36.
–Matthew, még túl korán van. Ne akard, hogy megverjelek – Mondta a lány, én pedig csak nevetni kezdtem
–Én csak elmondtam a véleményem, miért akarsz ezért megverni? – Kérdeztem
–Mert megérdemled – Felelte
–Most miért vagy köcsög? – Kérdeztem nevetve
–Nem vagyok köcsög, csak képes vagy kikészíteni az idegeim két másodperc alatt – Nézett fel rám – Ha csendben vagy, olyankor jobban szeretlek – Mondta
–Tudom, hogy így is szeretsz – Pusziltam meg
–Kérek egy csókot – Mondtam
–Nem kapsz – Felelte
–Nem? Akkor elveszem magamtól – Csókoltam meg a lányt
–Nos...Én azt hiszem, hogy jobb lesz, ha inkább később jövök vissza – Mondta Somin, aki épp ekkor lépett be a szobába, viszont ezzel a lendülettel ki is ment
[...]
–Visszajöjjünk később? – Kérdezte Daniel, aki épp akkor nyitott be a szobámba Taehyung társaságában, amikor én és Jiwoo egymással voltunk elfoglalva
–Hogy tudtok annyira jól időzíteni, hogy mindig ilyenkor zavartok? – Kérdeztem sóhajtva
–Én megyek, megkeresem Somint. Ti beszéljetek nyugodtan – Állt fel mellőlem Jiwoo, majd ki is ment a szobámból
–Mit akartok már megint? – Kérdeztem miközben felültem
–Csak beszélgetni jöttünk, majd később csinálhattok gyereket – Mondta Daniel
–Kidobjalak az ablakon? – Kérdeztem
–Na, márcsak ezért is zaklatni foglak – Vágott hozzám egy díszpárnát
–Na, gyorsan mondjátok, hogy mit akartok, aztán küldjétek vissza Jiwoot – Mondtam
–Ne tegyél úgy, mintha nem is örülnél nekünk – Felelte Taehyung
–Téged a nap nagyrészében látlak, miért kéne örülnöm? – Kérdeztem – Azt a mókus fejű patkányt meg elég, ha egy évben egyszer látom – Mutattam Danielre
–Tudom, hogy szeretsz minket – Mondta Daniel – Csak most nem bírsz a hormonjaiddal – Vigyorodott el, én pedig hozzá vágtam azt a díszpárnát, amit az előbb ő hozzám
–Ha befejeztétek ezt, akkor térjünk a lényegre, ugyanis fontos témáról van szó – Mondta Taehyung
–Oh, van valami pletykátok? Miért nem ezzel kezdtétek? – Kérdeztem, a másik két fiú pedig csak nevetni kezdett
[...]
Mint kiderült, igazából nem is volt semmi fontos, amiről beszélni akart velem a két csatorna szökevény, csak egyszerűen jó barát és testvér módjára szeretnek zaklatni engem. Időközben ők elmentek, én pedig az ágyamon feküdve gondolkodom. A gondolataimból végül Jiwoo ébresztett fel, aki rám feküdt, majd megcsókolt
–Észre sem vettem, hogy bejöttél – Mondtam mosolyogva miután elváltunk
–Mit akartak tőled? – Kérdezte Danielre és Taehyungra célozva
–A szokásosat, zaklatni – Válaszoltam miközben cirógatni kezdtem a lány derekát – Na és te hol voltál eddig? – Kérdeztem
–Sominnál, kibeszéltünk néhány dolgot...És talán néhány embert is – Válaszolt
–Ti ahhoz értetek a legjobban, hogy kibeszéljétek az embereket – Jegyeztem meg nevetve
–Csakúgy mondom, téged és Taehyungot is kibeszéltünk – Mondta
–Oh igen? Talán arról pletykáltatok, hogy mennyire jó volt a tegnap éjszaka? – Kérdeztem vigyorogva miközben végig simitottam a hátán
–Nem, ennek pont az ellenkezőjéről beszéltünk – Felelte szintén vigyorogva
–Igen? Felidézzem, hogy miket mondtál nekem a tegnap éjszaka folyamán? – Kérdeztem
–Nem, inkább hallgass – Csókolt meg, csak azért, hogy befogja a szám
–Hiába próbálod tagadni, tudom, hogy élvezted minden egyes pillanatát – Súgtam vigyorogva az ajkaira, majd gyengéden megharaptam az alsó ajkát, ami egy apró nyögést csalt ki belőle – Hasonló hangokat adtál ki akkor is – Mondtam
–Utállak – Felelte
–Én is szeretlek – Pusziltam meg – Annyira gyönyörű vagy – Simitottam ki a szemébe lógó tincseit – Mondcsak, mi a titka a szépségednek? – Kérdeztem
–Nem mondhatom el – Felelte mosolyogva
–Egyszerűen gyönyörű vagy – Csókoltam meg, a lány pedig azonnal viszonozta is a tettem
»Este«
Mivel Hajoon elhívott minket találkozni, Jiwoo pedig nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy jöjjünk jelenleg a parkban tartózkodunk, és amíg én és Taehyung Hajoonal beszélgetünk, aki természetesen Minjit is hozta magával, addig Jiwoo és Somin tőlünk kicsit távolabb maradtak Daniel társaságában.
Egy idő után észrevettem, hogy Minjit nézve súgdoloznak valamiről, majd nevetni kezdenek, ez pedig valószínűleg azt jelenti, hogy épp kipletykálják az említett lányt, aki ebből látszólag semmit sem vesz észre.
–Somin, nem terveztek ide jönni? – Kérdezte Taehyung
–Megyünk mindjárt! – Felelte a lány, aki Jiwooval együtt azon nevetett, ahogy Daniel gúnyolodva utánozza Minjit, aki továbbra se vett észre ebből semmit se
–Mit súgdoloztok már vagy egy órája? – Kérdezte Taehyung
–Itt vagyunk, rosszul ne legyél – Mondta Taehyungnak Somin miután visszajöttek hozzánk, Jiwoo pedig csak átölelt engem
–Szerepet cseréltetek? – Kérdezte Hajoon – Általában Jiwoo szokott így beszélni Matthew-val, ti ketten meg folyamatosan egymás szájában vagytok – Jegyezte meg
–Néha kell egy kis változatosság – Vont vállat Somin
–Hiába játszod magad tudom, hogy szeretsz – Húzta magához a párját Taehyung
–Ezek a lányok márcsak ilyenek – Mondta Hajoon – Igaz szívem? – Ölelte át Minji vállát, Daniel pedig csak elfintorodva nézte őket, és azokat az arcokat nézve, amiket vágott, nehéz volt visszatartani a nevetésem
–Szerintem ideje lenne hazamenni, elég késő van – Mondtam továbbra is visszafogva a nevetésem
–Ugyan már cuncimókus, még fiatal az este, miért sietsz haza? – Kérdezte Daniel, továbbra is az újdonsült párral gúnyolodva, akik még mindig nem vettek észre ebből az egészből semmit. Imádom, hogy ez a fiú úgy tud kötekedni az emberekkel, hogy észre sem vesznek belőle semmit
Jiwoo szemszöge:
»Másnap reggel«
–Matthew, nem teheted ezt velem! Ébredj fel! – Ráztam zokogva a fiút, viszont ő semmit sem reagált – Matthew, kérlek...– Döntöttem a mellkasára a fejem és úgy zokogtam tovább
–Jiwoo, már vége...Matthew elment – Húzott el Somin, aki szintén sírt – El kell őt engedned – Mondta
–Nem, nem akarom...Nekem szükségem van rá...– Mondtam
Lihegve és könnyes szemekkel ültem fel az ágyon, majd Matthewt kezdtem keresni, viszont ő nem volt mellettem. Egészen addig nem is voltam képes megnyugodni, amíg a fiú be nem lépett a szobába, mivel valahogy csak ekkor tudtam realizálni, hogy csak álmodtam az egészet
–Jiwoo, mi a baj? – Tette le a kezében lévő kávékat az éjjeli szekrényre, majd leült mellém és a kezei közé fogta az arcom – Miért sírtál? – Kérdezte, viszont én egy szó nélkül öleltem őt szorosan át, a közelsége és az illata pedig teljesen megnyugtatott
–Csak rosszat álmodtam, viszont nagyon valóságosnak tűnt – Mondtam továbbra is őt ölelve
–Nézd, nem tudom, hogy mit álmodtál, ami ennyire felzaklatott, viszont nincs semmi baj – Mondta a hátam simogatva
–Nem tudom, hogy mi van velem, viszont mostanság nagyon furcsa álmaim vannak – Mondtam
–Nem csodálkozom, az utóbbi időben túl sok olyan történt, ami megviselt téged – Mondta
–De már mindennek vége, és remélhetőleg nem fog történni újra valami – Tolt el magától egy kicsit, majd megpuszilta a homlokam – Bármi is van, én nem hagylak magadra – Mondta
–Tudom. – Feleltem
–Amennyire csak lehet, megpróbállak megvédeni a rossz dolgoktól – Simitott végig az arcomon
–Szeretlek – Puszilt meg
–Én is szeretlek – Mondtam – Mindennél jobban – Tettem hozzá
–Amíg együtt vagyunk nem számít, hogy mi történik, hisz a szerelmünk mindennél erősebb – Csókolt meg, én pedig azonnal viszonoztam is a tettét
–Matthew, ugye soha nem fogsz elhagyni? – Kérdeztem egy kis idővel azután, hogy elváltunk
–Ez a kérdés mégis honnan jött? – Kérdezte – Hisz az előbb mondtam el, hogy mennyire szeretlek – Mondta
–Tudom, de...– Hajtottam le a fejem
–Nézd – Emelte fel a fejem – Te mindennél fontosabb vagy nekem, soha és semmiért nem hagynálak el. Szóval ettől nem kell félned – Mondta – Az alatt a három hónap alatt is, amíg külön voltunk, csak rád tudtam gondolni – Tette hozzá
anyamfasza🌚🌝❤️
A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro