3.
Bár eltartott egy kis ideig, de végül sikerült egy elfogadható kinézetet varázsolni magamra, így miután visszamentem a szobámba majd beágyaztam elindultam a konyhába, hogy főzzek magamnak egy kávét.
Amikor beléptem az említett helyiségbe igencsak meglepett, hogy Matthew is ott volt, ráadásul póló nélkül, bár a nagy meleg miatt az utóbbit nem nagyon csodálom
Elindultam a kávéfőző felé, közben pedig próbáltam a fiú kidolgozott felsőtestére nem figyelni, bár igencsak vonzotta a tekintetem.
Miután sikerült elkészíteni a kávét indultam is volna vissza a szobámba, viszont nem is én lennék, ha nem történne velem valami szerencsétlenség
Ebben az esetben a szerencsétlenség szó annyit takar, hogy megbotlottam és sikeresen Matthew ölébe estem
Egy ideig lefagyva néztük egymást, viszont amint realizáltam, hogy mi is történik, olyan gyorsasággal álltam fel az öléből, mintha ott sem lettem volna.
Komolyan, ennél szerencsétlenebb nem is lehetnék
»Délután«
–Nem lehet, hogy kicsit direkt volt az az esés? – Kérdezte Somin
–Unnie! – Szóltam rá
–Most mi bajod van? Csak egy ártatlan kérdés volt – Tette fel védekezően a kezeit
–Te is tudod, hogy mennyire utálom őt – Mondtam
–Vagy csak ezt próbálod bemesélni magadnak – Felelte, én pedig csak a szemeim megforgatva sóhajtottam egyet – Miért nem bocsátasz meg neki? – Kérdezte a fekete hajú lány
–Te képes lennél egy ilyet megbocsátani Taehyungnak? – kérdeztem vissza – Meg amúgy is, van már barátnője – Mondtam
–Akit nem szeret – Felelte
–Na persze, ezt majd el is hiszem – Álltam fel mellőle, majd felmentem a szobámba
–Méghogy szeretem őt – Feküdtem le sóhajtva az ágyra
–Te is tudod, hogy mennyire utálom őt – Mondtam
–Vagy csak ezt próbálod bemesélni magadnak – Felelte
–Nem, az kizárt, hogy még mindig szeressem őt – Súgtam magam elé – Utállak Kim Matthew – Mondtam, mintha csak a fiúhoz beszélnék
Matthew szemszöge:
–Bárcsak tudnád, hogy mennyire szeretlek még mindig – Súgtam magam elé, mintha csak Jiwooval beszélnék – Bármit megtennék azért, hogy újra velem legyél – Döntöttem hátra a fejem egy sóhajtás közepette
–Akkor ne csak itt ülj – Lépett be a szobámba Taehyung
–Te hallgatoztál? – Kérdeztem
–Csak véletlenül meghallottam – Válaszolt vállat vonva
–Persze, te mindig mindent véletlenül hallasz – Mondtam – Rosszabb vagy, mint egy pletykás vénasszony – Jegyeztem meg
–A pletykás vénasszony az Somin – Ült le mellém, én pedig csak nevetni kezdtem
–Ha ezt elmondom neki, ma valaki a kanapén alszik – Mondtam
–Szereted te a bátyád, nem árulod el – Felelte nevetve
–Amúgy Jiwoora visszatérve, miért nem próbálsz beszélni vele? – Kérdezte
–Mégcsak rám sem néz, nemhogy le álljon velem beszélni – Mondtam
–Akkor meg találj ki valamit, azzal ha itt ülsz nem érsz el semmit – Felelte
–Ebben igazad van, viszont akkor sem tudom hogy mit kéne tennem – Mondtam
–Először is, meg kell szabadulnod attól az idegesítő lánytól, márcsak azért is, mert irritál – Mondta – A többit meg kiterveljük – Tette hozzá
–Minjitől megszabadulni egyenlő a lehetetlennel – Feleltem
–Ez igaz, viszont akkor is tenned kell valamit – Mondta
–Nem tudom hyung, lehet jobb lenne ha nem kényszeríteném bele egy olyan kapcsolatba amiben nem akar benne lenni – Ültem fel – Teljesen megértem azt, ha utál engem – Mondtam
–Ő is szeret téged – Mondta Taehyung
–Azok után kétlem – Feleltem
–Most inkább kimegyek a kertbe – Álltam fel, majd elindultam az említett helyre, ahol az előbb szóban forgó lányt is megtaláltam, a medence szélén ülve
Nagyon gondolkozhatott valamin, mivel még azt sem vette észre, hogy mögé sétáltam.
A lány egy idő után felállt, majd készült volna bemenni, viszont azzal a lendülettel ahogy megfordult, nekem ütközött és ha nem kapom el időben, valamint ő sem kapaszkodik belém, a medencébe esik
A levegő megfagyott köztünk, és a reggeli esethez hasonlóan, csak néztük egymást.
–Engedj el – Törte meg a csendet végül Jiwoo
–Kérésed számomra parancs – Vigyorogtam rá, majd elengedtem, így ő a medencébe esett
Mivel a lányon egy fehér póló volt, a víz hatására eléggé átlátszó lett a ruha darab, viszont erre próbáltam nem megjegyzéseket tenni
–Normális vagy? – Kérdezte nem éppen a legszebb hangnemben miután feljött a víz alól
–Te kérted, hogy engedjelek el – Válaszoltam továbbra is vigyorogva – Az elmúlt napokban kissé ideges voltál, a hideg víz jót tesz, meg amúgy is június van – Tettem hozzá
–Én esküszöm, hogy kinyírlak – Mondta
–Egy ilyen kis törpe fenyegetéseit nem tudom komolyan venni – Feleltem, majd ezzel bementem
Jiwoo szemszöge:
[...]
–Én esküszöm, hogy megfojtom egyszer – Mondtam a hajam törölgetve
–Akár két szerelmes óvodás – Jegyezte meg nevetve a fekete hajú lány
–Inkább ellenségek – Feleltem
–Az ellenségek nem szeretik egymást, főleg nem annyira, mint ti ketten – Mondta
–Hányszor mondjam még el, hogy utálom őt? – kérdeztem
–Nézd – Állt fel, majd elém sétálva mindkét kezem megfogta – Nem utálod őt, csak haragszol rá azért, amit lehet, hogy megsem tett – Mondta
–Tévedsz Unnie, annyira utálom őt, amennyire szerettem – Feleltem
–Figyelj, nem tudom, hogy kivagy és mit tettél a húgommal, viszont te biztosan nem az a Jiwoo vagy akit én ismerek – Mondta – Az én húgom soha sem engedte volna magát rászedni egy ilyenre – Tette hozzá
–Unnie, saját maga mondta el nekem, hogy mit tett – Mondtam
–Hidd el nekem, hogy ez az egész egy nagy hazugság, érzem – Mondta – Ti komolyan el hiszitek azt, amit az a lány mond? – Kérdezte
–Édes mindegy, hogy hazudott-e vagy sem, köztem és Matthew között már semmi sem lehet – Ültem le – Már soha többé nem tudnék megbízni benne – Mondtam
–Woo, hidd el, nem akarok neked ezzel rosszat, te és Matthew összetartoztok – Mondta
–Unnie, inkább ne erőltesd ezt, köztem és közte soha nem lesz semmi. Nem akarok újra csalódni benne – Mondtam
–Adj neki legalább egy új esélyt – Ült le mellém – Még semmit sem tisztáztatok – Mondta
–Megcsalt, ezen mégis mit tisztázzunk? – kérdeztem
–Én valahogy nem tudom elhinni, hogy ezt tette volna – Felelte
–Unnie, kérlek ne beszéljünk erről többet – Mondtam – Így is eléggé fáj ez nekem – Tettem hozzá
–Amint mondtam, ezzel nem akarlak bántani, csak azt akarom, hogy újra boldog legyél – Mondta
–Boldog csak nélküle lehetek, vele már sohasem – Feleltem
–Márpedig soha nem leszel annyira boldog senki mellett, mint amennyire mellette voltál – Mondta a fekete hajú lány – Te is tudod, hogy más nem tudja belőled kiváltani azt, amit ő – Tette hozzá
–Unnie, kérlek fogadd el, hogy közte és köztem mindennek vége – Mondtam – Ne tedd nekem ezt ennél is nehezebbé – Tettem hozzá könnyes szemekkel
–Sajnálom, tényleg nem akartalak megbántani – Ölelt át
»Másnap reggel«
–Woo, hidd el, nem akarok neked ezzel rosszat, te és Matthew összetartoztok – Mondta
________
–Hidd el nekem, hogy ez az egész egy nagy hazugság, érzem – Mondta – Ti komolyan el hiszitek azt, amit az a lány mond? – Kérdezte
Ezeken gondolkodva, egy kávé társaságában sétáltam volna vissza a szobámba, amikor neki ütköztem valakinek, ezzel felébresztve magam a gondolataimból
Ennek a kisebb balesetnek köszönhetően a kezemben lévő csésze tartalma rajtam és ezen a bizonyos valakin végezte.
Ki más lett volna ez a valaki, ha nem Matthew?
–Jól vagy? – Kérdezte, viszont én csak sóhajtva lelöktem magamról a kezét, majd visszamentem a konyhába, hogy főzzek magamnak egy új kávét
Egy idő után két erős kar fonódott a derekam köré, amire teljesen lefagytam.
–Mit csinálsz? – Fordultam a szőke hajú fiúval szembe
–Nem bánod ezt az egészet? – Kérdezte
–Mit kéne nekem bánnom? – Kérdeztem vissza – Bár, ha jobban belegondolok, van pár dolog amit bánok. Bánom, hogy ismerlek – Mondtam
–Bárcsak soha ne ismertelek volna meg, bárcsak soha ne beszéltem volna veled...És bárcsak soha ne szerettem volna beléd ennyire – Mondtam a végét alig hallhatóan
–Bárcsak soha ne szerettél volna belém ennyire? Ez azt jelenti, hogy még mindig szeretsz, igaz? – Kérdezte
Sziasztok 👋 itt is lenne a 3. Rész, remélem, hogy tetszik nektek 💕
_naariii_ Annyira vártad már halacska 🐠❤️
Imanarmygurl_ Gyere vissza a köreinkbe 🌚🌝❤️
minkilvr Köszönöm a segítséget ❤️
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro