Hajnali egy óra hogy haza érek. Véresen, fáradtan, kissé ittasan de persze még az eső is eleredt szóval ázottan is. Semmire nem vágyok most jobban mint egy forró fürdőre de ehelyett a kíváncsi Gina-t kapom meg ahogy tátott szájjal bámul végig a megtört külsőmön.
-Reed... úristen! Mi a fenét műveltél?-rohan gyorsan felém majd apró karjaival körbefon. Kicsit fel szisszenek a bordámba nyilalló fájdalom miatt és óvatosan eltolom a langyos testét magamtól.
-Ha már szét vagyok verve akkor csak is a nagy szám miatt lehetett igaz?-próbálok elmosolyodni alig láthatóan de az is fáj. A lánynak könnyek gyűlnek a szemeibe amit óvatosan letörlök de mikor jobban meglátja az arcomat a lámpa fényében, még nagyobbra nyílnak szemei a döbbenettől és a lélegzete is elakad. A sírás jobban átjárja és újra megbombáz egy hatalmas öleléssel, miközben a kis teste fel-s le zakatolt a sírástól.-Nyugodj meg kérlek!- adok a leheletnyi puszit a homlokára majd megint eltolom.
-Le kéne állnod hogy mindenkit helyre akarsz tenni!-néz végig rajtam kételkedve. Csak megfogom a szőke haját és elsimítom a szeméből.-Reed...-kezdi el de nem engedem hogy folytassa. Ma este már nem.
-Igyál egy teát, nyugodj meg és Jo-nak meg a többieknek egy szót se Gina!- hagyom ott végleg az éjjel homályában az apró lányt aki még teljesen most se tudja mit is tettem hogy így festek. Nem is baj...
A forró fürdőt azonnal megengedem ahogy a szobámban lévő fürdőszobába kerülök. A gőz szétterjed a helyiségben én pedig elkezdek levetkőzni. A fehér ingem már inkább szürke, kisebb-nagyobb vörös foltokkal. —hogy fogom én ezt kiszedni belőle...
Majdnem minden mozdulatom fájdalommal jár ahogy leveszem az összes göncöm.
A tükörben egy magányos, és megviselt srác néz vissza rám. Annyira üres a tekintetem, hogy megijedek saját magamtól. Ennyi idő után se tudok mit kezdeni magammal. Nem tudok megbocsáltani magamnak, és nem is fogok. Nem vagyok rá méltó. A hasamon ékeskedő sebre irányulnak az újjaim amik mindig is emlékeztetni fognak arra, hogy ki vagyok és mit tettem.
Egy sóhaj után óvatosan beleülök a forró vízzel teli kádba ahol egy-két helyen azonnal rózsaszínessé válik a még friss sebeimből kiszivárgó vér miatt.
Már nem fájnak.
Már nem érzek semmit.
Csak ellazulok és lemosom magamról a ma történteket. Azokat a barna szempárokat, és minden egyebet.

❁❁❁

Melegítőmben caflatok ki a sötét szobába ahol az ágyamon Rebeka fogad.
Csak felkapcsolom a lámpát majd leülök az íróasztalomhoz vele szembe fordulva. A lány megrökönyödik azon amit lát. Hideg szemeit végig vezeti minden egyes fedetlen porcikámon, ahol csak sebet lát.
-Akartam kérdezni mi volt a buliban miután elmentünk Hugoval de ahogy elnézlek, tudom a választ!-komorodik el és méreg csillog a szemében.
-Ha látnád hogy néz ki Tom! Huh.- mosolyodom el fancsalian.- A srácot a mentők vitték el!
-Nem kéne mindenkit kiütni, mert azthiszed neked van igazad.
-Nem én kezdtem.-mondom unottan, a lány csak sóhajt majd pár perc néma csend után témát vált.
-Mi a véleményed erről a kis penész virágról a szomszédban?-kérdezi undorodva de a szemeiben bizonytalanság csillog. Akár mit is mutat, furcsa módon kétségbe esett, és irigy.
-Nem igazán zaklat az itt léte. Amíg nem avatkozik az ügyeimbe addig Jo egy egész árva házat csinálhat ebből a helyből.-tárom szét a kezem mintha nem érdekelne.
-Ez a csaj a családom egyik utolsó rokona anyám felől, és ő pedig egész Amerikát nagyítóval kutatta utána.-magyarázza fáradtan, de a szeme lángol a dühtől.
-Látom féltékeny vagy.-kacsintok rá, tudván, ezzel jobban feldühítem, de megéri látni ezt a kétségbe esett, gyilkos pillantását. Miután jól kinevetem magam grimaszain, meghülve veszem észre, hogy hirtelen már nem is az ágyon trónol, hanem előttem áll azzal a 170 centijével, és hosszú, csontos ujjai a melegítőm szegélyét kapargatják. Apró sóhaj hagyja el a számat, amit győztes mosollyal díjaz, majd folytatja a kis történetét, engem tovább kínozva.
-A bácsikám vagyona amit a nagyszüleim egy bankba tettek kamatozni, anyámé lett a haláluk után. De mivel itt van ő így anya fellebez a vagyont illetően azzal hogy az legyen az övé! Így minden örökség kútba vész és az utca lányé lesz.
-Van elég pénzünk! Most pár millió tényleg mit érdekel?
-Miliárd! -vág közbe.-Az a pénz igazából Gina-é és az enyém. És az én bele egyezésem nélkül vette el.-aggódva enged el majd járkálni kezd, lassan engem is feldühítve.
-Miért ilyen fontos ez neked, hisz ha egy olyan kis pénzéhes szuka ahogy mondtad akkor adj neki egy kis morzsát majd hessegesd el.- teszek egy kísérletet hátha megenyhül végre és eltűnik már a szobámból.
-Mert ez nem így működik! -rivall rám.- Egy kis ízelítő kell neki, hogy még csak véletlen se akarjon soha többet vissza jönni.- mosolya ördögi, és a hideg is kiráz tőle.
-Még mindig nem értem mit akarsz tőlem.- fürkészem a sötétben is csillogó arcát, összeszűkült szemekkel.
-El akarom őt tüntetni a közelünkből. És te segíteni fogsz bármi áron.- oly elszántnak hat amit mond de nem tudom megállni hogy ne nevessek rajta. Kisebb bajom is nagyobb mint kamasz tinik fenyegetése meg ijesztgetése.
-Na jó harcos hercegnő!- emelem meg a hangom a kelleténél jobban de nem tehetek róla, egyszerűen feldühít.- Nem tudom mi ez nálad, de szerintem egy jó pszichológus csodákra képes.
-Nem vicceltem!- méreget csúnyán miközben próbálom kitessékelni.
-Ahogy én sem.-nyitom ki neki az ajtót egy bárgyú mosollyal az arcomon.- Nem segítek most ebben. Jobb dolgom is van mint más életének a tönkretétele. - hitetlenkedve mered a szemeimbe és egy gonosz mégis furcsálló mosollyal kezd bele a mondanivalójába.
-Te totálisan magadnak akarod a csajt igaz? Mióta megérkezett csak az jár az eszedben, hogy fekteted majd meg.- szem forgatva gondolkozom azon, hogy erre mégis mit mondhatnék, neki úgyis mindegy, ha már valamit elképzelt a fejében annak úgy kell lenni... szerinte ugye bár. De nem tagadom... azért egyszer-kétszer eszembe jutott ma Rose...
-Egyszerűen nem vagyok kíváncsi a hülyeségeidre. Nem a bébi csőszöd vagyok.- vágom oda durvábban a kelleténél, amire csak szem forgatva felkuncog.
-Még nem végeztünk.- dob egy csókot nekem a levegőbe én meg próbálok úgy tenni mintha észre se vettem volna.
-Jó éjt Beka.-rácsapom az ajtót, és a lámpámat lekapcsolva az ágyamba simulva, alvásra bírom magam.

❁❁❁

Reggel még jobban fáj mindenem. Az arcomon a karcolások már elkezdtek sebbekké alakulni. Az eddig csak fájó részek már élénken látszódnak, a kékes szám sarka és a bal szemem körüli karika. Nem túl csendesen lecaflatok a konyhába valami reggeliért, persze ilyenkor még mindenki alszik, de azért remélem nem kel fel senki a hangoskodásomra. Leveszek egy tálat meg müzlit a szekrényből majd feltúrom a hűtőt tejért. Mikor bezárom az ajtót Rose ül az asztalnál és meredten bambul maga elé.—észre se vettem, hogy itt van.
A hangommal zökkentem ki mire ijedten összerezzen, s azonnal rám kapja a fejét.
-Te meg hogy kerülsz ide?-bunkózok. Morcos vagyok, elgyepált és fáradt, most pedig, hogy itt van Rose, azon agyalok, amit Beka mondott a kis borsó-hercegnőről.
A válaszát meg nem várva fordulok a pulthoz és összeöntöm a tejet meg a műzlit.
-Reggelizni jöttem le. Csak úgy mint te.-mondja egyhangúan. Mellém sétál és elvesz egy almát a melettem lévő gyümölcskosárból. Egy pillanatra nézek csak az ideges lányra aki olyan gyorsan húzódik is el a közelemből amennyire csak tud.
Okos.
Nem tudom hogy a sebeim miatt vagy alapból parázik tőlem, de mintha a fejembe látna már hangzik is el a következő kérdése.
-Mit történt veled?- kérdezi félénken de magabiztosság csillog a szemében amikor megfordulok és rá nézek.
-Tetszik mi? -nézek rá csábosan egy gonosz vigyor kíséretében, de ő csak elém sétál. Nem gondoltam, hogy ennyire bátor lesz. Döbbenten nyelek egy nagyobbat de nem mozdulok. Nem is tudom mit várok. A lány a mellkaom tanulmányozza, követi a trikó vonalait a szemével majd az arcomon lévő hegekegre pislog, utána pedig mélyen a szemembe néz és elereszt egy fancsali mosolyt amiben együtt érzés csillog. Egy fekete rövidnadrág és fehér trikó van rajta, plusz egy lyukacsos kötött pulóvert visel ami hosszabb mint a nadrág... hála az égnek. Vagy inkább sajnos...
Ahogy az arcát nézem... a szivem is gyorsabban ver. Még én ilyedek meg tőle vagy mi?! Olyan nincs...
-Láttam már durvábbat.-Egy pillanatra lebambultam talán ámulattal figyeltem a lányt de egy képzeletbeli pofontól hamar felkeltem és újra haragosan bámulok rá majd arrébb tolva az utamból a kertbe indulok.
-De tényleg! Mi történt veled?- nyomban megállok az ajtóban és a vállam fölött nézve őt, választ is kap.
-Semmi közöd hozzá! - sétálok ki a kerti asztalhoz és élvezem ahogy a korai nap beterít. Meleg van ahhoz képest hogy éjjel esett. Mélyet sóhajtok és azon gondolkozom hogy miért vagyok így beindulva. Szét vet az ideg, és a gatyám is feszül odalent. Nem értem miét van most ennyire hatással rám egyetlen érintés is amit a lány irányába tettem az imént, csakhogy elférjek tőle. Rebeka azt mondta hogy egy pénzéhes liba, de nem tudom mit lehet már neki elhinni. Semmit, amég a saját szemeddel nem látod.- mondja egy belső hang. Amikor tegnap megláttam, olyan ártatlannak tűnt. Olyan ártatlannak mint Rebeka az elején. De a kettőjük közötti különbség az-az hogy még Rose-nak semmi gonoszság nem csillog a szemeiben, Rebeka-nak már az ártatlan bárány pofiján is ott vírított az a két csillagként tündöklő kék szem, amiben minden fájdalom és gonosz dolog már akkor is benne volt. Rose más mint azt Beka mondja. Nagyon rég volt már a közelemben ilyen jóság. Mindig mindent elrontok ami jó...
Inkább folytatom a reggelim és nem sakkozok ezen tovább. Minden nyugodt, és élvezem a reggelim mire valami zajt hallok bentről... mintha dulakodás lenne.