-Figyelj oda Rose.-kezd bele.- A házban Rebeka a főnök, ez a suliban is így van főleg, hogy ez az utolsó éve és nem hagy semmit a véletlenre! Ha jót akarsz magadnak, kerüld el, húzd meg magad, és senkiben se bízz.- összeráncolt szemöldökkel méregetem.
-Ohh szóval mégis kapok egy kis segítséget?!- mosolyodok el kajánul, mire a fiú ajka szélei is megremegnek de nem enged a mosolyának és komor marad. Nem tudom, hogy csinálja.
-Csak vegyél vissza Wattson!-mondja szemét stílusba majd bevágja az utánam nyitva hagyott ajtót, én meg teljesen összezavarodva figyelem ahogy elhajt a franc se tudja hova, rám pedig rengeteg szem szegődik. Talán eddig is engem bámult mindenki, de csak most tudatosul bennem, hogy már teljesen egyedül ácsorgok a parkolóban mint valami kidobott kiskutya...
Egyedül vagyok és a gyomrom liftezik fel le az izgalomtól, és a rémülettől de próbálok nem engedek neki. Felszegett állal vonulok be az iskolába. Belépek az óriási kapun. Ismét sokan figyelnek fel rám, egy-két susmus is megy, amivel próbálok nem foglalkozni, de természetesen mindent értek belőle, és az egész olyan borzalmasnak hat, hogy hányingerem lesz.

Reed O'Conelle autójából szált ki.

Itt az új kis házikedvence az O'Conelle-eknek.

Azt hallottam, hogy már Henry és Reed ágyát is megjárta.

Az utolsó mondat hallatán megrökönyödve veszem elő a papírt a táskámból, hogy kétségbe esetten keressem a szekrényem. A Keleti szárnyba találtam meg, azthiszem a végzősök termei mellett.
A kódja 216-899. Amint ezt beütöm, és kinyillik rengeteg könyv fogad, rajtuk egy cetlivel.

Isten hozta az Intézményünkben Rose Wattson!

Szóval akkor ezek a könyveim. Az órarend szerint biológiám, természetem, természet biológiám, matematikám és irodalmam lesz ma. Az nem is sok. Kiválogatom a könyveket, majd elindulok a megadott terem felé de, csengetésre veszem észre, hogy nem jó fele mentem. Sietek az ellenkező irányba, hátha még oda érek, de az út közben egy beszélgetés csípek el az egyik terem ajtajából és mivel borzalmasan felkeltette az érdeklődésem így gyorsan a szekrények mögé bújva, hallgatom az ismerős hangokat.
-Azt mondtam, hogy te hozd el, ne pedig az a barom! Így beszéltük meg!-Rebeka...
-Figyelj Beka lehet hogy Reed jobban rá rémített mint nekem kellett volna!-mondja idegesen Henry.
-Az az idióta még csak csúnyán sem fog ránézni .- csak hiszed, nézett ő már csúnyán ma rám... ennél csúnyábban nem tud, ugye?- Tegnap megmondta hogy ebben az ügyben mossa kezeit- mosolyodik el csalódottan-, de nem számít, majd te segítesz mindenben, különben neked ebből nem sül ki semmi jó!-fenyegeti meg a lány, mire Henry fujtatva elindul az ellenkező irányba mint ahol elbújtam.
A szívem ezerrel dübörög a hallott információktól. Reed tényleg nem akar bántani? Vagy csak nincs kedve, hogy Rebeka csicskája legyen?
És Rebeka mi a faszért nem tud békén hagyni?
Egy biztos, mégpedig hogy Beka küldte Henryt a szobámba.