Reggel lassabnál is lassabban ébredek öntudatra, mintahogy szoktam. Ahogy kinyitom a szemem Roxan áll előttem, és éppen vakuval fotóz le.

-Francba. Azt hittem kikapcsoltam. - szitkozódik. Ahogy észreveszi, hogy figyelemel kísértem az előbbi fotózást nagy mosollyal az arcán bicent az egyik irányba. Fejem felemelem, és észreveszem, hogy Young K vállán vana fejem. Ő még alszik. Mellkasa egyenletesen süllyed és emelkedik. Szívem megremeg. Nem, ez nem történhet meg. Ugye nem? Kétségbeesve nézek barátnőmre pont, úgy mintha elvárnám, hogy olvason gondolataimban.

Halkan kiosonunk a konyhába, és kávét főzünk le magunknak. Ennek az italnak olyan megnyugtató hatása van, már maga az illata is segít elengedni a kisebb problémákat.

-Gyere. Menjünk a tetőre. - azzal bögréinkkel együtt felmegyünk. A látvány csodálatos. Hihetetlenül gyönyörű a kilátás, szép zöld minden növény. A hinta csakugyan ott volt középen, de most inkább a korláthoz sétálunk. Rátámaszkodunk, és figyelmesen pásztázzuk az éppen ébredő várost.

-Roxan. Lehet egy kérdésem? - ő nemmel felel, de tudjuk, hogy csak poénból. - Mi van akkor, ha a hasunk hirtelen összehúzódik, és a szívünk néha furán ver?

Nem válaszol, helyete olyan tekintettel vizslatja arcom, aminek mindent el kellene árulnia. Túl sokáig néz ezért elfordulok. Kortyolok egyet a kávémból, és próbálom kizárni Roxot.

-Ki az? - ezzel a kérdésével tudom, hogy ez mind a szerelem jelei. Mégis miért és hogyan?

-Brrr..-nem akarom kimondani, de addig néz azzal a tekintetével Roxan míg elmondom. - Brian. - ő sikoltozva ujjong. Közben azt kiáltja, hogy ő tudta. Pont ezt akartam elkerülni, de úgy látszik ez se sikerült.

-De nem vagyok belé szerel...

-Hölgyeim mégis miről van szó? - mindketten ledermedünk. Ez nem lehet igaz. Lassan fordulok meg. Young K áll mögöttünk. Fekete haja kócos még. Nem hiszem el, még így is olyan aranyos. A pólóján rögtön észreveszem a foltott, amit a nyálam hagyott ott. Gyorsan lekapom a foltról tekintetem, nehogy megsejtsen valamit keletkezéséről. Ekkor szeme megtalálja az enyémet és nem ereszti. Először a gyomromban érzem azt a furcsa érzést, ami egy idő után végig fut gerincemen. Nem bírom, és fejem olyan feltűnően fordítom el, ami mindent elmond. Érzem, ahogy arcom majdnem olyan vörös, mint... nem jut eszembe semmi, aminek ilyen színe lenne. "Roxan kellesz" sikitanám, de nem tehetem.

-Kávézunk. - feleli nemes egyszerűséggel barátnőm, közben átkarolja hátulról az egyik karom. -De már végeztünk. - azzal kisebb rántással jelzi indulásunk. Hallgatok rá és követem, fejemet végig lefelé szegve.

-Tudod. Nagyon vicces volt az a pár pillanat. - neveti el magát Rox. Úgy eltűnnék most ha lehetne.

-Borzalmas volt. Biztos vagyok benne, hogy most már mindent tud.

-Jaj te lány! - ölel át. - Képzeld, egész végig csak téged figyelt. - hallom a hangján, hogy mosolyog. Én is követem a példáját.

Írói szemszög:

Wonpil megállás nélkül járkál szobájukban. Sungjin figyeli a fiút, ahogy a folyamatos fel-alá járkálást megszakítja pár pillanat elmélkedéssel. Min törheti a szintetizátoros fejét?

-Wonpil állj már meg! - akad ki a banda vezetője. Erre Wonpil megáll, ránéz, majd folytatja a monoton mozgását a szobában. Sungjin nem bírja tovább feláll és megragadja a fiatalabb pólóját hátul. - Min elmélkedsz ennyire?

-El akarom hívni randira Roxant. - a banda vezér megdöbbenve néz rá. Wonpil tekintetében ott csillog az elhatározás. Ez tetszik neki.

-Beavatsz a tervedbe? - kérdezi tőle, és rögtön eszébe jut Jae kupaktanácsa. A szőkének biztos, hogy nem fogja megmondani, mert akkor végig fogja kémlelni a randit. De Laylanak szólhat róla... Kicsit rosszul esik neki, hogy el kell árulnia barátját. De az ő érdekében csinálja nem igaz?

Sungjin percekkel később már egy jó erős kávét főz le magának, mikor Layla mellette benyúl a hűtőbe.

-Layla?

-Igen?

-Wonpilról és Roxanról lenne szó. Wonpil el szeretné hívni egy randira. - a fiú nagyon is jól hallja mikor valami kiesik Layla kezéből. A lány gyorsan észhez tér és feltörli a szétfröccsent tejet. Jól körbenéz, és mikor meggyőződik, hogy sehol senki bátran faggatni kezdi.

-Mikor? Hova? Mi a terve? - esik neki. Sungjin nem nagyon tudja a pontos információkat, így inkább csak a helyet mondja el. A lány ezt halva megdicséri Wonpil ötletét. Látszik rajta, hogy nagyon örül ennek az egésznek.

Sungjin telefonja ekkor megszólal. A kijelzőn a fiú barátnője jelenik meg. Végre! Nagyon hiányzott, már neki a lány hangja, hiába csak két napja nem beszéltek. Bocsánatot kér Laylatól, majd elvonul a fürdőszobába.

Young K hamar megunta a tetőn lévő pihenést, ezért visszament a lakásba. Látta, hogy Sungjin Lai-al beszél, majd azt is, hogy otthagyja. Egy gondolata támadt, és odamegy a lányhoz, a célból, hogy társalogjanak.

-Lai! - lány dühös pillantást küld felé, de hamar mosolygás váltja fel ezt. -Kérdezhetek?

Azzal később elkezdtek mindenféléről beszélni. A fiú sok mindent megtudott a lányokról. Kiderült elég sok hülyeséget csináltak és ez mind vicces emlékkenként maradnak életben. Majd a lány kérdez Briantől. A fiúnak sokkal izgalmasabb élete volt, mint a lányoknak. Layla minden egyes szaván csüng. Majd Young K is elhallgat.

Egy perc is eltelt mióta bármelyikük is megszólalt. Egyre jobban bizserget a lány gyomra. Észreveszi, hogy a fiú az ő ajkait kezdi el pásztázni. Egyre közelebb hajol Layla-hoz.

-Ti meg mit csináltok? - kérdezi Jae, miközben ott áll mellettük. Mind a ketten nagyot ugranak, hogy távolabb kerüljenek a másiktól. A lány nem tud megszólalni. Ő maga se tudja, mi is történt volna, ha a szőke nem zavarja meg őket. Young K-nek hamarabb visszatalál a lélekjelenléte. Oda megy Jaehez, és egy barackot nyom a fiú fejére.

-Au! Brian ezt miért kaptam? - ekkor a fiú megütötte Jae vállát, aki megint "férfiasan" felsikít. Young K otthagyta őket. Jae elkezd hisztizni Laylanak, hogy éhes, és enni akar. De a lánynak most cseppnyi kedve sincs reggelit készíteni. Hála istennek Roxan jelenik meg a folyosón és akkor rá akaszkodik. Layla kap az alkalman és visszamegy a szobájukba.

Már este hét is elmúlt mikor Wonpil elrángatja Sungjint a mosdóba.

-Kell a segítséged! Nem tudom milyen virágot vegyek Roxannak. - jó pár siralmas perc után Sungjin beadja derekát, és elkiséri a hisztis fiút a közeli virágboltba. Fél óra és zár. Annyi szép virág van. Wonpilnak egy lila fajta tetszik meg, de Sungjin inkább rózsaszín és fehér virágokat tartja megfelelőnek. Elkezdődik egy kisebb vita, majd az eladó szakítja félbe a fiúk harcát, ami a szép színű virágokról szól.

-Uraim! Azonnal hagyják abba a veszekedést! Nem tesz jót a virágoknak. - utolsó mondatát már csak orra alatt dörmögi.

-Na jó! Ide kell Brian. - Sungjin ezel fel is hívja barátját.

-Hello. Mi a baj?

-Szerinted ez a szerencsétlen milyen virágot vegyen szerelmének? - hallgatja Wonpil Sungjin kérdését. Ahogy elhangzott a gúnyneve kicsit elszomorodott. Ő nem szerencsétlen, egyszerűen csak...szerelmes.

-Nincs valami szép kék? - halatszódik a másik oldalról való kérdés. Egy harmadik szín? Wonpil most már teljesen be van pánikolva.

-Brian! Segítség kell 4-es számú Wonpil kód van. - ez annyit takar, hogy mindjárt elsírja magát és ki tudja mikor fejezi be.

Tíz perc múlva a tetőn van Sungjinnel és Young K-vel. Barátai próbálják vigasztalni, de sehogy se megy nekik. Szegény szintetizátoros össze van omolva. Mit tegyen? Virágot akart adni neki, és ma akarta megkérdezni, hogy van-e egyáltalán kedve elmenni vele egy randira. De így? Könnyes szemeit felemeli, mikor meglátja a mezei virágokat az egyik ágyasban. Tudni kell minden fajta virág van, csak azt nem tudják ki gondozza őket. Rögtön rájön Roxannak ezekből a virágokból lesz a tökéletes csokor. A három fiú nekilát a munkának. Hamar rá kell jönniük, ez nem is olyan egyszerű mint elsőnek tűnik, és már legalább harminc virágot tönkre tettek. Jó egy óra és jó sok lenyiszantott virág után, ami sajnos nem csak a csokorban volt, végeztek.

-Ez tökéletes! - kiált fel örömében Wonpil. A két idősebb jót vigyorog rajta, majd mintha Wonpilnak a bátyjai lennének, végignézték ahogy Wonpil végig ugrál a lépcsőig, megfordul és int nekik. Majd eltűnik szemelől. Young K átkarolja Sungjin vállát és mint jó testvérek sétálnak pár métert így és Wonpil felnőtté válásáról beszélnek. Aztán Sungjin kibújik Brian karja alól és helyette egymás mellett sétálnak le a tetőről.

Mindhárman elfelejtettek valamit.

Wonpil a lányok ajtaja előtt van. Kopog, majd vár. Rox nyit ajtót, és ahogy megpillantja a fiút, megremeg a lába. Fél percig nem történik semmi, majd a lány kijjebb tárja az ajtót.

-Mit szeretnél?

-Öhm... tudod... Szeretem a macskákat. - mosolyog ügyefogyottan a banda tag. Roxan nem tudja mire vélni a kijelentést, de ő is megerősíti, hogy ő sincs másképpen ezzel. - Ezek az állatok olyan békések, de vadak. Törékenyek még is erősek. - aztán két perc néma csend. A lány nem tudja mit csináljon ezekkel és Wonpil is rájön, hogy hülyeségeket beszél. - Olyanok mint te. - Roxan rájön, hogy próbálnak neki bókolni, bár elég sajátos módon teszi ezt a fiú. Majd Wonpil megmozdul. -Tessék ez a tiéd. - a lány kezébe nyomja a csokrot amit egész végig maga mögött rejtegetett, majd paradicsom vörösen elfut.

-Mi volt ez az egész? -kérdezi meg Layla a lány mögött.

-Nem egészen tudom. - megfordul így Layla előtt megjelenik a mezei virágokból készült csokor.

-Ó! - ennyit mond a szürke hajú, majd kimegy a szobából.

Roxan magához szorítja ezt a gyönyörű csokrot. Kék, lila, rózsaszín és fehér virágokból kavalkádjából áll. Az illatuk hihetetlenül kellemesek. És ezt Wonpiltól kapta! Hátra esik az ágyon. Azon gondolkodik, milyen jó lenne a fiúval randizni. Bárcsak tudná, mi is volt Wonpil eredeti ötlete.

Éjfél is elmúlt mikor Jae halkan kilopakodik a tetőkertbe. Már mindenki rég húzta a lóbőrt, így eltölthet egy kis időt titkaival. A titka nem más, mint a virágoskert. Ahogy felér, és zseblámpájával megpillantotta a kert körüli szétszakított virágait, odarohan, és térdre esik a borzalmas látványtól!

-Meg fizetsz te gyilkos! - kezét ökölbe szorítja az ég felé nyújtva kiabálja az éjszakába. Nem tudja, kik tették tönkre ennyire az ő titkait, de az meg fog fizetni. Mondjuk nem ma, mert a három fiú már rég békésen alszik, és Jae rájuk nem gyanakodna, hiszen nekik miért kéne virág?

-Miért az én gyönyörüségeimet? - és elsírja magát.