Az irodában ücsörögtem, immáron második órája, tökre egyedül, kurvára unatkozva, amikor is végre valaki kopogtatott.

- Gyere - emeltem fel a fejemet a székem fejtámlájáról.

Anya dugta be a fejét mosolyogva, majd lépett be a szobába.

- Miújság? - ült le velem szemben, majd felkönyökölt az asztalra.

- Semmi különös - vontam vállat.

- Hallottam, hogy voltál lent Park doktornál - pislogott nagyokat.

- Ühüm - bólintottam, miközben a tollamat pörgettem az ujjaim között.

- Minden rendben? - kérdezte kíváncsian.

- Igen - biccentett.

- Ugye... - nyelt egyet idegesen - Ugye nem vagy terhes? - bökte ki végül.

- Mi? - ráztam meg azonnal fejemet értetlenül - Úristen, dehogy vagyok - ráncoltam szemöldököm - Azért mentem le, mert már hetek óta rágta a fülemet, hogy csináljunk ellenőrző vizsgálatot - tártam szét karjaimat.

- Rendben. De egyébként jól vagy? Minden rendben veled? - kezdett faggatni. Örültem, hogy törődött velem, jól esett, na de azért a feltételezés, hogy várandós vagyok, egyenesen túlzás.

- Igen, minden rendben.

- Akkor jó. De ugye tudod, hogy ha valami van, akkor nekem nyugodtan elmondhatod - mosolygott rám.

- Igen, tudom - viszonoztam gesztusát.

- Jól van - sóhajtott, majd felállt és az ajtó felé vette az irányt - Délután lesz egy kis megbeszélés, de be fogjuk mondani a hangosban - tájékoztatott, mire bólintottam egyet.

Anya elhagyta az irodámat így én unatkoztam tovább.
Ebédidő volt, én pedig már majdnem éhen haltam, ezért elindultam a menza felé, hogy megkapjam a napi adagomat és csillapítsam éhségemet.

Egy asztalnál ültem a fiúkkal, akikkel pókerezni is szoktam. Félreértés ne essék, nem taknyos, 17 éves tinédzserekről van szó, hanem 40 éves kigyúrt férfiakról. Valahogy sokkal jobban eltársalgok velük, mint a korombeliekkel.

- És amikor bementem a boltba, mindenki úgy nézett rám, mint valami idiótára - folytatta a történetet Kopasz nevetve. Ez a beceneve, mindig így hívjuk, mivel nincs haja és folyamatosan borotválja a fejét.

- Mivel az is vagy - vágta rá HyunSi, mire mind elnevettük magunkat.

- Te meg egy fasszopó - ütötte hátba a másikat, mire csak mégjobban elkezdtem röhögni.

- Mind ketten seggfejek vagytok, kész - legyintettem.

- ChaeYeon-nak igaza van - biccentett egyet DongHoo.

- Annyi szerencséd van, hogy nőket nem bántok - tette fel mutató ujját játékosan.

- Asszed' nem győznélek le? - vontal fel fél szemöldököm flegmán. Az asztalnálunknál ülő társaság hú-zni kezdett.

- Jól van, kislány - húzta össze résnyire szemeit - Ezt megjegyeztem - bólintott, mire ismét felnevettem.

Balra fordítottam a fejemet, hogy szétnézzek az ebédlőben. Három asztallal arrébb ült Jungkook társasága. Az itt szerzett haverjaival és sok-sok csinos nővel, akik mind tették vették magukat körülötte. Megforgattam szemeimet, hisz utáltam ezt a látványt, de természetesen nem lehettem mindig a nyakában és nem mondhattam meg, hogy kivel legyen. Vettem egy nagy levegőt és visszafordítottam a fejemet, hogy újra bekapcsolódjak a beszélgetésbe.

- Figyelem! - szólalt meg a hangos bemondón anya hangja - 15 perc múlva mindenki jelenjen meg a csarnokban. Ismétlem, 15 perc múlva mindenki jelenjen meg a csarnokban. Köszönöm - fejezte is be.

- Tuti új szállítmány érkezik - kezdett el találgatni Kopasz - Te tudsz valamit? - nézett rám.

- Nem, nem mondtak semmit - vontam vállat.

- Egyébként - szólalt meg hirtelen HyunSi - Ti mit gondoltok a két Halottról? - kérdezte.

- Szerintem rosszban sántikálnak. A kémikus gyerek legalábbis biztosan - csóválta fejét rosszallóan DongHoo.

- Ja - értett egyet Steve is - Tisztelem a szüleidet, Chae, de meg kellett volna őket ölni még a legelején - csapott az asztalra Kopasz.

- Tudom - biccentettem - Jungkook-ban megbízom, de HongYun gyanús nekem is.

- Nekem mind a kettő az.

- Résen kell lennünk. Szólj, ha valamelyik nem hagy békén - lökött meg könyökével finoman Kopasz.

- Mindenképp - bólintottam nevetve.

____________

A fiúkkal az oldalamon vonultam végig a folyosókon, egészen a csarnokig, ahol már kezdtek gyülekezni az emberek.

Apa és anya egy kis emelvényen álltak, hogy mindenki lássa őket és mikrofon volt a kezükben, hogy mindenki hallja, amit mondanak.

Időközben Jungkook is megérkezett, a nők és a kislányok pedig pincsi kutya modjára követték őt. Megértem, hisz most is kurva jól nézett ki. Egy fehér rövid ujjút, egy fekete farmert es fekete bakancsot viselt, a fejére pedig egy krém színű sapka volt húzva. Nyakában lógott egy nyaklánc, a karján pedig egy karkötő. Tudta hogy kell felöltözni úgy, hogy megöljön vele.

Nem sokkal később, már mindenki jelen volt, így anyáék belekezdtek.

- Köszönjük, hogy eljöttetek. Több dolgot is szeretnénk bejelenteni. Az első és legfontosabb, hogy a hét további folyamán mi nem leszünk itt veletek - nézett körbe a helyiségben. Mindenki sutyorogni kezdett és döbbenten néztek össze-vissza, legfőképp rám, ám pechük volt, mert én sem tudtam erről szart sem. Összeráncolt szemöldökkel néztem a szüleimre - Személyes okok miatt nem tudunk itt lenni, de amint mindent elintéztünk, jövünk vissza. ChaeYeon lesz addig is a főnök, aki gondoskodni fog mindenről. Bármi problémátok, gondotok van, hozzá forduljatok.

Nem tagadom, kicsit megijedtem. Soha nem fordult még elő ilyen és én sem vezettem még egyedül ezt az egész helyet.

Mindenki felém fordult én meg már ott tartottam, hogy valakit úgy arcba verek, hogy élete végéig szívó szállal eszi majd a tejbe papit, mert kezdtek felbaszni a bámulással.

- Szeretném, ha felé is ugyanilyen tisztelettel lennétek, mint felénk, hiszen a lányunk - szólalt meg apa is.

Nagyot nyeltem, mert tényleg lefagytam. Próbáltam ezt nem mutatni a külvilág felé.

- A másik fontos dolog, ami akár az egész családunk életét is megváltoztathatja - váltott sokkal komolyabbra apu - Lesz egy verseny. Ami minden eddigiektől nagyobb és veszélyesebb. Kim YunHee, az alvilág "nagyapja" a városba látogat az ország legnagyobb alvilági rendezvényére, ahol ott lesznek a Halottak, az Északiak, a Déliek, a Farkasok és sokan mások. Mi is elmegyünk - közölte. Ez csak még nagyobb megdöbbenést váltott ki az emberek között - A tét, azonban nagy. Ezt viszont majd akkor beszéljük meg részletesebben, amikor vissza jöttünk - biccentett.

Még bele kezdett valamibe, de már nem tudtam oda figyelni, mert folyamatosan kattogott az agyam. Tényleg nekem kellesz vezetnem ezt a helyet több, mint hat napig?

A tömeg oszlani kezdett, ezzel engem kizökkentve gondolat menetemből.

Azonnal oda siettem a szüleimhez, hogy számon kérjem őket.

- Miért nem szóltatok? Egyáltalán hova mentek és miért kell itt maradnom? Soha nem csináltam még ilyet - csattantam fel.

- Ezt ne itt beszéljük meg - köszörülte meg torkát anya, majd fejével biccentett egyet az iroda felé.

Mind a hárman bementünk, apáék leültek, én pedig egy helyben ácsorogtam.

- Szóval? - vontam fel szemöldököm választ várva.

Anya és apa egymásra néztek, majd apa megfogta a felesége kezét és szerelmesen egymás szemébe néztek.
Anyu sóhajtott egyet, majd rám vezette tekintetét.

- Elmegyünk egy pár napra kiruccanni. Mindig elérhetőek leszünk, hívj ha bármi van - bólintott anya.

- De erről miért nem szóltatok? - ráztam meg a fejemet.

- Mi is csak nem rég döntöttük el - szabadkozott apa.

- De én nem leszek erre képes - tártam szét karjaimat.

- Dehogy is nem - biccentett.

- Tényleg nem - nevettem el magam idegesen.

- Egyébként is arra gondoltunk, hogy lassacskán átvehetnéd az üzletet... - kezdett bele.

- Biztosan nem - vágtam rá - Egyedül vagyok, nincs testvérem, nem lenne kivel és...

- Éppen ezért szerintünk kéne melléd keríteni valakit...

- Apa - csattantam fel - Remélem tudod, hogy szabad országban élünk és nem állíthatsz mellém akárkit az én beleegyezésem nélkül? - ráncoltam szemöldököm.

- Tudom, de ideje lenne megállapodnod.

Sóhajtottam egy nagyot és elképedve megráztam a fejemet.

- Ti tényleg nem foglalkozok azzal, hogy én mit szeretnék? - bukott ki belőlem - Sosem figyeltek erre, olyan, mint ha nem is a lányotok lennék. Mindig másnak adtok igazat és leintetek, ha valami fontosat akarok mondani. Most pedig kényszeríteni akartok, hogy jöjjek össze valakivel? - néztem rájuk hitetlenül.

- Hogy mondhatsz ilyet ChaeYeon? - rázta meg a fejét anya sértetten.

- Ezeket eddig miért nem mondtad?

- Azt hittem egyértelmű - forgattam szemeimet.

- Azért vagyunk a szüleid, hogy segítsünk és megbeszéljük a problémákat, magunktól nem tudjuk kitalálni - csóválta fejét apa.

- Hagyjuk - ráztam meg a fejemet a plafonra nézve.

- Nem hagyjuk.

- De, hagyjuk. Mert ha elmondanám, megint nem adnátok nekem igazat - forgattam szemeimet.

- ChaeYeon, beszéljük meg - kérlelt anya.

Sóhajtottam egy nagyot, majd leültem a székbe és keresztbe fontam magam előtt karjaimat.

Akkor tegyük helyre ezt a dolgot...

___________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Ha tetszett szavazzatok és írjatok meg kommentben a véleményeiteket.

Legyen hópihésen szép napotok és vigyázzatok magatokra! ❄️💜

~Zsuni~