Ez a pár nap tényleg rohadt nehéz volt és aszittem' nem élem túl, de szerencésre volt egy támaszom, akiért nem is lehetnék hálásabb. Minden nap mondott valami biztatót, ami motivált és hatékonyan tudtam végezni a munkámat, amit a szüleim a távollétük alatt kitűztek nekem. Sok volt, ez tény, főleg, mivel én ezt egyedül csináltam, de ha nem figyeltem oda, hamar eltelt. 

Minden nap, miután végeztem, beugrottam Kook-hoz, aki az esetek többségében a változatosság kedvéért póló nélkül várt. Nem mondom, hogy nem akartam leteperni már az első alkalommal, de most csak még jobban kísértésbe estem, mivel már együtt vagyunk,  így "hivatalosan" is hozzá érhetek. Természetesen kihasználtam és gyakran simítottam végig tetoválásokkal díszített felsőtestén, amit mindig egy pimasz mosollyal díjazott. 

- Vége - rontottam be Jungkook szobájába az utolsó napomon, amit még egyedül kellett végig vinnem, ugyanis a szüleim ma érkeznek meg.

Kook az ágyon feküdt, ezúttal azonban pólóban, és a telefonját nyomkodta, érkezésemre viszont felém kapta fejét.

Ledobtam a táskámat a földre és mellé vetettem magam, majd automatikusan lehunytam szemeimet.

- Elfáradtál? - süppedt be jobban mellettem a matrac, ebből pedig arra következtettem, hogy Kook közelebb csúszott.

- Ühüm - biccentettem egyet.

A következő pillantban megéreztem a férfi ujjait arcomon, miközben finoman cirógatják bőrömet. Kellemes érzés fogott el, és válaszképp mosolyra húztam számat. Fülem mögé simított egy tincset, majd egy puszit nyomott arcomra, ami csak mégjobban megmosolyogtatott. 

- Mikor jönnek a szüleid? - könyökölt fel félig, hogy lásson.

- Ma - támasztottam meg én is magam.

- Akkor holnap már nem lesz semmi dolgod? - kérdezte.

- Szerencsére nem. Szóval kurvára nem fogok korán jönni - csettintettem egyet idegességemben, mire halkan elnevette magát. 

- Mi van mostanában HongYun-nal? Nem is hallani felőle semmit - kérdezte.

- Addig jó - tettem efel egyik kezemet - Egyébként nem tudom mi van vele, a napokban nem is láttam, de szerintem semmi különsöbb baj nincs. Most, legalábbis - tettem hozzá gyorsan.

- Én sem látom gyakran, pont ezért kérdeztem. Akkor sem lepődnék meg, ha szövetkezik másokkal - forgatta szemeit.

- Kinézed belőle? - vontam fel fél szemöldököm.

- Ki hát - vágta rá habozás nélkül.

- Majd meg kérdezem tőle, hogy mit csinált a napokban - vetettem fel az ötletet.

- Majd inkább én - mutatott magára.

- Na nem - ráztam meg a fejemet határozottan - Megint össze verekednétek és nem vagyok hajlandó megint ugyanazt a protokollt eljátszani veletek - vázoltam fel neki.

- Hozzá sem nyúlok - emelte fel mindkét kezét védekezésképpen.

- Akkor sem! Megtíltom, mint főnököd és mint barátnőd is - figyelmeztettem, mire elmosolyodott.

- Csak nem féltesz? - hajolt közelebb, mire az én arcomra is ki ült egy görbület.

- Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem - válaszoltam neki selytelmesen.

- Akkor ezt egy igennek veszem - bólintott egyet, majd jobbját tarkómra vezetve közelebb húzott magához és egy csókba invitált. Finom ajkait ízlelve elfogott az eufória és egész lényemet átjárta, többször is, ami miatt felébredtek a kis gyilkosok a gyomromban és belülről próbáltak szét szedni. Nyelve találkozott enyémmel, ami miatt bele kellett túrnom a hajába, a hirtelen ért adrenalinbomba miatt, amit a férfi közelsége okozott. 

Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni, de Jungkook nem nagyon akart elengedni. Nyakamba temette fejét és átkarolt, ami még nekem is új volt, főleg tőle, mivel aligha viselkedett így. Ez a bújós énje még ismeretlen volt, de be kell, hogy valljam, hogy nagyon is tetszett. 

Elnevettem magamat a tettére és elkezdtem simogatni fejét, ami a morgásából ítélve jól esett neki. Félig rajtam feküdt, de ügyelt arra, hogy ne nehezkedjen rám nagyon, ami csak mégjobban megmosolyogtatott, hisz figyelmes volt. Nyomtam egy puszit puha tincsei közé, ami miatt elkezdett mocorogni és mégjobban nyakamba hajolt. Éreztem lélegzetvételeit bőrömön, ami libabőröket csalt egész testemre és végig futott rajtam a hideg.
Olyan aranyosan szuszogott és bújt hozzám, hogy ha kitört volna egy újabb merénylet a csarnokban sem mozdultam volna el mellőle, de természetesen megszólalt a kibaszott telefonom. Jungkook káromkodva fejezte ki nem tetszését, de továbbra sem moccant meg, rajtam feküdve próbált lenyomni, ezzel azt jelezve; ne vegyem fel, jól érzi magát rajtam. Én is így voltam vele, de szinte biztos voltam benne, hogy valamelyik szülőm törte meg az idilli pillanatunkat. 

Magam mellé nyúlva vettem le Jungkook éjjeli szekrényéről a telefonomat és lám lám, ki volt az? Apám, természetesen. Szemforgatva emeltem a készüléket a fülemhez, majd szóltam bele.

- Igen? - sóhajtottam.

- Szia kincsem - becézett - Minden rendben van? - kérdezte boldogon.

- Igen, minden oké - bólintottam egyet, inkább csak magamnak.

- Ez remek. Hallom nagyon ügyes voltál a napokban. Anyáddal rettentő büszkék vagyunk rád - hallottam hangján, ahogy mosolyog.

- Megpróbáltam a legtöbbet kihozni magamból - biccentettem.

- Már úton vagyunk hazafelé, maximum egy óra és haza érünk. Leülhetnénk vacsorázni. Mit szólsz hozzá? - kérdezte óvatosan. Hm... Soha nem ülünk le közösem étkezni, mindig külön történnek meg ezek a dolgok, mivel szinte sosem egyszerre vagyunk otthon. Csak és kizárólag akkor szoktunk leülni beszélgetni, ha valami írtózatosan fontos dologról szeretnének velem kommunikáni, ezért kellőképpen megijedtem. 

- Rendben - mondtam kissé bizonytalanul, összevont szemöldökkel.

- Akkor megbeszéltük - vágta is rá - Otthon találkozunk - tette hozzá, majd le is tette a telefont. 

- Mit mondott? - kérdezte Kook, aki már nem a nyakamban, hanem mellettem feküdt.

- Hogy nem sokára haza érnek - tájékoztattam.

- De akkor miért vágsz ilyen fura fejet? - érdeklődött.

- Mert vacsorázni fogunk.

- Esztek. Nem szoktatok enni? - értetlenkedett Kook, mire elnevettem magam.

- Csak akkor szoktunk együtt vacsizni, ha valami életbevágóan fontos dologtól akarnak velem dumálni - magyaráztam el neki a szituációt.

- Oh, vágom - bólintott egyet megvilágosult fejjel - Valszeg' most akarják közölni, hogy adobtálva vagy és egyébként MiRa az anyád - dobott fel egy szerinte ésszerű dolgot Kook, mire csak még jobban elkezdtem röhögni. 

- Egészen biztosan - bólintottam egyet, miközben elkezdtem feltápászkodni az ágyról, Jungkook pedig követte a példámat. 

- Szóval akkor most mész? - biggyeszte le száját, mire elmodolyodtam és arcára simítottam, amikor már mindketten álltunk.

- Muszáj. Talán csinálok valami ehetőt, amit majd úgyis kiköpök, ha megtudom, hogy MiRa az anyám - vontam vállat szórakozottan, mire Kook nevetésben tört ki.

- Jól van - biccentett egyet - Aztán majd írj, hogy mi volt.

- Mindenképp - bólintottam.

- Várjál már - jutott hirtelen eszébe - Nincs is meg a számod - realizálódott benne.

- Add a telód - nyújtottam ki a tenyerem, amibe nem sokkal később bele is helyezte a telefonját, amit a zsebéből halászott ki. Feloldotta nekem, én pedig kikeresve a névjegyzéket, szépen bepötyögtem a számomat - Most már meg van - léptem hozzá közelebb, majd háta mögé nyúlva, egy pimasz mosollyal a számon a farzsebébe csúsztattam a készüléket.

- Ravasz - csapott rá egyet a fenekemre, ami ugyan váratlanul ért, nem zavart és nem is bántam, mivel tudtam, hogy nyílvánosan nem tenné, de mivel csak ketten voltunk, így nem bántam. 

Indulás előtt még biztosra akartam menni, hogy szájürege nem áll a kiszáradás szélén, ezért még egyszer körbe futtattam a nyelvemet, miközben csipőmet közelebb toltam övéhez, ezzel is mégjobban felhergelve őt. 
Mosolyogva váltam el tőle, majd még egy utolsó puszit nyomtam a szájára és elhagytam a szobát. 

_________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Ne haragudjatok, egyszerűen annyi dolgom van hétköznap, hogy ki sem látok 😅
Holnap kárpótlásként hozok még egy részt (ha nem felejtem el).

Hogy vagytok? Mindenki rendben van? Vigyázzatok nagyon magatokra!

Ki nézte már meg az új BTS filmet? ^^ én ma megyek este 6-ra, Miskolcra. Már nagyon izgatott vagyok, remélem mindenki kulturáltan végig tudja ülni. Viszek egy százas zsepit, mert fix, hogy végig zokogom😂😂

Legyen csillámporosan gyönyörű napotok! ^^🌟💜

~Zsuni~