Layla szemszög

Egy hónapja járunk iskolába. Egy hónapja történt egy kisebb incidens köztem és Young K között. Egy hónapja tudomást se vesz rólam. Hogy mi történt? Gondoltuk, iskola előtt iszogatunk egyik este. Mi Roxannal már nem akartunk sokat inni, így csak pár pohárral fogyasztottunk, de nem úgy mint a fiúk. Dowoon nagyon hamar lerészegedett, és úgy megeredt a nyelve, hogy mi csak néztünk. Aztán szép sorban az összes srác leitta magát. Én aludni készültem egy idő után. Pont a fürdőszobából jöttem ki mikor Young K-t pillantottam meg az ajtónk mellett a falnak dőlni. Bevallom eléggé meglepődtem ezen, mert nem szokott ilyet csinálni. Beszélgetünk egy kicsit, majd azt veszem észre, hogy a falhoz szorít. Mondot dolgokat, és meg is akart csókolni. Már hozzá ért ajkaimhoz a szája, mikor rájöttem, hogy részeg. Nagyon boldog lettem volna, ha engedem tovább a dolgokat, hadd történjenek úgy ahogy kellene. Csak, hogy elég részeg volt. Lehet másnapra mindent elfelejtett volna, én meg ezt nem akartam. Mikor elhúzódtam, dühös lett. Kicsit durvábban kezdet viselkedni, mikor a kezem magától mozdult és megpofoztam. Egy pillanatra a szeme is kitisztult, majd minden kedves érzelem elszállt belőle, aztán ott hagyot. Pillanatokkal később hallottam, a bejárati ajtót becsapódni. A fiúk akkor kérdezgették, egymástól és Roxtól, hogy mi üthetett Brianba. A szemem könnyekkel telt meg, és gyorsan bementem a szobánkba. Magamra húztam a takarót, és befordultam a falhoz.

Két perccel később az ajtónkat Roxan kinyitotta. Számítottam rá. Tudtam, hogy engem fog megkérdezni, miért vágtatot úgy el Brian. Nem akartam beszélni vele, így tettettem tovább az alvást. Szerencsémre elhitte, és nem kezdett el ébresztgetni. Hallottam, hogy ő is alváshoz készül, majd mikor lefeküdt, nagyon halkan berakott egy kis zenét. Ha tényleg aludtam volna, nem hallottam volna. Bárcsak így lett volna. És nem bírtam tovább elsírtam magam. Sajnos az elején túl hangos voltam, és Roxan észrevette. Odajött hozzám, és elkezdett simogatni, meg kérdezgetni. Nem tudtam válaszolni, és nem fordultam felé sem.

-Na hozzudj kicsit beljebb. - adta az utasítást és éreztem, hogy befekszik mellém. Erre megfordultam és odabújtam hozzá, miközben némán rázkódtam a sírástól. Ő karjaiba vont és nyugtatgatni próbált.

Így történt, hogy egy hónapja szakítottunk Young K-vel mikor még csak nem is voltunk együtt. Lehet el kellett volna fogadnom részegen. Igazából nagyon megható szerelmi vallomást tett, de én hülye voltam és nem fogadtam el.

-Layla Todd! Megkérdezhetem, hogy hajlandó-e meg tisztelni a figyelmével az óra hátralévő részében? Vagy inkább küldjem ki? - kérdezi osztályfőnököm. Óvatosan, jól oda figyelve válaszolok neki, hogy igen és elnézést kérek. Roxra pillantok aki két padsorral odéb ül. Utálom ezt az iskolát, viszont elég sokat segít, így ki kell kibírom.

Végre a kinkesrves fizika óra után ebéd. Már nagyon éhes vagyok, és végre barátnőmmel is beszélgethetek. Azonban, ahogy kimennék az ajtón megbotlok. Persze nem véletlen. Kitty az aki úgy gondolja, hogy jogosult megkeseríteni barátnőm és az én életem. Juhu!

-Menj a francba. - szól be hiszti királynőnek Rox. Ő vissza cinceg azon a nagyon magas hangján. Nem egyszer volt, már olyan, hogy be kellett fognom a fülem, miközben beszélt.

Az iskola után, kint a kerítésen kívül már ránk vár Dowoon és Wonpil. Már csak mi négyen járunk iskolába, Young K az előző évet egy sikeres diplomával végezte el. Kialakult a mi kis iskolás csapatunknak, hoy reggel mi kísérjük el a srácokat, délután meg ők jönnek elénk. Általában Wonpil megy elöl Roxannal, Dowoonnal meg követjük őket. Néha beszélgetünk, néha zenét hallgatunk mindketten. Ma inkább a beszélgetést választottuk, és ahogy leveszem tetszik neki Rox. Viszont tisztában van vele, hogy Wonpilnak tetszik kiszemeltje. Kicsit sajnálom, mert igen is helyes, és aranyos, vicces. Szerintem minden tulajdonsága megvan, hogy legyen barátnője. Áh..

-Ó lányok olyan unalmas volt ez a nap nélkületek. - ugrik nyakunkba Jae. A fiúk erre, meg köszörülik a torkukat, és már mi is várjuk, hogy Jae legalább olyat mondjon, hogy ti is. De nem történik meg. Wonpil elszomorodik, és a mi kis dobosunk megvigasztalja, eközben mi röhögünk, Jae-nek meg rezzenéstelen az arca.

-Viszont most tanulnunk kell. Pápá. - köszön el Rox. A szőkeség meg ott csücsörít kutyaszemekkel utánunk. Barátnőmmel hangos nevetésekkel jutunk el a szobánkig. Szokásunkhoz híven én a földre telepszem, Rox meg az ágyán hasalva oldja meg a házikat. Néha a csendet megtörjük egy kis beszélgetésekkel. Ezek is segítségkérések és elmagyarázások.

Két óra múlva tűrhetően végzünk mindennel. Mikor kilépünk a szobánkból és egy kedves vékony hangra leszünk figyelmesek. A napaliban meglátjuk Young K-t persze, a szívem rögtön megszegi a szabályokat, és olyan hevesen kezd el verni érte... Miért voltam olyan hülye akkor? És ekkor átöleli egy nálam kisebb fekete hajú lány. Brian lehajol hozzá és egy hosszú szenvedélyes csókkal hálálta meg barátnőjének a kedves gesztust. A gyomrom teljesen összeszorul. Ezt nem teheti, vagyis de. Nem vagyunk együtt, azt csinál amit akar. Ahogy végeznek a hosszúra nyúlt csókkal, elkapom tekintetem. Mintha Young K átszúrna tekintetével, de ezt is biztos, hogy csak beképzelem.

-Na együnk! - kiált fel Jae. - Rox és Lay főznek! - kaja? Brien barátnőjének?

-Ne haragudjatok nekem még tanulnom kell. Holnap dolgozat. - hadarom el. Ekkor arra a fiúra nézek, akibe nagyon szerelmes lettem az elmúlt időszakban ő meg győzelmi tekintettel néz le rám.

-De te voltál az aki hamarabb befejez... - már nem hallom barátnőm mondandóját, szerintem abba is hagyta és rájött miért hagytam ott a csapatot. Mikor mérges vagyok, vagy túl sok sérelem ér, bekapcsolom LP-t. Ezerrel bömböltetem. Nem bírok ilyen hangosan hallgatni zenét, de ilyenkor ez sem számít. A szöveget végig éneklem, nem érdekel mennyire hamis hangom. Észre se veszem, hogy valaki bejön és, hogy nem Roxan az. Tombolásom közepette valaki megpöcköl. Ijedtembe előre ugrok és jól bevágom a combom íróasztalomon.

-Dowoon te meg mit keresel itt? - simogatom fájó combomat.

-Hallottam a zenét. - válaszolja egyszerűen. - Hála istennek nem csak nekem nincs jó hangom. - mosolyog rám én meg vissza. Igaza van. Leül Roxan ágyára. Néma csendben telnek a percek, kicsit feszélyezve is érzem magam. -Rakd be kérlek. - majd elindítom a zenét. Mindketten a dobra figyelünk, látom, hogy tetszik neki. A térdén dobodja végig a számot, nagy vigyorral az arcán. A zene végén elnevetjük magunkat.

-Rendben vagy?

-Most már igen. - azzal fogja magát és az ajtóhoz megy. - Csöppnyi esélyem sincs Roxannal igaz? - számat válasz kép elhúzom, ő rögtön érti. Kicsit elszomorodik, de mosolyt erőltet magára.

Egy óra múlva már nagyon hangosan korog a gyomrom. Nem bírom, kimegyek enni. Finom illatok csapják meg az orrom, ami nem más, mint... Gofri! Rox az egyik kedvencemet csinálta! Ennek nagyon megörülök.

-Na csak meg jött a kisegér. - mosolyog rám, és egy jól megrakott tányért tesz elém, majd nutellát.

-Imádlak. - mosolygok rá. Majd folytatja a konyhai munkát. Míg eszem ezt a fincsi desszertet meglátom őket. A szerelmes párt. Épp nyalják falják egymást, ahogy megpillntom a csókolózást elmegy az étvágyam. Felállok, odaadom Jaenek a maradékot ami neki plusz öröm, hogy több finomságot ehet. Sajnos Brianék mellett el kell haladnom. Közvetlen melletük vagyok mikor a lány válla felett átpillant rám. Szemében tombol a tűz. Bárcsak rám nézne így egyszer, majdnem sóhajtok egy nagyot, de nem árulhatom el érzelmeimet. Majd az estére most már véglegesen elvonulok.