–Jövő héten? De hiszen csak alig egy hete zárták be, ez meg hogyan lehetséges? – Kérdezte
–Nem tudom, én sem számítottam arra, hogy ez ilyen gyors lesz – Feleltem
–Úgy látszik az ő oldalukon áll a szerencse, még két hétig sem tartják bent azok után, amit tett – Sóhajtott fel

»Másnap«

Ma Hyunwoo elhívott engem találkozni, viszont Matthew is el akart kísérni azzal az indokkal, hogy rossz előérzete van, és mivel nem tudtam őt megnyugtatni azzal, hogy nem fog semmi baj sem történni ő is velem jött. Valahogy így történt az, hogy jelenleg hárman ülünk egy kávézóban, amit Hyunwoo választott

–Mégis hogyan lehetséges az, hogy egy hónap helyett alig két hét múlva kiengedik őt? – Kérdeztem Hyunwootól
–Én sem tudom, nem mondják el az okát, ezt is csak véletlenül hallottam meg – Felelte
–Én megmondom őszintén, egy cseppet sem bízok benned – Szólalt meg Matthew – Végülis rokonok vagytok, és neked semmi hasznod nincs abból, ha nekünk segítesz, szóval biztos vagyok benne, hogy nem a jószándékod áll itt a háttérben – Mondta
–Matthew! – Szóltam rá, amire ő csak morogni kezdett

–Megértem, hogy nem bízol bennem, szóval nem haragszom érte – Mondta Hyunwoo
–Ha haragudnál sem érdekelne – Felelte Matthew, én pedig csak megcsíptem őt, ezzel jelezve, hogy legalább egy kicsit legyen kedvesebb – Szerelmem, hiába próbálkozol. Nem kedvelem őt, és még a te kedvedért sem leszek vele kedves – Mondta miközben elővette a telefonját, majd kiment, mivel közben hívta valaki

–Sajnálom Hyunwoo, most biztosan rossz kedvében van, viszont majd beszélek vele – Mondtam sóhajtva
–Ugyan, megértem a viselkedését – Felelte – Lehet, hogy ő előbb észrevette a dolgokat... – Mondta alig hallhatóan
–Huh? Miféle dolgokat? – Kérdeztem
–Nos...Ne értsd félre, eszemben sincs közétek állni, viszont én sosem gondoltam rád úgy, mint barát... Igazából már az első pillanattól fogva tetszel nekem - Mondta, én pedig hiába sejtettem ezt, eléggé meglepett a vallomásával

–Amint mondtam, nem szándékozom közétek állni, viszont ha te is szeretnéd...– Fogta meg az arcom, majd elkezdett közeledni felém, viszont én ellöktem őt magamtól
–Normális vagy? Méghogy nem áll szándékodban közénk állni, akkor ezzel mit akartál? – Kérdeztem – Igaza van Matthewnak, egy percig sem akartál igazából segíteni, igazából végig az volt a terved, hogy engem magadba bolondíts és Minjinek szabad útja legyen Matthew felé. De mit is vártam? Végülis testvérek vagytok – Mondtam, majd ezzel készültem volna elmenni
–Jiwoo várj, ez nem úgy van, ahogy azt gondolod – Kapott a csuklóm után

–Várj – Tettem a mellkasára a kezeim, ezzel megállítva őt, amire csak értetlenül nézett – Nekem ez nem megy, sajnálom – Sóhajtottam fel, majd felálltam a fiú mellől és készültem volna elmenni, viszont Haesoo megragadva a csuklóm visszahúzott

–Mit csinálsz? Ez fáj – Mondtam, közben pedig próbáltam kiszabadítani a csuklóm a szorításából
–Azt hiszed, hogy velem csak úgy játszadozhatsz? – Kérdezte mégjobban rászorítva a csuklómra
–Engedj el! – Emeltem fel a hangom, viszont ez őt cseppet sem hatotta meg

Fogalmam sincs, hogy miért ugrott be nekem hirtelen ez a rossz emlék, viszont a hatására eluralkodott rajtam a félelem. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt, a testem remegni kezdett, és a feszítő érzés a mellkasomban csak rontott a helyzeten

–Jiwoo! Mi a baj? – Kérdezte Matthew, akit észre sem vettem amikor visszajött – Mit csináltál vele? – Fordult Hyunwoo felé
–Semmit, egyszerűen csak rosszul lett – Mondta Hyunwoo
–Jólvan Jiwoo, nincs semmi baj, próbálj megnyugodni – Ölelt magához Matthew, majd a hátam kezdte simogatni, én pedig a fiú karjai között lassan elkezdtem lenyugodni

–Mivel zaklattad őt fel ennyire? – Kérdezte Matthew, majd indult volna Hyunwoo felé, viszont nem engedtem
–Matthew, haza akarok menni – Mondtam – Fáradt vagyok, és nem érzem jól magam – Tettem hozzá, a fiú pedig csak bólintott egy aprót, majd megfogta a kezem és velem együtt kisétált a helységből

[...]

–Hogy érzed magad? – Kérdezte Matthew miközben a hátam simogatta
–Mostmár jól vagyok, nem kell aggódnod – Feleltem
–Biztos? – Kérdezte – Fáradtnak tűnsz – Jegyezte meg
–Mert az is vagyok, viszont azon kívül nincs semmi bajom, mostmár jól vagyok – Mondtam
–Akkor jólvan – Puszilta meg a homlokam – Viszont van egy kérdésem, amire szeretném, ha őszintén válaszolnál – Simitott végig az arcomon
–Hallgatlak – Mondtam, bár sejtettem már, hogy mi lesz a kérdése
–Mivel zaklatott fel téged ennyire? – Kérdezte – És ne mond azt, hogy semmit sem tett, mert biztos vagyok benne, hogy nem a semmiért lett pánikrohamod – Mondta

–Nos, igazából ezt nem kell túlgondolni, csak utánam kapott amikor elakartam jönni, nekem pedig ekkor bevillant egy rossz emlék, és igazából az hatott rám így – Mondtam
–Jólvan, értem – Felelte – Viszont van egy olyan érzésem, hogy előtte is mondott vagy tett valami olyat, amivel felidegesített téged, máskülönben miért akartál volna csak úgy eljönni onnan? – Kérdezte
–Igazából kezdem én is azt érezni, hogy talán igazad van, és tényleg van valami hátsó szándéka – Feleltem
–Csinált valamit, igaz? – Kérdezte
–Van egy olyan érzésem, hogy közénk akar állni Minji miatt – Feleltem – Azt mondta, hogy már az első pillanattól fogva tetszem neki, viszont nem áll szándékában közénk állni, de utána közeledni kezdett felém, és ez az egész furcsa – Mondtam

–Talán csak félreértettem valamit, vagy tényleg igazad volt, nem tudom már, hogy mit gondoljak – Sóhajtottam fel – Ebbe az egészbe a fejem is belefájdult már – Mondtam
–Jólvan, inkább ne is törődj vele, már vége van ennek az egésznek – Puszilt a hajamba – Egyenlőre még elég zavaros a dolog, viszont a végén úgyis kitisztul majd minden, és akkor majd meglátjuk, hogy miféle ember ő. Viszont addig szerintem jobb lesz inkább távol maradni tőle – Mondta, én pedig csak bólintottam egy aprót

–Zavarhatunk? – Kérdezte Taehyung, aki épp ekkor nyitott be Daniellel együtt
–Mit akartok? – Kérdezte Matthew
–Nem tudom mennyire van kedved hozzá, viszont jó lenne, ha te is jönnél játszani, mivel Taehyunggal nem megyek sokra – Mondta Daniel miközben felmutatta a kezében lévő konzolt
–Nos, szerintem muszáj lesz beérned Taehyunggal, mert jelenleg nem szívesen hagyom magára Jiwoot – Felelte Matthew
–Én majd itt maradok Jiwooval, te meg menj velük, addig is csendben lesznek legalább, már fáj tőlük a fejem – Mondta a két fiú háta mögött álló Somin
–Menj csak nyugodtan, nincs semmi bajom – Mondtam
–Hallottad? Nincs neki nincs semmi baja, viszont nekem van, szóval most velünk jössz – Mondta Daniel, majd Taehyunggal együtt kivitték Matthewt, én pedig csak mosolyogva néztem utánuk

–Most, hogy ezek elmentek, beszéljünk egy kicsit – Mondta Somin miközben leült mellém – Mi történt ma pontosan? – Kérdezte
–Hosszú történet. Viszont röviden összefoglalva, bevallotta nekem, hogy szerelmes belém, viszont nem szándékozik közém és Matthew közé állni, hacsak én nem akarom azt, majd megpróbált megcsókolni, amin kiakadtam egy kicsit – Feleltem

–Nem tudom mit gondoljak róla. Lehetséges, hogy tényleg segíteni akar azért, mert szeret engem, viszont az is ott van a lehetőségek között, hogy csak hazudik és igazából megpróbált minket átverni miközben végig Minji javára játszott – Mondtam
–Figyelj, próbáljuk meg tiszta fejjel átgondolni a dolgokat és akkor majd talán megkapjuk mindenre a választ – Mondta

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝🏼