–Hát jó, ha ennyire siettek – Kezdett el a táskájában keresgélni, amiből végül egy kisebb pisztolyt vett elő – Essünk túl rajta minél előbb – Szegezte egyenesen Haerinre a fegyvert, az említett lány szemei pedig minimum a kétszeresére nőttek, viszont én reakció nélkül figyeltem ezt, mivel azt hittem, hogy úgysem meri megtenni ezt Youngmi

–Vessünk véget a játéknak – Mondta Youngmi, majd egy lövést adott le
–Haerin! – Álltam a lány elé, így a golyó engem talált el

Matthew szemszöge:

[...]

Amint Haerin értesített minket arról, hogy mi történt Jiwooval természetesen amilyen gyorsan csak tudtunk, a kórházba siettünk, azóta pedig a várakozóban ülünk, mert sajnos nem tehetünk mást. Haerint elvitték kihallgatni, Daniel pedig nyilvánvalóan nem hagyta magára, így elkísérte őt, Taehyung azóta is próbálja nyugtatni a folyamatosan síró Somint, viszont mindhiába...Bennem pedig csak egy dolog tartja az erőt. A remény, miszerint Jiwoo is lesz elég erős ahhoz, hogy ne adja fel

–Hol van Jiwoo? – Ébresztett fel a gondolataimból egy ismerős hang, ami a lányok édesanyjától jött
–Még a műtőben, sajnos egyenlőre semmit sem tudunk arról, hogy hogy van – Válaszolt Taehyung
–Fiam, jólvagy? – Kérdezte anya miközben leült mellém
–Nem. Viszont próbálok erős maradni Jiwoo miatt – Feleltem – Erősnek kell maradnom, hogy vigyázni tudjak rá – Tettem hozzá

–Ne aggódj, Jiwoo erős lány. Biztos vagyok benne, hogy jól lesz – Ölelt magához, és talán most erre szükségem is volt
–Nem akarom elveszíteni őt, nem bírnám ki nélküle – Mondtam, ebbe belegondolva pedig éreztem, hogy elő akarnak törni a könnyeim, viszont nem engedtem, hogy utat törjenek maguknak

–Jeon Jiwoo hozzátartozói? – Ébresztett fel a gondolataimból egy idősebb férfi hang
–Jó napot doktor úr, én Jiwoo anyja vagyok. Hogy van a lányom? – Kérdezte Jiwoo anyja
–Szerencsére a vállába fúródott a lövedék, így nem volt életveszélyben. A golyót sikeresen eltávolítottuk, most pedig átszállítjuk az egyik kórterembe, és valószínűleg hamarosan fel is fog ébredni – Válaszolt mosolyogva a doktor, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről

–Na és láthatjuk őt? – Kérdezte Jiwoo apja
–Természetesen, a kórteremben megvárhatják amíg felébred – Bólintott az orvos
–Hallottad? Hamarosan láthatod őt, szóval szedd össze magad egy kicsit – Mondta halványan mosolyogva anya, majd biztatóan megsimogatta a vállam

[...]

Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, viszont én itt ülök Jiwoo mellett, és a lány kezét fogva várom, hogy végre felébredjen. Egy idő után a lány végre ugyan lassan, de kinyitotta a szemeit, Somin pedig zokogva rögtön a húga nyakába ugrott

–Nővérkém, én örülök annak, hogy ennyire szeretsz, viszont ez fáj – Mondta Jiwoo kissé erőtlenül
–Miért nem szóltatok nekünk arról, hogy hová mentek? Tudod te, hogy mi zajlott le bennünk az elmúlt órákban? – Kérdezte sírva Somin
–Sajnálom, viszont nem kell félned, itt vagyok – Mondta Jiwoo

Ezután a lány szülei, anyáék és Taehyung is megölelgette, és beszélt Jiwooval, viszont én csak továbbra is szótlanul, a lány kezét fogva ültem mellette. Hogy miért? Féltem attól, hogy eluralkodnak rajtam az érzelmeim, és nem akartam itt, mindenki előtt sírni, ezt pedig Taehyung észre is vette

–Szerintem most inkább hagyjuk magukra a szerelmeseket, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni – Mondta Taehyung
–Lemegyünk kávézni, ha szükség van ránk, ott leszünk – Mondta Jiwoo anyja, majd megpuszilta a lány homlokát, és ezzel el is hagyták a kórtermet, így csak én és Jiwoo maradtunk

–Komolyan, az őrületbe kergetsz – Öleltem magamhoz a lányt, viszont figyeltem arra, hogy mégcsak véletlenül se okozzak neki fájdalmat – Nagyon fáj? – Kérdeztem a lánytól miután elengedtem őt
–Kibírom – Felelte halványan mosolyogva – Ezért nem Haerin a felelős, ugye nem okoljátok őt? – Kérdezte
–Természetesen nem, hisz tudjuk, hogy nem az ő hibája – Feleltem

–Amúgy, ő és Daniel hol vannak? – Kérdezte
–Haerint elvitték kihallgatni, Daniel pedig elkísérte őt. – Válaszoltam – viszont feküdj vissza, pihenned kell – Mondtam, majd lefektettem őt, majd adtam egy apró csókot az ajkaira

–Bárcsak megvédhettelek volna ettől az egésztől – Mondtam
–Már számtalanszor védtél meg engem, szóval te vagy az én őrangyalom, viszont nem lehet mindenre felkészülni – Felelte – Viszont a jelenléted erőt és biztonságot ad nekem – Mondta, az arcomon pedig megjelent egy halvány mosoly
–Gyönyörűséges szerelmem – Csókoltam meg, mivel már nagyon hiányoztak az édes ajkai

»Másnap«

Az éjszakát Jiwoo mellett töltöttem, ma reggel pedig csak átöltözni mentem haza, aztán jöttem is vissza hozzá, útközben pedig megálltam néhány helyen, ahol vettem a lánynak olyan édességeket meg ételfélét, amit szeret, és nyilván kávét is vettem neki, mivel köztudott, hogy mennyire koffein függő.

–Hiányoztam? – Kérdeztem mosolyogva miután beléptem a kórterembe
–Csak nemrég mentél el, rohantál is vissza? – Kérdezte mosolyogva a lány
–Nem érzem jól magam, amikor távol vagyok tőled – Feleltem miközben lepakoltam a vásárolt dolgokat, majd lehajoltam a lányhoz és megcsókoltam őt

–Később jönnek a többiek is, viszont én nem bírtam kivárni azt, hogy velük egyszerre jöjjek, meg amúgyis szerettem volna kettesben lenni veled – Ültem le mellé – Vannak még fájdalmaid? – Kérdeztem
–Folyamatosan kapom a fájdalomcsillapítót, így elviselhető – Válaszolt

–Beszéltem tegnap este Daniellel, azt mondta, hogy egyenlőre harmincnapos előzetesben van Youngmi, gyilkossági kísérlet miatt – Mondtam, a lány pedig csak bólintott egy aprót
–Lehet, hogy jobb is az, hogy így történtek a dolgok, ugyanis ha nem vagyok ott, akkor fogalmam sincs, hogy mi történt volna Haerinnel. Hisz Youngmi azzal a szándékkal csalta őt oda, hogy megölje – Mondta

–Drága szerelmem. Képes lettél volna arra, hogy a saját életed eldobd, csak azért, hogy valaki másét megmentsd – Pusziltam meg a homlokát – Rám meg nem is gondoltál. Mihez kezdtem volna én nélküled? – Kérdeztem
–Soha nem fogsz tőlem megszabadulni, ebbe törődj bele – Mosolyodott el halványan, majd megpuszilt
–Gyönyörű hercegnőm – Csókoltam meg

–Megzavartunk valamit? – Kérdezte mosolyogva Daniel, aki épp ekkor lépett be a kórterembe Haerin társaságában – Hogy érzed magad? – Ölelte át Jiwoot a fiú
–Sokkal jobban vagyok, és ha minden jól megy, akkor hétvégén haza is mehetek – Mondta Jiwoo
–Ez nagyon jó hír, mivel ezekszerint lesz akit idegesítenem – Mondta mosolyogva a fiú

–Jiwoo...Köszönöm, hogy megmentettél – Ölelte át a lányt Haerin is – Bárcsak ne lettem volna annyira kíváncsi, hogy ki és mit akar tőlem, mert akkor nem jöttél volna velem, és most nem lenne ez az egész – Mondta
–Ne okold magad, nem a te hibád – Felelte Jiwoo

–Legközelebb azért szóljatok nekünk az ilyen dolgokról – Mondta Daniel – Nem lenne jó, ha mégegyszer előfordulna egy hasonló eset – Tette hozzá
–Ebben az egy dologban hibásak voltunk mindketten, hisz tényleg szólnunk kellett volna nektek erről – Mondta Jiwoo, ezzel egyidőben pedig megérkezett Taehyung és Somin is

–Szia drága kishúgom – Ölelte át Jiwoot Somin – Hogy érzed magad? – Kérdezte mosolyogva a lány
–Jólvagyok – Válaszolt Jiwoo – Folyamatosan kapom a gyógyszereket, és Matthew egy másodpercre sem veszi le rólam a szemét, szóval nem eshet mostmár bajom – Mondta mosolyogva

–Haerin, te jól vagy? Miattad is nagyon aggódtam – Ölelte át az említett lányt Somin
–Köszönöm, jól vagyok, viszont nem haragszotok rám? – Kérdezte és egyben válaszolt is a lány
–Nem, hisz semmi okunk nincs rá, te sem tudtad, hogy ez lesz a vége – Felelte Somin
–Látod? Mondtam, hogy nem haragszanak rád – Mondta mosolyogva Daniel

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝️