Első órám lövészet volt, ami egyáltalán nem érdekelt, és ha tehettem volna, biztosan aludtam volna, de a mesterlövészünk a mai órán kifejezett figyelmet szentelt nekem, és előszeretettel kérdezte vissza tőlem az elhangzottakat, így esélyem sem lett volna lazítani.

Ezután következett a kedvencem, ugyanis a következő óra az én zsánerem. Kést foghattam a kezembe, így szemeim csillogtak az örömtől. Újat mondjuk nekem már nem nagyon tudtak tanítani, de csak azért is részt vettem az órákon, hogy segítsek másoknak és, hogy gyakoroljak. 

- ChaeYeon - szólított meg MyungHoon, amikor épp azt magyarázta a mesterünk, hogy hogyan kell célozni.

- Mi van? - vontam fel fél szemöldököm, miközben hátra fordultam hozzá.

- Ezt most hogy kell megfogni? - tartotta kezében az egyik dobókést ügyetlenül, mire halkan felnevettem és oda mentem hozzá. Nekem lehetett járkálni, mert legalább olyan szinten tudtam a dolgokat, mint az oktatónk.

- Ne ott fogd, mert megvágod magad - tettem át mutatóujját egy másik helyre - Ha így csinálod... - mutattam meg inkább én, hogy hogy tegye - Akkor nem lesz gond - nyújtottam neki vissza halkan, mire mosolyogva biccentett. 
Visszaindultm a helyemre, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy HaJun néz. Arcán ott bujkált egy pimasz mosoly, de nem sokáig nézett, csupán egy pár pillanatig, utána pedig visszafordult és figyelmét ismét a mesternek szentelte. 

______

Az óra sajnos hamar eltelt, így mehettünk tovább, a következőre, ami kémia volt. Fujj... 

- Én rohadtul utálom - mondta MyungHoon undorral hangjában ezzel a kémiára utalva

- Én is - helyeseltem - De majd csinálunk valami fasza kis bombát, amivel felrobbantjuk az exedet - bíztattam a magam módján, mire elnevette magát. Mosolyogva követtem a többieket. 
Velünk szemben pont Jungkook-ék jöttek, velük váltjuk egymást általában. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, de hamar elkapta fejét, mert Hyori oda ugrott mellé. 
Dühösen és megbántva fordultam vissza, hogy folytassam utamat, próbálva leplezni valódi érzelmeim.

- Hiába mondtam... - csóválta fejét MyungHoon.

- Még nem találtam rá alkalmat  - motyogtam.

- Mert nem kerestél - csóválta fejét rosszallóan - Figyelj... - kezdte halkabban - Engem tényleg nem érdekel, hogy mit csinálsz, mert miért érdekelne. De tényleg meg kell ezt vele beszélned. Nem velem, nem mással, csak vele. Eskü, én szívesen hallgatom, meg minden, de joga van tudni - nézett rám.

- Tudom, rendben - bólintottam, mert én is tisztában voltam ezzel. El kellett neki mondanom... Csak éppen nem tudtam, hogy mikor...

_________

A nap hamar eltelt, mindent letudtam, úgyhogy lementem a kondiba. Nem lepődtem meg, hogy ott találom Steve-t és a többieket, hisz szabadidejük nagy részét ott töltik.

- Mizu? - mosolyodtam el, amikor oda értem.

- Jó hogy jössz, épp gugolásokat akartam csinálni - csillantak fel DongHoo szemei.

- Nem - vágtam rá kapásból, tudva, hogy mit akar.

- Miért? A múltkor engedted - szomorodott el.

- Az a múltkor volt - vontam vállat, miközben elindultam a futópadokhoz - Vedd a hátadra HyunSi-t - dobtam fel az ötletet.

- A faszt - közölte velem a férfi.

- Akkor bizony maradnak a súlyok - vontam vállat nevetve.

DongHoo csalódottan ment vissza a fekvenyomóhoz, úgy volt vele, hogy nem fog gugolni.

Mosolyogva dugtam be a fülhallgatót a fülembe, miközben elkezdtem nyomkodni a gépet, ám amikor HaJun megjelent előttem, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Fejen basszam, vagy csak szimplán ignoráljam. Végül mivel nem volt kedvem péppé verni, a második lehetőséget választottam, úgy tudomást sem véve róla, folytattam tevékenységemet.

- Hahó - húzta el arcom előtt egyszer kezét.

- Ha szükséged van még a karodra, ezt nem ismétled meg - néztem rá unottan.

- Jól van - forgatta szemeit.

- Mi a faszt akarsz? Olyan jól meg voltam nélküled - sóhajtottam fel drámaian.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy hogy bírod - pislogott rám tettetett szomorúsággal.

- Mit? - vontam fel fél szemöldököm, afféle "mi a halál faszáról beszélsz?" módon.

- Hogy Jungkook talált magának egy kurvát - bökte ki végül.
Fel akartam robbani, meg akartam fojtani, de helyette csak összeszorított fogakkal próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést.

- Mire gondolsz? - kérdeztem viszonylag nyugodt hangon. Minden erőmmel azon voltam, hogy nehogy kimutassam, hogy mennyire felcseszett. Biztos voltam venne, hogy direkt csinálja.

- Hát, tudod, most, hogy a Farkasok itt vannak nálunk, még több csinos nő lengi körül Kook-ot - vont vállat - Főleg az a fekete hajú. Rohadt szép csaj, és ezt biztos, hogy Jungkook is tudja - húzta tovább idegeimet.

- És? - tártam szét karjaimat lazán, bár a mozdulat kissé merevvé sikeredett.

- Csak kíváncsi voltam, hogy ez mennyire zavar téged.

- Miért zavarna? Jungkook érett férfi, azt csinál, amit akar - mondtam ezt inkább magamnak.

- Aha - métegetett gyanúsan HaJun - Ennek ellenére én tudom, hogy majd szét vet az ideg...

- Ezt meg honnan veszed? - forgattam szemeimet.

- Nem vagyok hülye, ChaeYeon. Tudom, hogy kedveled - váltott át ezúttal egy fokkal normálisabbra. Már ha el lehet ezt HaJun-ról mondani.

- És ha igen? - kérdeztem felszegett állal.

- Akkor cselekedj - mondta határozottan. Na jó, ezt nem tudtam hova tenni.

- Mi? - ráztam meg a fejemet.

- Jól hallottad - bólintott egyet - Mi van, ha Kook-nak bejön az a csaj? Akkor már késő - figyelmeztetett - Úgyhogy ne szerencsétlenkedj tovább!

- Te miért segítesz nekem? - kérdeztem meg, ami legelőször eszembe jutott.

- Csak észhez téritelek, rossz nézni, ahogy szenvedsz - legyintett.

- Hát... - gondolkodtam el - Kösz. Azt hiszem - ráncoltam szemöldököm.

- Ne köszönd, csak szedd fel - bólintott egyet, majd megfordulva, ott hagyott engem.

Wow... Ez tényleg rohadt furcsa volt. Soha nem segített még nekem HaJun, és főleg nem Kook-kal kapcsolatban, bár biztos van valami hátsó szándéka. Az ilyeneknek mindig van.

Mindenesetre van valami abban, amit mondott. Lehet meg kéne fogadom a tanácsát és MyungHoon-ét is, mi szerint beszélnem kéne Jungkook-kal. Valószínűleg ez lesz a legjobb megoldás. Nem tehetek mást. Már nagyon unom azt a csajt, megölni nem akarom, főleg nem a Játékok előtt, szóval normális ember módjára kell megoldanom. Ahj, pedig sokkolta egyszerűbb lenne, ha csak úgy elvágnám a torkát. Nem kéne megerőltetnem magam, kevesebb lenne a probléma és valószínűleg egy vitát is megúsznék. De a szövetségesünk, szóval nem nyírhatom ki.. Még ha nagyon akarom, akkor sem.

_________________

Hi everyone! ^^ megint eltűntem vagy hat évre :')
Szóval ne haragudjatok a már megszokottá vált inaktívitásom miatt :(
Utólag is boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak! Remélem mindenkinek jól telt^^

Nem sokára vége a történetnek. Legalábbis az első évadnak. Második évad biztos hogy lesz, anélkül értelmetlen lenne az egész. Harmadikon is gondolkodnom, de az majd attól függ, hogy mennyire fog nektek az egész szál tetszeni.

Legyen csodaszép napotok Cukorborsóim 💜

~Zsuni~