[E/3]

Ahogy Erwin egyre görcsösebben, egyre nagyobb erő bedobással szorította körbe ujjaival [Név] nyakát, a lány lassan kezdte feladni a levegőért vívott harcot. Nem akarta, viszont szemei kezdtek lecsukódni, ami láttán Eren mérhetetlen dühe kitárulkozni látszott.

-Erwin, hagyd ki őt ebből!-Ordította, még egy lépést téve a vámpírok vezetőjéhez, aki semleges tekintettel meredt a fiatalra, majd ajakit szólásra nyitotta.

-Hagyjam ki?! A törvényünk úgy szól; Nem ápolhatsz kapcsolatot egy emberrel, különben mindketten halálra lesztek ítélve! Én- veled ellentétben- sosem fogom ezeket megszegni, én nem leszek áruló úgy, mint te!-Kiáltotta és ő is tett egy lépést Eren felé, majd tekintetével a többieknek üzent, hogy lépjenek közelebb a fiúhoz, aki ezt észrevéve körbetekintett.-Ezúttal teljesen kihúztad a gyufát, Eren Jaeger. Te és a barátnőd halálra vagytok ítélve.-Majd azzal egy erős mozdulattal ledobta a földre a lányt, aki egy pillanat erejéig még ki tudta nyitni a szemeit, de ezután Erwin elővett egy kardot, és a lány nyakához szorította.

-NE!-Eren szemei azonnal égő vörössé változtak, és már ugrott volna [Név]-hez, hogy elvigye őt innen, de volt társai megakadályozták őt ebben. Lefogták, harapták, ütötték, rúgták mindenhol őt ahol csak érték, de Eren nem akart ezzel foglalkozni. Kétségbeesetten kapálódzott érted, s akárhányszor akart szuper gyorsasággal eljutni hozzád, valaki mindig észrevette és leterítette őt.

Küzdött. Harcolt. Többször is fellökte ellenfeleit, s ahogyan a dühtől kezdte elveszíteni ép eszméjét, úgy lett tekintete egyre haragosabb, és vörösebb. Mint a rubint piros vér, mely beteríteni kezdte a padlót, úgy csillogott a napfényben itatott szobában a fiú szeme.
Nem tagadhatja immár; többszörös gyilkossá vált ahhoz, hogy megpróbálja megmenteni, de ez jelen pillanatban nem zavarta őt. Vérben ázott ruhája s bőre, de még ez sem zavarta őt, egy cél vezérelte; megmenteni a szerelmét.

Egy éles tárgyat érzékelt a nyakánál a lány, miután lassan visszanyerte az eszméletét. A hanghatások, melyek miatt kezdett eszméletlenül fájni a feje egyre hangosabbak lettek, így tekintetét lassan annak az irányába vezette, de amit ott látott az megrémisztette.

Eren Jaeger egy kör közepén, talpig véresen, sebesen. Ruhái cafatokban voltak hol testén,hol a földön, s több mint húsz holt, vagy eszméletlen test hevert körülötte a földön. Tekintetétől bár nem ijedt meg, mégis hátborzongatónak találta. 

"E...Eren..."-Realizálta. Az előtte levő férfi egyáltalán nem vette észre, hogy eszméletéhez tért, s bár [Név] jól tudta, hogy vámpír, s reflexeinek gyorsasága talán az ötszörösei a sajátjának, mégis meg akarta próbálni kiszabadítani magát, mert segíteni akart a barátjának. 

"Meg akarlak védeni..."-Gondolták egyszerre, ahogyan egy pillanat erejéig elkapták egymás tekintetét. Eren szeme egy pillanat erejéig vissza változott smaragddá, ahogyan rá nézett a földön fekvő lányra, de rögtön vissza is tért vörös része mikor ellenségére támadt. 

-MEG ÖLLEK! MEG FOGOM ÖLNI AZ ÖSSZES HARCOSODAT, ERWIN!-Ordította-NEM FOGOM HAGYNI, HOGY BÁNTSD ŐT!

Ekkor [Név] felemelte egyik lábát, majd kigáncsolta Erwint, aki meglepődötten bicsaklott meg egy pillanatig, s ezt a lány ki is használta.: Kikapta a férfi kezéből a kardot, mellyel eddig a nyakát szorította sakkba, feltápászkodott és levegőért kapkodva emelte maga elé védelmezően azt. 

Erwinnek elkerekedtek a szemei, majd elmosolyodott. [Név] jól tudta már, hogy ez a mosoly nem volt barátságos, csupán így tudatta velük, hogy van még terve a tarsolyában. A lány beharapta alsó ajkát, ahogyan próbálta tekintetét a férfin tartani, de a kiáltások amik Erenből jöttek egyre inkább arra ösztönözték a lányt, hogy forduljon felé.

-EREN VIGYÁZZ!-Kiáltotta levegőért kapva, majd ezzel együtt odaugrott a fiúhoz, és megvágta a vámpírt, aki éppen akkor akarta hátba támadni Erent. Még maga is elcsodálkozott harciasságán, de csupán egy másodperc erejéig, ugyanis még bőven jöttek olyanok, akik ki akarták oltani az életüket.

-Milyen dolgokra képes a szerelem.-Mondta elég hangosan Erwin ahhoz, hogy a szobában levő összes személy hallhassa mondandóját.-Kár, hogy nem vagy vámpír, kislány, remek harcos lehetne belőled az oldalamon.

Eren erre csak morgott egyet, és közelebb vont magához téged. Az ellenség ekkora már elfogyott s úgy tűnt Erwinnek nincs több embere ahhoz, hogy harcolni tudjon ellenük.  

Ekkor azonban, Eren lábai felmondták a szolgálatot, és egy hatalmas hörgés kíséretében esett térdre. [Név] azonnal mellette termett, és kardjával maguk elé, illetve Erwin közé emelte a kardot, hogy meg tudja védeni a fiút. A lány teljesen kétségbe volt esve, fogalma sem volt, hogy fognak ebből kijutni, de ki akart. Élni akart, a szerelmével, Erennel.

A fiú rá nézett, és karjait a lány köré zárta. Szorosan ölelte őt magához, ám most nemcsak a lány kellemes illata járta őt körbe, hanem a vér feszültséget keltő szaga is, amelyet Eren egy fintorral reagált le.

-Most végetek van.-Mondta Erwin, és oda lépett az egyik elesett vámpírhoz, hogy elvegye tőle a véres kardját. Magához emelte, majd tekintetét a párra helyezte. 

Mindketten teljesen lefagytak, Eren megpróbált felállni, hogy biztonságba tudjon téged vinni, de lábai újból megremegtek, és lerogytak földre, melléd. 

-Mindketten...Elnyeritek a büntetéseteket a szabályunk megszegése miatt...-Morogta, immár tekintete teljesen sötétté vált, és a levegőbe emelte a kardot.-SZÖRNYETEGEK!

S azzal meglendítette a kardot, leütve ezzel a lányét. 

Égő érzést kezdett realizálni mellkasánál, így remegő kezeit oda kapta. Ujjai, mikor pillantásával oda tévedt, tiszta véresek voltak. Látása, akármennyire is igyekezett megtartani azt, kezdett homályosulni.

Egy óriási dobbanást hallott meg maga felől, majd meglátta Erwin halott tekintetét, magával szemben. Mikor felnézett, egy ismerős, acél szempár fogadta őt.

-Eren...-Suttogta elhaló hangon, majd szerelme irányába hajolt. Elkerekedtek a szemei.-Eren!-Próbált kiáltani, de nem telt többre egy erőltetett suttogásnál. Egyik kezével eltűrt a fiú szemei elől egy barna tincset, így láthatóvá váltak annak smaragd szemei, melyek a lányt nézték folyamatosan.

-Itt vagyok...-Motyogta, s próbálta feltornászni magát ülő helyzetbe, de nem ment neki. Mellkasánál hatalmas vértócsa kezdett keletkezni, amitől a lány szemei könnyesek lettek. 

-Oi, kölykök!-Ordított egyet Rivaille, majd a párhoz térdelt, aggodalmas arckifejezéssel. A sebek túl mélynek látszódtak, és egyedül a férfinál voltak olyan gyógyszerek és eszközök, amikkel meg lehetett volna gyógyítani őket, de ő túlságosan messze lakott. "Francba is!"-Kiáltott magában.-Ne haljatok meg! OI!

-Mr.Ackerman.-Szólalt fel Eren-Köszönöm hogy megölte őt.-Célzott Erwinre.

-TCH, már rég meg akartam, de ti most nekem nehogy meghaljatok!-Mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de ahogyan a kettőre nézett, egyszerűen mintha a lélek is kiszállt volna belőle.