–Viszont ezt jelenleg nem teheted meg, szóval ideje lenne lenyugodnod – Mondta Matthew miközben magához ölelt – Viszont nem is értem, hogy miért vagy ennyire kiakadva, szerencsére rajtuk kívül senkinek sem esett baja, ráadásul egy jó ideig biztosan nem is fogsz velük találkozni, szóval most próbáld meg elnyomni a pszichopata éned – Tette hozzá

»Másnap«

–Mikor értél haza? És mit csinálsz itt kint ebben a hidegben? – Kérdezte Matthew, mivel jelenleg az erkélyen üldögélek egy kávé társaságában
–Csak nagyon fájt a fejem, ezért kijöttem a friss levegőre – Feleltem – Meg elgondolkodtam néhány dolgon – Mondtam
–Például? – Ült le mellém
–Nem lényeges, többek között értelmetlenség – Ráztam meg a fejem

–Na és sikerült megnyugodnod a tegnap óta? – Kérdezte
–Fogjuk rá. – Feleltem – Viszont ettől függetlenül még remélem, hogy odabent annyira fog szenvedni mindkettő, hogy utána már ne legyen kedvük ránk gondolni sem, mert tényleg elegem van már belőlük - Sóhajtottam fel

–Szerintem teljesen felesleges rajtuk gondolkodni. Megkapták a nekik járó büntetést és plusszban el is verted őket – Mondta - Lehet, hogy ez csak azért van, mert én semmit sem érzékeltem belőle, viszont engem egyáltalán nem érdekel ez a dolog. Youngmi amúgyis ott fog ülni pár évig, Minjit ismerve pedig tudom, hogy ő ezek után messziről kerülni fog minket. Legalábbis egy ideig biztosan – Tette hozzá

–Mindegy. Megint elkezdett fájni a fejem, szóval most inkább megyek lezuhanyzom, átöltözöm valami kényelmesebbe és lefekszem egy kicsit – Mondtam, majd ezzel felálltam és bementem a szobába, ahol kerestem elő pár kényelmes ruhát, majd el is indultam a fürdőszobába

Miután végeztem visszamentem a szobába és lefeküdtem, viszont egyáltalán nem tudtam aludni, mivel a fejfájásom folyamatosan erősödött.

–Mi a baj? – Kérdezte Matthew miközben mellém feküdt majd magához ölelt
–Nagyon fáj a fejem, már megint – Feleltem
–Ez azért van, mert folyton idegeskedsz, még olyan dolgok miatt is, amiért teljesen felesleges – Mondta – Neked amúgysem hiányozna a stressz, de te szereted kínozni magad – Jegyezte meg
–Kérlek, ne most kötekedj velem – Mondtam

[...]

–Itt meg mi történt? – Kérdeztem, mivel Taehyungot tetőtől talpig hercegnős matricák borították, és Somin továbbra is pakolgatta rá az említett dolgokat
–A nővéred úgy döntött, hogy neki ahhoz van kedve, hogy ezt csinálja – Felelte Taehyung
–És te ezt engeded? – Kérdezte Matthew
–Van más választásom? – Kérdezett vissza Taehyung

–Somin, elmegyógyintézetbe zárassalak? – Kérdeztem a lánytól
–Csak unatkozom, ezért nem fognak bezárni – Felelte az idősebb
–Azért, mert unatkozol tényleg nem zárnának be, de te pszichopata is vagy – Jegyezte meg Taehyung, amire Somin egy gyilkos pillantással ajándékozta meg a fiút

–Tudom, hogy vártatok, szóval megérkeztem – Jelentette be Daniel rögtön, ahogy megérkezett
–Én nem vártalak – Feleltem miközben leültem
–Ki mondta, hogy téged emberszámba vettelek? – Kérdezte a fiú
–Arcon rúgjalak? – Kérdeztem vissza
–Inkább fogd be a pofád – Felelte, majd leült mellénk, én pedig csak tarkón csaptam őt

–Most miért ütöttél meg? – Kérdezte
–Mert ahhoz volt kedvem – Feleltem – Sőt, ez még semmi ahhoz képest, amihez kedvem lenne – Tettem hozzá
–Egyszer befoglak záratni egy pszichiátriára – Mondta
–Rajta már ott sem tudnának segíteni – Felelte Matthew

–Te is kapni akarsz? – Kérdeztem Matthewtól
–Csak az őszintét mondtam – Vont vállat a fiú
–Ma este a kanapén alszol – Mondtam, a fiú pedig csak nevetve magához ölelt
–Ne duzzogj, te kis törpe – Puszilta meg a homlokam

–Ha befejeztétek a romantikát, vagy akármi is ez, akkor mit szólnátok ahhoz, hogyha elmennénk valahová? – Kérdezte Daniel - Amúgyis alig mozdultok ki itthonról – Mondta
–Mit tehetnénk? Allergiásak vagyunk a napfényre – Vont vállat Matthew, aki még mindig engem ölelt
–Azt el is hiszem, viszont lassan este van, szóval mozduljunk ki egy kicsit – Mondta Daniel

»Este«

Danielnek végül sikerült elrángatnia minket sétálni, szóval jelenleg szöul utcáin kóborolunk, és közben a három fiú szokásukhoz híven megint nem tud normálisan viselkedni.

–Taehyung, még a sima úton is összeesel? – Kérdezte a fiútól Somin, mivel Taehyung megbotlott a semmiben és majdnem orra esett
–Ehhez olyan tehetség kell, ami csak neki van meg – Mondta Matthew
–Megcsúsztam a jégen – Felelte Taehyung – Köcsögök vagytok velem – Morogta

–Ne hisztizz – Mondta Somin miközben oldalról átölelte a fiút
–Idétlen vagy – Jegyezte meg Daniel Taehyungot nézve, ezzel egyidőben pedig nekiütközött egy táblának – Basszus! – Kapott a fejéhez, mi pedig természetesen csak nevettünk rajta
–Jól vagy? – Kérdezte Haerin miközben nevetve vizsgálni kezdte a fiút 
–Megfájdult a fejem – Felelte Daniel
–Na látod? Így szólj be nekem ezentúl – Mondta Taehyung
–Elátkoztál, mi? – Kérdezte Daniel

–Na jólvan, üljetek le mielőtt valaki a sürgősségin köt ki – Mondtam miközben elindultam a közelben lévő lépcsősor felé, ahová le is ültem, a többiek pedig követték is a példám
–Amúgy emlékeztek amikor...– Kezdett volna mesélni valamit Matthew, viszont mivel nem figyelt a lába elé, megbotlott az egyik lépcsőfokban

–Valaki tényleg a sürgősségin fog kikötni. Mi van veletek ma este? – Kérdeztem nevetve – Jól vagy? – Sétáltam Matthew mellé
–Igen, csak megmutattam, hogy hogyan ne meséljetek történetet – Mondta a fiú
–Hát persze, pontosan ez történt – Feleltem továbbra is nevetve, majd megpusziltam a fiú arcát

–Szerintem inkább menjünk át hozzánk, mert így tényleg nem lesz jó vége a napnak – Mondta Daniel
–Szerintem meg ilyenkor már biztosan alszanak a szüleid, szóval inkább ne zavarjuk őket – Feleltem
–Nos, Jinho beteg, és mivel nagyon nyűgös és éjszakánként a láza is elég magas, anya minden este mellette virraszt. Szóval nem hiszem, hogy alszanak még ilyenkor – Vont vállat a fiú

–Akkor meg végképp nem lenne jó ötlet ilyenkor átmenni. Jinhonak és a szüleidnek is pihenniük kell – Szólalt meg Somin
–Viszont holnap biztosan meglátogatjuk Jinhot – Mondtam

[...]

–Kivel írkálsz? – Kérdeztem Matthewtól miközben lefeküdtem mellé
–Daniellel – Felelte
–Máris hiányzunk neki? – Kérdeztem
–Valami olyasmi, kitalálta, hogy holnap este menjünk el jégkorcsolyázni. – Mondta – Na jólvan, fáradt vagyok, szóval megyek és lezuhanyzom én is, aztán lefekszem aludni – Puszilta meg a homlokam, majd ezzel fel is kelt mellőlem nem sokkal később pedig a fürdőszobába ment

Amíg a fiú zuhanyzott én sikeresen elmerültem a gondolataimban, ami lefoglalt egy darabig.

–Jiwoo, várj – Kapta el a csuklóm Matthew
–Matthew, már becsengettek. Órán kéne lennünk – Mondtam
–Igen, viszont ott nem tehetjük meg ezt – Felelte miközben a falhoz szorított és megcsókolt, amit természetesen viszonoztam

–Jólvan, mostmár menjünk órára – Mondtam mosolyogva miután elváltunk, és csak ekkor vettem észre Minjit, aki a lépcső alján állva nézett minket, majd ezután beviharzott az osztályterembe

Így, hogy eszembe jutott a lány hirtelen késztetést éreztem arra, hogy meglátogassam őt. Lehet, hogy gonoszul hangzik ez, viszont úgy érzem, hogyha azt látom, hogy ő szenved, akkor talán lecsillapodnak bennem az érzelmek.

Gondolkodtam egy darabig azon, hogy ez mennyire jó ötlet, viszont végül arra jutottam, hogy holnap bemegyek és meglátogatom őt.

–Min gondolkodsz? – Kérdezte Matthew, akit észre sem vettem, amikor kijött a fürdőszobából
–Semmin, nem fontos – Mondtam
–Akkor meg aludjunk, késő van már – Mondta miközben lefeküdt mellém, majd magához ölelt – Jó éjszakát szépségem – Csókolt meg

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝🏻