Másnap irtózatosan nagy fejfájásra ébredek. Kezem rögtön a halántékomhoz emelem, mintha ezzel csillapíthatnám a fájdalmat. Kár, hogy ez nem használ semmit. Körbenézek a szobában. Kis gondolkozás múlva ráébredek, hogy ez az enyém. Ezzel kicsit megnyugszom, végül is akkor nem történt semmi amit meg kéne bánnom az este folyamán. Lassan felkelek, és nehezen eljutok a konyhába. A konyhát és a nappalit csak egy pult választja el egymástól, így pontosan látom, hogy Rox már nem jutott el a saját szobájáig. Gyorsan megkeresem a fájdalomcsillapítót és beveszem jó sok vízzel.

A kanapé a pult túloldalán van, rögtön a stand mellett foglal helyet. Felállok a pultra átmászok a másik oldalára, és barátnőm feje mellé lelógatom a lábam, egy csésze forró kávéval a kezemben. A Tv-t most nem kapcsolom be, hagy aludjon Roxan, így az ablakon nézek kifelé. Már a videó jár a fejembe, hogy hogyan is kéne összevágni. Addig gondolkodom ezen, amíg barátnőm egyben a lakótársam meg nem csapja a lábam.

-Én is! - nyújtja kezét a kávés csészém felé. Mivel előre gondolkodtam, már bekészítettem egyet neki is, amit magam mellé tettem le. Átadom neki és lassan kortyonként eltünteti a koffeines italt.

-Fáj a fejem. -panaszkodik. Teljesen meg tudom érteni őt. Még most sem csillapodott a fájdalom, pedig vettem már be gyógyszert, ő még nem.

Percekig csönd, majd ránézek a Tv-re. Valami nem stimmel vele, már csak azt kéne tudni, hogy mi. Jobban koncentrálok, mikor a szemem megállapodik egy tárgyon aminek nem kéne a Tv-n lennie. Jobban belegondolva nem kéne a lakásban sem lennie.

-Te is látod? - kérdezem Roxot.

-Igen. - feleli. Majd mindketten hatamas kacagásba törünk ki. Igen elég vicces, hogy egy férfi cipő van a televiziónkon.

-Volt itt valaki? - kérdezi kicsit megkomolyodva barátnőm. Én csak megrázom a fejem. Szerintem nem, akkor hallottam volna, hogy távozik, hiába aludtam volna mélyen.

-Tudod mit? - kezdek bele. - Készüljünk gyorsan el, aztán csináljuk meg azt a videót. - Rox belemegy, hiper szuper gyorsasággal lett megáldva a másodperc töredék részével. Én még észbe se kapok, ő meg már itt áll előttem teljesen felöltözve, nyoma sincs rajta a másnaposságnak.

Viszonylag gyorsan sikerült elkészülnöm. Leülök a gépünk elé, ahol már Rox nagyon unatkozva várt rám. A három monitor be van már kapcsolva és munkára készen állnak. Telefonról átteszünk mindent a gépre.

-Nyisd meg! Kérlek! -kérem meg barátnőm, és a középső monitoron megjelenik az oldal ami kihirdette a versenyt. Gyorsan felolvassa, milyen kritériumoknak is kell megfelelnie a videónak.

-Először is egy koncertről kell, plusz a közönségről egy videó. Másodjára tilos leutánozni más emberek ötleteit, és nem lehet a netről letölteni képeket, videókat -és így tovább.

Először a zenét választjuk ki. Roxan sokáig győzköd, hogy egy Day6 szám legyen, amire néha csúnyán is válaszoltam.

-Rox! Nem mindenki szereti a kpopot. - pár perc csend után újra győzköd és beadom a derekam. A Dance dance szám lett végül, viszont ehhez kicsit nehezebb bevágni a videókat és képeket, amik készültek a koncerten.

Hosszú órák után kicsit megelégeltük ezt a sok dolgot és kiszalladunk egy gyorsétterembe. Sorbanállás közben megállapodunk, nem fogunk evés közben beszélni a videóról, hiszen nagyon felhúztam magam azon, hogy nem úgy mennek a dolgok ahogyan szeretnénk. Na ebből a nem beszélünk dologból nem lett semmi. Roxannak egy nagyon jó ötlete támad ami miatt jobb lesz nézni és hallgatni a videót. Rögtön ezután bedobom azt az ötletem, hogy amin ő van azt is be kéne rakni a videóba, de ő ellenkezik. Megint összeveszünk.

Már majdnem készen van a videónk, mikor Roxan bejelenti, hogy találkozója van. Szeretné, hogy vele tartsak, viszont a videót holnap kell beküldeni. Ezért inkább maradok otthon, és folytatom a munkám.

Egy olyan dolgot kell csinálnom, ami miatt lehet meg fog utálni barátnőm. Bevágok róla pár képet és videó részleteket, amikor a színpadon volt. Hamar végzek és végre elégedetten nézem a munkámat.

Elmegyek, veszek egy jó fürdőt. Mikor beülök hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Rox jött meg .

-Layla! Hol vagy?

-Fürdőben.

-Hoztam kaját. A hűtőben találhatod. - azután kicsi csend következik. - Elküldted a videót?

-Nem. -válaszolok röviden. - Elküldöd?

Félek kimenni. Nem merek Roxan szemébe nézni most, hogy becsaptam. Megszegtem a neki tett ígéretemet. Lehet nem is vette észre a hazugságot, ha ez igaz akkor kicsit se lehet fura vagy különben minden kiderül. Lassan megyek ki. Roxan a konyhában van és melegíti magának a vacsorát.

-Szerinted van esélyünk nyerni? - kérdezi barátnőm ahogy megérzi jelenlétemet a konyhában.

-Miért ne nyerhetnénk? - kérdezem értetlenkedve.

-Igazság szerint nem tudom. Valami hiányzik belőle.

-Majd hét nap múlva mindenre fény derül. Ha nem is nyerünk nem lesz semmi baj.

A hét nagyon lassan telt el. Rox és én is dolgoztunk. Sajnos a munka se segített elfelejteni a versenyt. Rox egy újság szerkesztőségnél gyakornok. Szerencsére ahogy végez a sulival neki meg lesz az állása. Én viszont nem találom a helyem és azt se tudom mit akarok majd magammal csinálni. A nyáron cukrászdában dolgozok, nagyon unalmas egy meló. Minél előbb ott akarom hagyni ezt a munkát. Mindegy. A lényeg most az, hogy várom mikor jön meg Roxan, hiszen a versenyről megérkezett az eredmény, levél formájában.

Tudjátok mi az egyik legidegesítőbb hang a világon? A válasz az óramutató kattogása. A pultnál várakozok Roxra, és közben az óra idegtépően idegesítő hangját figyelem. TIK-TAK, TIK-TAK.

-Fejezd be! -ordítok az időmérőre mintha bármi is javulna, ha úgy kiabálok vele, mint egy emberrel. Ezek után Roxan ront be az ajtón. -Jöttem amint tudtam. -liheg. Biztos felfutott a lépcsőn. -Nyissuk már ki! -akad ki ő is. Egész héten izgultunk és most ebben a szent pillanatban minden kiderül. Roxan és én megfogjuk a borítékot. Lassan nyitjuk ki, nem direkt, egyszerűen így telnek el számunkra a másodpercek. Közösen megfogjuk a rejtett lapot, és kivesszük a borítékból. A víz teljesen lever minket.