–Daniel olyan, mintha az öcsém lenne, így nyilván kiálltam mellette – Mondta – Te is tudod, hogy a családom és a barátaim a legfontosabbak nekem – Tette hozzá
–Igen, tudom – Simitottam végig az arcán – Szeretlek – Öleltem át
–Én is szeretlek – Puszilta meg a homlokam

–Amúgy azt hiszem, hogy mégis fáj valamim – Mondta
–Hol fáj? – Kérdeztem miközben elengedtem, majd vizsgálni kezdtem őt
–Itt fáj, viszont egy gyógypuszi talán segítene – Mutatott az ajkaira
–Tudom, hogy egy puszi úgysem elég neked – mosolyodtam el halványan, majd megcsókoltam a fiút

»Este«

–Fáj valamid? – Kérdeztem Matthewtól
–Mondtam már, hogy nem, szóval ne aggódj – Húzott közelebb magához mosolyogva, majd megpuszilta a homlokam – Nem értem, hogy miért aggódsz ennyit, nincs semmi komolyabb bajom. Oké, szereztem egy-két sérülést, de csak ennyi az egész – Mondta
–Tudom, de akkor is aggódom érted – Sóhajtottam fel

–Nincs szükség rá, jól vagyok – Mondta – Bár nem is értem, hogy most miért aggódsz ennyire, hisz pár hónapja még állítólag utáltál – Jegyezte meg vigyorogva, csak azért, hogy idegesítsen
–Fogd be – Csaptam a mellkasára, amire fájdalmasan felnyögött
–Most miért bántasz? – Kérdezte, én pedig csak mosolyogva megráztam a fejem
–Idióta – Mondtam

–Tudom, hogy szeretsz – Puszilt meg mosolyogva
–Szeretlek, viszont néha idegesítő vagy – Mondtam
–Csak azért idegesítelek, mert cuki amikor egy mérges törpe áll előttem – Mondta vigyorogva
–Egyszer nagyon megfoglak verni – Mondtam
–Úgysem tudsz – Felelte
–Tényleg nagyon idegesítő vagy – Jegyeztem meg nevetve

–Én is szeretlek, kis törpém – Ölelt magához, én pedig csak tovább nevettem
–Egy idióta voltam, amikor azt hittem, hogy nélküled boldog lehetek, viszont veled nem – Mondtam – A te jelenléted jelenti nekem a boldogságot, így csak melletted vagyok igazán boldog – Pusziltam meg az arcát
–Ezzel én is így vagyok – Mondta – Hogyha te mellettem vagy, mindig boldog vagyok – Tette hozzá

»Másnap«

–Jiwoo néni! – Rohant oda hozzám Jinho, amint megérkezett Daniellel együtt
–Szia kicsikém – Vettem fel mosolyogva az ölembe
–Még mindig nem értem, hogy hogyan van benne ennyi energia – Mondta lihegve Daniel – Autóval jöttünk, de még így is kifárasztott – Ült le a kanapéra
–Puhány vagy – Vontam vállat
–Te meg köcsög – Felelte a fiú

–Érdekes, amikor hazajöttem külföldről, akkor kedves voltál velem, most meg köcsög vagy, te szőke démon – Mondta
–Akkor kezdjünk előlről mindent. Menj el újra külföldre, viszont most pár hónap helyett maradj ott évekre, vagy akár örökre – Feleltem
–Tudom, hogy hiányoznék – Mondta a fiú
–Nem igazán, jól megvagyok nélküled is – Feleltem
–Matthew, hogy bírod őt elviselni? – Kérdezte Matthewtól

–Somin néni! – Kezdett el a kezeim között ugrálni Jinho, így jobbnak láttam inkább letenni őt a földre mielőtt még kiugrana a kezemből
–Szia Jinho – Simogatta meg mosolyogva Jinho fejét Somin, mivel időközben a kisfiú odafutott hozzá és átölelte a lány lábát
–És nekem már megint nem köszönsz? – Kérdezte Taehyung, Jinho pedig csak megrázta a fejét

–Nem baj, akkor is jobban szeretlek téged, mint a bátyádat – Mondta Taehyung
–Tudtam, hogy szerettek – Mondta Daniel
–Hát persze, hogy szeretünk, nem látni téged – Feleltem
–Na, ez már megint beleszólt – Sóhajtott fel Daniel
–Szeretnéd, hogy megverjelek? – Kérdeztem

–Amúgy tényleg. Mit szóltak a szüleid a tegnap történtekhez? – Kérdezte Matthew Danieltől
–Mégis mit szóltak volna? Amit minden normális szülő. Anyám kiborult egy kicsit, főleg, hogy Jinho félt a látottak után, viszont végül sikerült őt lenyugtatni – Válaszolt Daniel
–Komoly problémái lehetnek a csávónak, csak úgy, ok nélkül rád támad – Jegyezte meg Taehyung a fejét csóválva

–Ha majd nagy leszek, olyan erős akarok lenni, mint Matthew Hyung, hogy majd megtudjam védeni a bátyám – Mondta Jinho
–Ennek nem fordítva kellene lennie? – Kérdezte mosolyogva Daniel – Mármint, hogy nekem kell téged megvédeni – Mondta
–Hyung, te olyan vagy, mint egy lány – Jegyezte meg a kisfiú – Nem tudod magad megvédeni – Tette hozzá, amire Danielen kívül mindegyikünkből kitört a nevetés
–Igaza van Jinhonak – Mondtam

Matthew szemszöge:

[...]

–Na és ki van felül? Te vagy Haerin? – Kérdezte nevetve Taehyung Danieltől
–Nagyon vicces vagy – Forgatta meg a szemeit a fiatalabb – Megmutathatom rajtad, ha gondolod – Mondta, majd ő is elnevette magát
–Mindig is tudtam, hogy ennek a gyereknek vannak ferde hajlamai, na de, hogy ennyire – Mondta Taehyung, én pedig csak nevetve hallgattam a beszélgetésüket

–Na jó, szerintem menjünk le és nézzük meg, hogy mit csinálnak a lányok és Jinho, mivel túl régóta vannak csendben – Mondta Taehyung
–A lányok még nem annyira meglepőek, viszont Jinho tényleg túl régóta van csendben – Gondolkozott hangosan Daniel, ezzel pedig mindhárman le is mentünk, viszont nem találtuk a nappaliban őket, így bementünk a konyhába, ahol végre megtaláltuk őket

–Ti meg mit csináltok? – Kérdezte Taehyung
–Talán vak vagy? –  Kérdezett vissza Somin – Épp muffint sütünk – Mondta
–Előtte legalább mostatok kezet? – Kérdezte Daniel, csak azért, hogy kötekedni tudjon
–Minek azt? Víz pazarlás – Felelte szarkasztikusan Jiwoo – Viszont mindjárt vízbe fojtalak téged – Mondta
–Ha a temetésem is te fizeted, akkor csak nyugodtan – Vont vállat a fiú
–Minek fizetni? Bedoblak egy gödörbe és megvan oldva – Mondta Jiwoo

–Ez tényleg pszichopata – Jegyezte meg Daniel
–Csak akkor, ha rólad van szó – Felelte a szőke hajú lány – Mivel téged sok féle módon megtudnálak ölni – Mondta
–De úgysem mersz – Felelte Daniel
–Ne vedd azt olyan biztosra – Mondta Jiwoo
–Komolyan mondom, én is félek néha tőled – Mondtam
–Néha? – Kérdezte a lány
–Hát úgy körülbelül a nap huszonnégy órájában, de van pár másodperc, amikor kedves is tudsz lenni – Feleltem

–Az nagyon ritka eset, és olyankor félek tőle igazán – Jegyezte meg Daniel
–Te jobban is jársz, ha félsz – Felelte Jiwoo
–Ha befejeztétek ezt az akármit, akkor kóstoljátok meg a muffinokat és mondjatok véleményt – Mondta Somin – Viszont, ha valamelyikőtök mond rá valami rosszat, annak bedúgom a fejét a sütőbe – Tette hozzá
–Tőled is félek – Mondta Daniel
–Akkor én mit mondjak? – Kérdezte Taehyung

–Elég rosszul sikerült, viszont szerintem ez Jiwoo miatt volt – Jegyezte meg Daniel miután megkóstolta a sütemények egyikét, Jiwoo pedig csak a fiú fejére csapott egy fakanállal – Ez fájt, te szőke démon – Mondta a fejét fogva, mi pedig csak nevettünk a fiún
–Mondtam, hogy hyung olyan, mint egy lány – Vont vállat a konyhapulton üldögélő Jinho, majd felsóhajtott
–Még az öcsémet is ellenem fordították – Sóhajtott fel szenvedve Daniel, mi pedig csak tovább nevettünk

[...]

–Min gondolkodol? – Kérdeztem Jiwootól miközben hátulról átöleltem őt
–Sok minden kavarog a fejemben – Válaszolt
–Mint például? – Kérdeztem miközben magam felé fordítottam
–Nem fontos – Rázta meg a fejét sóhajtva – Megyek és készítek magamnak egy kávét, te kérsz? – Állt fel mellőlem

–Nem, és még mindig nem értem, hogy naponta hogyan tudsz ennyi koffeint bevinni a szervezetedbe – Mondtam
–Nem tehetek róla – Vont vállat, majd ezzel ki is ment a szobából, én pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mit titkolhat előlem, mivel biztos, hogy van valami baja

–Itt is vagyok – Ébresztett fel a gondolataimból Jiwoo hangja
–Kérdezhetek valamit? – Kérdeztem
–Persze, hallgatlak – Felelte miközben leült az ágyra
–Van valami baj, amiről nem tudok? – Kérdeztem
–Dehogyis, csak az elmúlt hónapok eseményein gondolkodtam – Válaszolt halványan mosolyogva
–Biztos? – Kérdeztem, a lány pedig csak mosolyogva bólintott egy aprót

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝️