Egy kör boxban ülünk le. A menedzser már ott várt ránk. Idősebb volt, mint a fiúk, annyi szent. Mégis nagyobb mosoly terül szét arcán, mint a srácoknak.

-Hello. - köszönt minket, úriember módjára. Feláll és megvárja, hogy helyet foglaljunk. - Akkor térjünk is a lényegre. Nekem itt kell hagynom a bandát, nem tudok rájuk többet vigyázni. És valakinek át kéne vennie a helyemet. Én rátok gondoltam, így a felelősség is megosztódna. - most végiggondolva felkért minket, hogy a bandának legyünk a menedzserei?

-Elnézést. De hogy választott ki minket? - kérdezem.

-Erről majd később. - int le a középkorú férfi. Várjunk csak nem is tudunk koreaiul, plusz iskolások vagyunk. - Meg ti csak egy két évvel vagytok fiatalabbak a srácoknál. - ekkor Roxan ijedten néz rám. Ó ne. Öregebbek, mint ahogy kinéznek esik le nekem.

-Van egy rossz hírem. - szólalok meg. - Fiatalabbak vagyunk jó pár évvel.

-Ugyan kérlek, mennyik vagytok huszonkettők? - nevet fel Young K. Mikor nem nevetünk, kicsit sem ő is abba hagyja. - Mennyik vagytok?

-Tizennyolc. - feleli Roxan elpirulva. Mindenkinek leesik az álla, kivéve nekünk csajoknak.

-De hát egyedül éltetek. És dolgoztok is. - akad ki Jae.

-És? - kérdezem, ridegen ami talán be is vált. Bár nem érdemelte ezt a szőke.

-Akkor inkább beszéljünk a lényeges dolgokról. - kezd bele a menedzser.

Elmondja, hogy mik az ő feladatai, mik a fiúk napi teendői, és akkor az iskoláztatásunkat, hogy még meg fogja oldani. Amíg ő beszél alaposan szemügyre veszem, kikkel fogunk együtt élni. Mindenkit gyorsan végigpásztáztam, mégis Brianen vagy, hogy hívjákon tovább időzők. Fülbevalói ide-oda repülnek, miközben fejét mozgatja. Ahogy egyre jobban nézem, rá jövök, hogy nagyon helyes. Szemei csillognak, ahogy barátaival beszélget, nevetése betölti a boxot. Hirtelen nyílegyenesen a szemembe néz, nem kapom el a tekintettem, és tudom nem pirulok el, mint ilyenkor szokták a lányok. Hiszen nem vagyok szerelmes belé, eközben jól megfigyelem szebbnél is szebb barna szemét.

****

-Üdvözlünk beneteket szerény kis hajlékunkban. - nyitja ki Jae az ajtót, egy meghajlás kíséretével. Roxannal elmosolyodunk a szőke cselekedetén. Ahogy körbe pillantunk egy elég tágas lakást látunk meg, amiben egy hatalmas nappali, és egy sziget konyha van. Wonpil kezd el magyarázni koreaiul. Kicsit feszélyezve érzem magam, hogy semmit se értek, de barátnőm mintha mindent értene úgy csüng szavain. Ekkor Young K fülemhez hajolva elkezd fordítani.

-Arról beszél, hogy milyen nagy is ez az apartman. Most a szobákat mutatja be. Az elsőben Wonpil és Sungjin alszik. A másodikban Csodacsibe - ezen a neven halkan elnevetem magam. - Dowoon és én alszunk. - a fordítások nem a legalaposabban történnek, hiszen van olyan mikor Wonpil nagyban magyaráz, fordítóm mégis néma csendben.

Legutoljára egy olyan szobába nézünk be ahol van egy válaszfal, ami jelenleg nem választja ketté a szobát. -Ez a tiétek. - szólal meg Young K. Ahogy körbenézek, mindkettőnknek egy sarok ágya van, íróasztal, egy polc és egy közös nagy gardrób. A szoba vagy inkább szobák nagyon jól néznek ki, mind a kettőnek megvan a hangulata.

-Magatokra hagyunk, pakoljatok ki és vacsoránál találkozunk. De kijöhettek, ha hamarabb végeztek. Áh remélem értitek. - eléggé töredezve ment Sungjinnak az angol, de meg lehetet érteni. Mosolyogva nézünk rá, ezzel biztosítva, hogy értjük mire gondolt.

Percek teltek el néma csendben és mozdulatlanul. Örülök, hogy magunkra hagytak, elsőre kicsit sokak voltak. Ledermetségünket Roxan töri meg azzal, hogy ráugrik ágyára. Ezzel a cselekedetével kiderül,puha ágyaink lesznek. A csend újra ránk telepszik, közben én is veszem a bátorságom és leülök az ágyra.

-Egy csoda történt velünk. -kiált fel barátnőm. -Layla elhiszed ezt?

-Nem. - válaszolom mosollyal arcomon. Egyik jó tulajdonsága barátnőmnek vagy ez lehet nem is tulajdonság, de ha ő boldog a környezete is azzá válik.

-Hogy fogunk belilleszkedni? - mondom ki hangosan is legnagyobb kérdést. -hiszen ők már egy csapat és... Eközben Rox mellém telepedik az ágyra.

-Nyugi. Minden jó lesz, eléggé közvetlenek, vagy is nem kell aggódni amiatt, hogy befogadnak-e minket. -nyugtat meg barátnőm. -Na pakoljunk ki. - adom meg magam ennek az új dolognak.

A gardróbban, már vannak ruhák nekünk szánva, ami mindkettőnket meglep. Valami csoda folytán olyanok amiket mi is szeretünk.

-Piros pont a srácoknak. -jelentem ki, majd félve megkérem Roxant, meséljen a fiúkról. Mintha valami ajándékot kapott volna már el is kezd áradozni róluk, rengeteg információt kell megjegyeznem, de barátnőm segítségével menni fog.

Roxan éppen Wonpilról áradozik, mikor és valahonnan hangos csörömpölés halatszódik, majd koreaiul káromkodások töltik meg az apartmant. Mintha egymás gondolataiban olvasnánk kifutunk a szobából és a konyhában hamarosan meg is kapjuk a hangzavarra a választ. Pár edény a földön végezte, sajnos a tartalmuk is. A fiúk próbálják eltakarítani, de nem sikerül nekik. Roxan és én sejtelmesen összenézünk, nekilátunk helyrehozni a fiúk hibáit. Pár perc alatt feltakarítunk. A srácok arcán döbbenet van.

-Ezt, hogy csináltátok? -kérdezi hitetlenkedve Jae. Mi csak felnevetünk.

-Fiúk. - csúszott ki hangosan, miközben a szemeim forgatom, erre Roxan még jobban nevet.

-Mi csak nektek akartunk főzni köszöntő kaját. -mondja már majdhogynem szipogva Wonpil. Roxanon rögtön meglátom, mennyire elolvad a fiútól.

-Mit szeretettek volna főzni? - kérdezi Rox, nehogy más megsejtsen valamit, természetesen rajtam kívül. Hamar megkapja a választ és mivel nemzetközi ételt akartak, így megcsináltuk mi a fiúk helyet.

-Ez nagyon finom! - kiabálják, majdhogynem egyszerre a banda tagjai. Ahogy az ételre nézek azon gondolkodom, hogy túl kevés lett, hiszen a fiúknak akkor a étvágyuk van mint egy nagyobb falunak. Roxra pillantok és az arcából olvasva ő is ugyan erre jut.

-Repetát! -kurjantja el magát Jae. Jaj nekünk...

Ahogy az este eljött, a lányok is egyre jobban érzik magukat. Filmet akartak nézni, de inkább beszélgetnek a bandával. Bár az eszmecserék is úgy történnek, hogy Jae és Young K fordít egyik nyelvről a másikra. Sokat nevetnek, de az lenne az igazi, ha mindenki egy nyelven beszélne, mondjuk olyan, mintha a fiúk észre se vették volna, hogy két teljesen más nyelven menne a beszéd.

Sziasztok! Kicsit megkésve, de hoztam a folytatást. További szép estét mindenkinek!