–Fél tőle, de azért nagy a szája – Mondta Taehyung
–Vicces dolog őt idegesíteni – Mondta Daniel
–Nekem meg az a vicces, amikor megverlek – Felelte Jiwoo miközben visszaült mellém, én pedig hátulról átöleltem a derekát

–Na és mit csináltatok ti ketten tegnap éjjel? – Kérdezte vigyorogva Taehyung
–Nekem van pár tippem – Mondta Daniel
–Aish! Hallgass már – Csapta tarkón Somin Danielt , majd utána Taehyungot is
–Én miért kaptam asszony? – Kérdezte Taehyung
–Mert ahhoz volt kedvem – Felelte Somin

Jiwoo szemszöge:

»Két hét múlva«

–Feküdj le és pihenj. Én most magadra hagylak, de ha bármi kell, nyugodtan szólj – Mondtam Matthewnak, akit ma szerencsére hazaengedtek a kórházból
–Maradj, ha mellettem vagy nyugodtabb vagyok – Húzott le az ágyra – Meg amúgyis, több, mint két hétig nem alhattam veled – Mondta

–Egy igazi büntetés volt, hogy esténként elalvás előtt, és reggelenként ébredés után nem láthattam az én szerelmemet – Mondta – Hiába, hogy ott voltál a nap nagyrészében, hiányoztál – Tette hozzá
–Te is hiányoztál nekem – Mondtam mosolyogva

–Bár, ha ennyire gyönyörű ápolónők lettek volna ott is, mint te...Nem biztos, hogy annyira vártam volna, hogy kiengedjenek – Mondta a fiú
–Hé! – Csaptam a mellkasára, amire fájdalmasan felnyögött
–Ezt most miért kaptam? – Kérdezte

–Szóval az ápolónőket stírőlted egész végig, ugye? – Kérdeztem
–Dehogyis, csak rosszul fejeztem ki magam – Nevetett fel – Te vagy az egyetlen, akitől bármit is akarnék – Mondta
–Aha, persze. Azért nézegetted az ápolónőket – Feleltem

[...]

–Matthew bácsi! – Rohant be Jinho Matthew szobájába
–Jinho, mondtam már, hogy viselkedj – Mondta Daniel, aki a kisfiú után jött be a szobába – Ezért nem vittem be őt a kórházba látogatni – Sóhajtott fel

–Matthew bácsi, jobban vagy már? – Kérdezte a kisfiú
–Igen, sokkal jobban vagyok már – Válaszolt mosolyogva Matthew – Na gyere ide – Ültette fel maga mellé az ágyra a kisfiút
–Mindig be akartam menni a kórházba, de Hyung nem engedte – Mondta a kisfiú

–A bátyád egy köcsög buzi – Mondta Matthew
–Mire tanítod a gyereket? – Csaptam tarkón
–Ha ezt anyámék előtt is fogja mondani, akkor megmondom nekik, hogy te tanítottad erre – Mondta Daniel

–Jinho okos fiú, nem mond ő ilyeneket – Mondta Matthew – Ugye Jinho? – Kérdezte a kisfiútól
–Köcsög buzi – Mondta Jinho
–Amikor idehozom mindig tanul valami olyat, amit nem kéne – Sóhajtott fel Daniel

–Remélem, hogy anyámék előtt, vagy az oviban nem fog így beszélni – Mondta a barna hajú fiú – Mindig csak a rosszra tanítsátok – Tette hozzá
–Jinho, azokat a szavakat, amiket ez a két majom mond előtted, neked még nem szabad használni – Mondtam

–Sziasztok seggfejek! – Lépett be a szobába Taehyung is Somin társaságában – Oh Jinho, te is itt vagy? – Kérdezte a kisfiútól
–Na igen, ezt a harmadik majmot meg végképp ne utánozd – Mondtam

[...]

–Több, mint két hete alig alszol és nem is táplálkozol rendesen. Hogy bírsz talpon maradni? – Kérdezte Somin, akivel épp a nappaliban beszélgetek
–Én sem tudom – Feleltem – Viszont nincs étvágyam és aludni sem tudok – Mondtam

–Ez így nem lesz jó, egy idő után kihat rajtad az alultápláltság és a fáradtság – Mondta – Már így is eléggé látszik rajtad, biztosan észrevette már Matthew is – Jegyezte meg
–Nem hiszem, hisz még nem említette. Viszont megpróbálom összeszedni magam – Mondtam

–Még mindig magad okolod a baleset miatt, ugye? – Kérdezte, én pedig csak bólintottam egy aprót
–Matthew folyton azt mondja, hogy ne okoljam magam, viszont én nem tudom ignorálni a tényt, hogy én idegesítettem fel és az miatt történt  – Mondtam

–Ha nem lennék ennyire hisztis, akkor most minden másképp lenne – Sóhajtottam fel – Annyira féltem, hogy örökre elveszítem őt – Mondtam, ekkor pedig már nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek
–Jiwoo, drága kis húgom – Ölelt át – Ne sírj, Matthew jól van – Mondta

–Nézd, nem kéne ezen gondolkodnod – Tolt el magától egy kicsit, majd letörölte a könnyeimet – Istennek hála, nem történt olyan nagy baja, hogy életveszélyben legyen, így nem kellene ilyesmin rágódnod – Mondta
–Tudom, de ez akkor is nehéz – Mondtam

–Megértem, hogy így érzel, de most nem azzal kellene törődnőd, hogy mi történhetett volna – Mondta – Inkább magaddal kéne törődnőd egy kicsit, hisz így a végén belebetegszel – Sóhajtott fel
–Igazad van. Amint mondtam, megpróbálom összeszedni magam – Mondtam

Matthew szemszöge:

[...]

–Kérsz valamit? – Jött be a szobámba Jiwoo, akinek a szemei enyhén vörösek, ami azt jelenti, hogy valószínűleg sírt nemrég, ami zavar, viszont ezt inkább nem tettem szóvá
–Gyere ide – Mondtam, a lány pedig tette is amit kértem, én meg lehúztam őt magam mellé – Mondcsak, nem vagy fáradt? – Kérdeztem

–Nem, ne aggódj – Felelte
–Jiwoo, te is tudod, hogy nem tudsz nekem hazudni – Mondtam – Látom rajtad, hogy kimerült vagy, szóval azt szeretném, ha pihennél legalább egy kicsit – Pusziltam meg a homlokát
–De...– Kezdett volna ellenkezni

–Semmi de, nem fogadok el ellenkezést – Mondtam, ezzel a szavába vágva – Ha nem hallgatsz rám, akkor nem fogok hozzád szólni sem – Tettem hozzá
–Ne fenyegess – Mondta
–Nem fenyegetés volt – Feleltem
–Matthew...– Kezdett szokásosan nyafogni

–Jó, akkor nem fogok hozzád szólni – Mondtam
–De nem vagyok fáradt – Mondta, viszont én nem válaszoltam – Aish! Jólvan – Ölelt át, majd a fejét a mellkasamra hajtotta
–Végre – Kezdtem először a szőke tincseivel játszani, majd a hátát kezdtem simogatni

A lány egy kis időn belül el is aludt, én pedig csak mosolyogva figyeltem őt. Egyszerűen káprázatos a szépsége, ami mellett van egy csodálatos személyisége is, így nem csoda, hogy minden egyes nap  csak jobban beleszeretek

–Szépséges szerelmem. – Pusziltam meg a homlokát – Úgy látszik, hogy te nem tudsz vigyázni magadra, de mostmár itthon vagyok és szem előtt foglak tartani. – Mondtam miután végig néztem rajta.
Eddig is vékony volt, de az elmúlt két hétben elég sokat fogyott, ami nekem egyáltalán nem tetszik

[...]

–Gyere Jinho, itt vannak érted anyáék – Mondta Daniel a kisöccsének, akit ma már másodjára kellett áthoznia, viszont ez természetesen nem zavar minket, hisz szeretjük Jinhot
–A látogatásnak véget vetés – Mondta a kisfiú, amin mind elnevettük magunkat

Miután Jinho elköszönt tőlünk Daniel kivitte őt a szüleihez, majd kicsivel később vissza is tért hozzánk. Miután visszajött leült közénk és folytattuk a beszélgetést, viszont most olyan témákról is, amiket Jinho előtt nem mertünk felhozni

–Amúgy, még nem is mesélted, milyen volt az a bizonyos éjszaka azzal a lánnyal? – Kérdezte Danieltől Taehyung, a fiatalabb pedig csak értetlenül nézte őt egy ideig
–Már majdnem elfelejtettem, erre felhozza a témát – Sóhajtott fel a fiú miután leesett neki
–Mesélj, csináltatok valami extrát? – Kérdezte vigyorogva Taehyung

–Taehyung, kéred a pofot? – Kérdezte Somin
–De most miért szerelmem? – Sóhajtott fel Taehyung
–Ne érdekeljen téged más magánélete – Mondta Somin
–Köszönöm, hogy ilyenkor elhallgattatod őt – Mondta Daniel

–Attól függetlenül még mesélhetsz, arról hogy milyen volt a csaj– Mondtam, amire Jiwoo tarkón csapott – Asszony, csak ma jöttem haza a kórházból, miért verekedsz? – Kérdeztem
–Ha gondolod, akkor segíthetek, hogy vissza is menj oda – Mondta a lány – Előttem te ne érdeklődj más lányokról – Csapott mostmár a vállamra
–Pár órája még aggódott értem, most meg verekszik – Sóhajtottam fel

Sziasztok, itt is lenne a 34.-ik rész, ami remélem, hogy tetszik nektek ❤️

anyamfasza 🌚🌝

hwangelorulez👹❤️

A reklám után folytatjuk, ne menjenek messzire ☝️